Tüdőtályogot általában olyan baktériumok okoznak, melyek normális körülmények között a szájban és a torokban élnek, de a tüdőbe jutva ott gyulladást váltanak ki. Gyakran ínybetegség a tüdőtályogot okozó baktériumok forrása. A szervezet számos védekező mechanizmussal rendelkezik, mely segít megelőzni a baktériumok tüdőbe jutását, ilyen például a köhögés. A fertőzés ezért elsősorban akkor jön létre, ha ez a védekezés sérül, például nyugtatók, altatás, alkohol- vagy gyógyszerfogyasztás, esetleg idegrendszeri betegség miatti eszméletlenség vagy nagyfokú aluszékonyság következtében.

Főleg 40 évesnél idősebb, dohányos betegekben fordul elő, hogy tüdőtályoguk hátterében a légutakat (hörgőt) elzáró tüdődaganat áll. A tályog úgy jön létre, hogy a daganat mögött váladék (nyák) halmozódik fel. A baktériumok felszaporodnak a váladékban, az elzáródás pedig megakadályozza, hogy a normálisan a légutakon keresztül köhögéssel távozó, baktériumokkal zsúfolt váladék kiürülhessen; ezzel ideális körülmények alakulnak ki a fertőzés létrejöttéhez. Félrenyelt (aspirált) idegentestek szintén elzárhatják a légutakat, hasonlóan megteremtve a fertőzés lehetőségét.

Bizonyos baktériumok (Staphylococcus aureusvagyLegionella pneumophila), illetve gombák okozta tüdőgyulladásban is kialakulhat tüdőtályog. Amennyiben a beteg immunrendszere sérült, kevésbé gyakori kórokozók is okozhatnak tüdőtályogot. Ritkán a szervezet egy másik gyulladásos területéről a vérárammal kerülnek a tüdőbe a baktériumok vagy fertőzött vérrögök, ahol aztán tályog képződhet (szeptikus tüdőembólia).

Általában csak egyetlen tüdőtályog jön létre, de amennyiben több is kialakul, akkor jellemzően mindig ugyanabban a tüdőfélben. Ha a tüdőket a fertőzés a vérárammal éri el, akkor mindkét tüdőben számos elszórt tályog keletkezhet. Ez a probléma leginkább olyan droghasználóknál fordul elő, akik szennyezett tűket használnak, esetükben a jobb szívfélben a szívbelhártya-gyulladás (endokarditisz) is kifejlődhet.

A legtöbb tályog végül betör a légutakba, és bő köpet formájában kiürül. A megrepedt tályog helyén levegővel és folyadékkal telt üreg marad a tüdőben. Ha a légutakba áttörő tályog nagy, a genny szétterjedhet a tüdőben, kiterjedt tüdőgyulladást és heveny légzési elégtelenséget (respirációs distressz szindrómát) okoz. Néha a tályog a mellhártyák közötti résbe tör (a tüdőket és a mellkasfalat borító hártyás lemezek közé), azt kitölti gennyel; ennek neve empiéma. Ha a tályog elpusztítja valamelyik ér falát, súlyos, akár életveszélyes vérzés is felléphet.

A tünetek kialakulhatnak lassan és hirtelen is. A korai tünetek a tüdőgyulladás képéhez hasonlóak: fáradtság, étvágytalanság, izzadás, láz, köpetürítéssel járó köhögés. A köpet lehet bűzös (szájban és torokban élő bizonyos baktériumok bűzös váladékot képeznek) vagy vérrel festenyzett. A beteg légzéssel összefüggő mellkasi fájdalomról panaszkodhat, főleg, ha a mellhártya is érintett. Gyakran a beteg tünetei már hetek vagy akár hónapok óta fennállnak, mielőtt orvoshoz fordulna. A betegnek ekkor már idült tályogja van, mely az előbbi tüneteken kívül nagyfokú súlyvesztéssel, mindennapos lázzal és éjszakai izzadással is jár.

A mellkasröntgenen gyakorlatilag mindig látható a tüdőtályog. Ha azonban a mellkasröntgen eredménye bizonytalan, komputertomográfiás (CT) vizsgálat kimutatja a tályogot, és esetleg a kiváltó okot is felfedi. A köpetből kitenyésztett kórokozók azonosak lehetnek a tályogot okozó mikroorganizmusokkal, ez a vizsgálat azonban nem mindig értékelhető.

A tályog megfelelő, teljes gyógyulásához antibiotikumok szükségesek. A terápia kezdetén az antibiotikumot a legtöbb esetben vénás injekció formájában adják, majd később, a beteg állapotának javulásával és a láz megszűnésével szájon át adható gyógyszerre cserélik. Az antibiotikus kezelés addig tart, amíg a tünetek meg nem szűnnek és a mellkasröntgenen a tályog el nem tűnt. Általában több hétig vagy hónapig tartó antibiotikum-kezelés szükséges. Megfelelő testhelyzettel és fizikoterápiával a tályog kiürülése elősegíthető.

Ha az orvos daganat vagy idegentest okozta légúti elzáródást gyanít, ennek megerősítésére bronhoszkópiát végezhet. A bronhoszkópia során el lehet távolítani az idegentestet, és le lehet csapolni az antibiotikumra nem reagáló tályogot.

A tüdőtályogos betegek kb. 5%-ának egyéb kezelésre is szüksége van. Időnként a tályogba a mellkasfalon keresztül csövet kell vezetni ahhoz, hogy a tartalma kiürüljön. Ennél gyakoribb, hogy a fertőzött tüdőszövetet sebészileg el kell távolítani. Néha elkerülhetetlen egy teljes tüdőlebeny vagy akár az egész tüdő eltávolítása.

A tüdőtályogos betegek halálozása kb. 5%. Ennél magasabb az arány, ha a beteg súlyosan legyengült, az immunrendszere károsodott, tüdődaganatban szenved vagy a tályog szokatlanul nagy méretű.