A felvilágosításon alapuló beleegyezés jogi és etikai alapelve az, hogy minden ép elmeállapotú felnőttnek joga van eldönteni, hogy "mit tehetnek testével", és ez nem más, mint önrendelkezési jogunk. A felvilágosításon alapuló beleegyezésnek az orvos és a betege közötti párbeszéd eredményeként kell kialakulnia. Az orvos a beteg állapotára és a lehetséges beavatkozásokra vonatkozó kérdéseket tesz fel, tényeket és részleteket közöl betegével, magyarázattal és tanácsadással segíti döntését. Amennyiben a beteg az ellátásáról úgy volt képes dönteni, hogy rendelkezett az adott beavatkozás kockázataira, a várható eredményekre és az alternatív beavatkozásokra vonatkozó információkkal, és ezeket a döntésekor figyelembe vette, felvilágosításon alapuló beleegyezésről vagy elutasításról beszélünk, melyet etikailag érvényesnek, jogilag kötelező érvényűnek tekintenek. Az öszszes államban megkövetelik, hogy ilyen beleegyezés előzze meg az egyes orvosi beavatkozásokat.

A felvilágosításon alapuló beleegyezés jogához hozzátartozik a felvilágosításon alapuló elutasítás joga is. A beavatkozás elutasítása - még ha elgondolkodtató is - nem jelenti azt, hogy a beteg cselekvőképtelen. A kezelést sokszor valamilyen félreértés vagy bizalmatlanság miatt utasítják vissza. Egy beavatkozás elutasítása után az orvosnak további megbeszéléseket kell kezdeményeznie. Az orvosok etikai kötelessége arra biztatni betegeiket, hogy esetükben a leginkább megfelelőnek ítélt gyógykezelésbe beleegyezzenek. Mindenesetre a kezelés elutasítását nem lehet sem öngyilkossági szándékként értékelni, sem úgy, hogy az orvos hozzájárult volna a beteg orvosi segítséggel történő öngyilkosságához. Ezzel szemben az ilyen esetben bekövetkező halál úgy tekinthető, mint a betegség lefolyásának természetes része.