Mielőtt a betegnek javasolnák, az orvosok mérlegelik az adott kezelés lehetséges előnyeit és hátrányait. Néhány esetben a kezelés lehetséges eredménye a tünetek enyhülése, például a fájdalomcsillapítás. Bizonyos funkciók javulása következhet be, a beteg esetleg hosszabb sétára képes. Időnként a betegség gyógyul. Máskor a kezelés csökkenti a nemkívánatos hatások, késői szövődmények valószínűségét. További előny, hogy csökken az olyan események kockázata, melyeket az emberek el akarnak kerülni.

A rizikó (kockázat), valamilyen káros következmény kialakulásának a valószínűsége. Például az orvos ajánlhat gyógyszert a gutaütés kockázatának csökkentésére. Az ellenőrzött klinikai felmérés kapcsán kiderülhet, hogy ezer emberből húsz gutaütést kapott annak ellenére, hogy szedte a gyógyszert. Ugyanakkor azt is bizonyíthatja, hogy ezerből negyven kapott gutaütést azok közül, akik nem szedtek gyógyszert. Az eredmény értelmezhető úgy, hogy a gyógyszer felére csökkentette a gutaütés kockázatát, mert a 20 a 40 fele (relatív rizikócsökkenés). Azonban az eredmény úgy is kifejezhető, hogy 1000 betegből csak 20-ban volt kiküszöbölhető a gutaütés kockázata, mert 40 és 20 között a különbség 20 (abszolút rizikócsökkenés). A gutaütés rizikójának felére csökkenése meggyőzőnek hangzik, de az orvosnak mérlegelnie kell, hogy az a kezelés, mely 1000 emberből csak 20-ban volt előnyös, megfelelő választás-e az adott beteg számára. Annak eldöntésére, hogy ez a gyógyszer vajon a legjobb-e a betegnek, mind az orvosnak, mind a kezelt betegnek több tényezőt kell mérlegelnie, például milyen valószínűséggel okoz a gyógyszer súlyos mellékhatásokat.

A kísérletes vizsgálatok adnak képet arról, hogy egy adott kezelés általában mennyire csökkenti a káros kimenetel veszélyét. Az átlagos hatások azonban nem mindig jelzik előre az orvosnak, hogy egy bizonyos beteg hogyan reagál a kezelésre.