Rendszerint egyik vagy mindkét fül bepirosodik, megduzzad, és igen fájdalmassá válik. Ezzel egyidőben vagy később enyhe vagy súlyos ízületi gyulladás alakul ki. Érintett lehet bármely ízületi, de még a bordákat a szegycsonttal összekapcsoló porcok is. Az orr porcos része szintén gyakori helye a gyulladásnak; az orr érzékennyé válik, és össze is roppanhat.

Egyéb helyek is megbetegedhetnek, például a szem (kötőhártyagyulladással, ritkán vakságot okozó szaruhártya átlyukadással); a gége és a légcső (trachea), mely miatt rekedtség, ingerlő köhögés, az Ádám-csutka érzékenysége alakulhat ki; és a bronchusok is, tüdőgyulladást eredményezve. Ritkábban a szív is károsodhat, mely szívzörejhez és esetenként szívelégtelenséghez vezet. A vérerek is begyulladhatnak; ha ez az agyi erekben történik, görcsrohamok és szélütések jelentkezhetnek. A vese gyulladása következtében veseelégtelenség is kialakulhat. Különféle kiütések mutathatják a bőr károsodását.

A gyulladásos fellángolások és a fájdalom néhány hétig is eltarthatnak, csökkennek, majd visszatérnek az évek során. Végül a támasztó porcok oly mértékben tönkremennek, hogy lelógó fül, nyeregorr, látás-, hallás- és egyensúlyzavarok alakulnak ki.

Ha a légutak porcai összeesnek, és elzárják a levegő útját, vagy a szív és a vérerek súlyosan károsodnak, a beteg meghalhat.

Visszatérő polikondritiszt akkor diagnosztizál az orvos, ha legalább hármat észlel a következő tünetek közül: mindkét fül gyulladása, több ízület fájdalmas duzzanata, az orrban lévő porc gyulladása, szemgyulladás, a légutak porcának károsodása és hallás- vagy egyensúlyzavarok.

Az érintett porc biopsziájával kimutathatók a betegségre jellemző elváltozások. A vérvizsgálatok, például a vörösvérsejt süllyedés (Westergreen - WE érték: vért tartalmazó kémcsőben a vörösvérsejtek lesüllyedésének sebessége) krónikus gyulladás mellett szólnak.

Az enyhe, visszatérő polikondritiszt aszpirinnel vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel s lehet gyógyítani. Súlyosabb esetekben naponta kell prednizont szedni a betegnek, majd a tünetek javulásával az adagokat csökkenteni lehet. Néha a kritikus állapotban lévő betegeket immunszupresszív gyógyszerekkel, például metotrexáttal vagy ciklofoszfamiddal kezelik. Ezek a szerek azonban csak a tüneteket enyhítik, de nem változtatják meg a betegség lefolyását.