A kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 23. §-ának e) pontja alapján akkor kell a betegtől részleges térítési díjat kérni, ha a beteg a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást nem annál az egészségügyi szolgáltatónál veszi igénybe, ahova a beutalója szól. Az a napidíj, részleges térítési díj szempontjából mindegy, hogy a beutaló a beteg lakóhelye szerint ellátásra kötelezett szolgáltatóhoz szól-e. A beteget elsősorban a lakóhelye, illetve a tartózkodási helye szerint területi ellátásra kötelezett egészségügyi szolgáltatóhoz indokolt beutalni. Amennyiben azonban ezen szolgáltatónál a beteg vizsgálatára, illetőleg gyógykezelésére nem biztosítottak a megfelelő feltételek, a beteget a tartózkodási helyéhez legközelebb eső, illetve legkönnyebben megközelíthető és a megfelelő feltételekkel rendelkező szakellátásra célszerű beutalni. A beteg a beutaló orvostól indokolt esetben kérheti más, szakellátására területileg nem illetékes egészségügyi intézménybe történő beutalását. Indokolt esetnek minősül különösen, ha a beteg olyan szakellátást végző intézménybe kéri beutalását, ahol előzőleg már gyógykezelésben részesült. A beteg ellátását a területi ellátásra nem kötelezett szolgáltató megtagadhatja, ha a területéhez tartozó betegek ellátását veszélyeztetné a területen kívüliek ellátása és a szolgáltató nem vállalta a beutaló orvos előzetes megkeresésére az ellátást.