A törvények értelmében a felnőtteknek - az államok többségében 18 éves kor felett - joguk van ügyeikben eljárniuk, gazdasági tevékenységet folytatniuk és egészségügyi ellátásukkal kapcsolatban dönteniük. Ezt a jog cselekvőképességnek nevezi. A cselekvőképesség és az azzal járó jogok a személy haláláig érvényben maradnak, kivéve, ha a bíróság úgy rendelkezik, hogy az illető saját érdekében már nem járhat el (jogi elnevezése cselekvőképtelenség ), vagy ha egy másik személy javára lemond a jogairól.

Kizárólag bíróság nyilváníthat valakit cselekvőképtelennek, ami megfosztja az illetőt döntéshozatali jogától. Ha valakit bíróság nyilvánít döntésképtelennek, a bíróságnak ki kell jelölnie olyan személyt, aki az illető ügyeiben eljárhat, kivéve, ha az illető érvényes dokumentumban (például egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazásban vagy élő végrendeletben) már megnevezett valakit.

A döntésképesség inkább orvosi megítélés kérdése, mintsem jogi fogalom, és arra vonatkozik, hogy valaki képes-e dönteni a rá vonatkozó orvosi beavatkozásokkal, vagy egyéb egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban. A döntésképtelenség olyan állapot, melyben az orvos vagy más egészségügyi szakember megállapítása szerint a beteg nem képes megfelelő egészségügyi vonatkozású döntéseket hozni, vagy azoknak megfelelően cselekedni. A kómában lévő betegsemmilyendöntésre nem képes, míg az a beteg, aki eltörte lábát, képes dönteni, de esetleg nem tud annak megfelelően cselekedni. Az enyhe demenciában szenvedők gondolkodása elég jó lehet ahhoz, hogy megértsék az orvosukkal megbeszélteket, és határozzanak egészségügyi kérdésekben, de anyagi ügyekben esetleg nem képesek megfelelően intézkedni. A demenciában szenvedőknek orvosukra, ügyvédjükre és könyvelőjükre kell támaszkodniuk, hogy megállapítsák gondolkodásuk, emlékező- és ítélőképességük állapota megengedi-e egészségügyi ellátásuk, illetve jogi vagy anyagi ügyleteik intézését. Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy betege nem képes az ellátásával kapcsolatos ügyekben dönteni, a beteg által megjelölt személyhez, barátjához, rokonához fordulhat, hogy az járjon el a beteg nevében. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos döntésekre képtelen betegek ügye csak ritkán kerül bíróság elé.

A cselekvés- és döntésképtelenség kérdése leggyakrabban idős emberek megbetegedése esetén merül fel. Bármilyen invazív vizsgálat elvégzése, vagy egyéb orvosi beavatkozás előtt az orvosnak meg kell szereznie olyan személy hozzájárulását, aki tisztában van a felmerülő kockázatokkal és a várható eredményekkel. Ha a beteg nem képes megérteni, hogy milyen kockázatoknak van kitéve, az orvosnak ahhoz a személyhez (a meghatalmazotthoz) kell fordulnia, akit az egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazásban jelöltek meg; amennyiben ilyen személy nincs, akkor egyszerűen a legközelebbi hozzátartozóhoz. Az egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazás biztosítja, hogy az adott döntéseket a beteg által választott személy hozza meg.