MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Vesevéna trombózis
A vesevéna trombózis (vena renálisz trombózis) a vért a vesékből elszállító vesevéna
elzáródása.
Felnőttekben általában egyéb, nefrózis-szindrómát okozó betegségekkel együtt fordul
elő, amelyekben a vizelettel nagy mennyiségű fehérje vész el. Veserák, és a vesevéna
vagy a vena kava inferior (a nagy alsó véna, amibe a vesevéna szájadzik) nyomását növelő
állapotok (például egy tumor) kapcsán is kialakulhat. Egyéb lehetséges okai között
orális fogamzásgátlók, sérülés, vagy ritkán tromboflebitisz migrans - egy olyan állapot,
amiben a szervezet különböző vénáiban folyamatosan vérrögök alakulnak ki - szerepelnek.
Panaszok, tünetek és kórisme
A vesevéna elzáródása általában fokozatos (krónikus), de lehet hirtelen (akut) is.
Attól függően, hogy a kialakulás fokozatos vagy hirtelen volt, a kórkép a két
lehetséges lefolyás egyike szerint zajlik.
Felnőttekben a betegség kezdete és előrehaladása általában fokozatos és tünetmentes,
ezért nem kerül felismerésre. Alkalmanként az utal a háttérben zajló folyamatra, hogy
apró vérrögök szakadnak le és sodródnak a vesevénából a tüdőbe (tüdőembólia n ). Ez
hirtelen, légzésre rosszabbodó mellkasi fájdalommal, és légzési nehézséggel jár. A
betegek más részében a vizelettermelés áll le.
A gyermekek többségében, valamint a felnőttek kis részében a betegség kezdete,
illetve előrehaladása gyors, és tünetekkel jár; ilyenkor felfedezésre kerül. A
fájdalom, amely gyakran az első tünet, típusosan a háton, az alsó bordák alatt, és a
csípőkben jelentkezik. A beteg lázas, vizelete a normálisnál kevesebb, a folyadék- és
a sóvisszatartás pedig szövetduzzanatot (ödémát) okoz. A vérvizsgálatok kórosan magas
fehérvérsejtszámot, és veseelégtelenség jeleit mutatják.
Az ultrahangvizsgálat hirtelen elzáródás esetén vesemegnagyobbodást; fokozatos
elzáródás esetén pedig vesezsugorodást mutat. A képalkotó eljárások, például az
intravénás urográfia és az izotópos szcintigráfia rossz veseműködést jeleznek. A vena
kava inferior vagy a vesevéna röntgenfelvétele (venográfia) kirajzolja az elzáródást.
A hanghullámokat használó Doppler-ultrahangvizsgálat is gyakran nyújt segítséget.
Amennyiben további információra van szükség, komputertomográfiát, vagy a veseartériák
érfestését (angiográfiáját) is elvégzik.
Kórjóslat és kezelés
A kimenetel a trombózis okától, szövődményeitől, valamint a vesekárosodás mértékétől
függ. A haláleset ritka, és általában akkor fordul elő, ha a háttérben álló ok
végzetes, vagy szövődmények, például tüdőembólia lépnek fel. A veseműködésre gyakorolt
hatásokat az befolyásolja, hogy mind a két vese érintett-e, hogy helyreállt-e a
keringés, és hogy milyen állapotú volt a veseműködés az elzáródás kialakulása előtt.
Az elsődleges kezelést a véralvadásgátlók jelentik, amelyek a további vérrögképződés
megelőzésével általában javítják a veseműködést, illetve csökkentik a tüdőembólia
kockázatát. A vérrögöket feloldó gyógyszerek (trombolitikumok) alkalmazása újabb
kezelési mód, ami még nem terjedt el rutinszerűen. Ritkán a vérrög eltávolítására
műtétet végeznek. A vese eltávolítására ritkán kerül sor, és csak olyankor, ha egyéb
szövődmények, például magas vérnyomás lépnek fel.
