A szkisztoszomiázis (bilharziázis) vérszívó férgek (mételyek) okozta fertőzés, mely gyakran a belekben, a májban vagy a húgyutakban vált ki tüneteket.

A szkisztoszomiázis több mint 200 millió embert érint Dél-Amerika, Afrika és Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein. Az emberi szkisztoszomiázis esetek nagy többségéért három faj felelős: a Schistosoma hematobium a húgyutakat és a hólyagot támadja meg, a Schistosoma mansoni és a Schistosoma japonicum pedig a tápcsatornát. A fertőzést az élősködőkkel szennyezett természetes vízben való úszás vagy fürdőzés során lehet elkapni. A szkisztoszómák bizonyos vizicsigákban szaporodnak, melyekből kikerülve a vízben szabadon találhatók. Ha az ember bőrére kerülnek, abba befúródnak, és a vérárammal a tüdőhöz jutnak, ahol a szkisztoszómák felnőtt mételyekké érnek. A kifejlett férgek a vérárammal végső megtelepedési helyükre, a belek vagy a húgyhólyag kis vénáiba vándorolnak, és évekig ott maradhatnak. A felnőtt férgek nagyszámú petét raknak le a belek vagy a hólyag falába, melyek közül néhány a vérárammal a májba is eljut. A peték gyulladásos választ váltanak ki, ami elzárja a belek, a húgyhólyag és a máj vénáit - ennek eredménye fekély- és hegszövet-képződés, illetve bevérzés. A peték az általuk termelt enzimek segítségével átjuthatnak a székletbe és a vizeletbe. Ha fertőzött személy természetes vízbe ürít székletet és vizeletet, e peték a vízbe jutnak, és a kör újrakezdődik.

ASchistosoma mansoniés aSchistosoma japonicumpetéi jellemzően a belekbe és a májba fészkelik magukat, míg aSchistosoma hematobiuma húgyhólyagba. Az ebből származó gyulladás hegesedéshez és a nyomás fokozódásához vezethet abban az érben (portális véna), amelyik a tápcsatornából a májba szállítja a vért. Az emelkedett portális nyomás következtében a lép megnagyobbodhat, és a nyelőcső viszszereiből vérzés támadhat. Más szervek is megbetegedhetnek, így a tüdő, a gerincvelő és az agy.