Betegség információkAz álköszvény (kálcium-pirofoszfát-dihidrát kristály lerakódási betegség) olyan rendellenesség, melyben kálcium-pirofoszfát kristályok rakódnak le az ízületi porcokban, majd a folyadékban időszakos, fájdalmas ízületi gyulladásos rohamokat okozva.
Általában idős emberekben fordul elő, férfiakban és nőkben egyaránt.
A kálcium-pirofoszfát kristályok lerakódásának oka ismeretlen. Előfordul más betegségek mellett, például ha a vérben kórosan magas a kálciumszint a mellékpajzsmirigy hormon túltermelése (hiperparatireózis) miatt, ha a vas szintje nagyon magas a szövetekben (hemokromatózis), vagy ha kórosan alacsony a magnézium vérszint (hipomagnezémia). A betegek többségében azonban nem mutatható ki a fenti eltérések egyike sem. A rendellenesség öröklött is lehet.
A tünetek rendkívül változatosak. Egyes betegekben fájdalmas ízületi gyulladás jelentkezik rohamokban a térdben, a csuklóban vagy más, viszonylag nagyobb ízületekben. Másokban elhúzódó idült fájdalom vagy merevség alakul ki a kar és a láb ízületeiben, mely könnyen összetéveszthető a reumatoid artritisz tüneteivel. A heveny rohamok általában kevésbé súlyosak, mint a köszvényben, de ahhoz hasonlóan, ebben is jelentkezhet láz. A betegek egy részének nincsenek fájdalmai a rohamok között, mások pedig egyáltalán nem is tapasztalnak fájdalmat annak ellenére, hogy jelentős kristálylerakódás mutatható ki. A köszvénytől eltérően álköszvényben nem alakulnak ki tofuszok.
Az orvos a diagnózis felállításához injekciós tűvel folyadékmintát vesz (ízületi aspiráció) a begyulladt ízületből. Az ízületi folyadékban kálcium-pirofoszfát kristályok mutathatók ki (urát kristályok helyett). Mikroszkóppal polarizált fényt használva a kettő jól elkülöníthető. A kálcium-pirofoszfát kristályok, ellentétben az urát kristályokkal, nem engedik át a röntgensugarakat, ezért láthatók a röntgenfelvételen.
A gyulladt ízületek rendszerint maradványtünetek nélkül gyógyulnak, de sok betegben
végleges ízületi károsodás alakulhat ki, mely néhány esetben olyan súlyos lehet, hogy
összetéveszthető a Charcot-ízülettel. 
A kezeléssel általában megszűntethetők a heveny rohamok, és megakadályozhatók az
újabbak, de nem lehet meggátolni az érintett ízületek károsodását. Leggyakrabban
nem-szteroid gyulladáscsökkentőket, így COX-2 bénítókat (koxibokat) is használnak a
fájdalom és a gyulladás enyhítésére. Néha kolchicint
adnak intravénásan a rohamok alatt a gyulladás és a fájdalom csökkentésére, majd
naponta kis adagban szedheti a beteg a rohamok megelőzésére. Olykor a feleslegben lévő
ízületi folyadékot leszívják, és kortikoszteroid oldatot fecskendeznek az ízületbe a
gyulladás mérséklésére. Nem ismert hatékony, hosszú távú kezelés; a fizikoterápia
(például izomnyújtás, és kimozgató gyakorlatok) azonban segíthetnek.
