A beteget olyan irányban és szögben döntik vagy támasztják, hogy ezzel elősegítsék a tüdőkből a váladék kiürülését. Közben a beteg mellkasát, vagy hátát kúpot formáló tenyérrel ütögetni is lehet, így a váladék könnyebben felszakadhat. Hasonló hatású, ha a terapeuta, vagy egy családtag mechanikus vibrátorral rezegteti a mellkast.
Ezeket a módszereket időszakosan azokban a betegekben használják, akikben nagy mennyiségű köpet halmozódik fel, például cisztikus fibrózisban, hörgőtágulatban és tüdőtályogban. Akkor is használhatók, ha a beteg nem tudja hatékonyan felköhögni a köpetet, ami gyakran fordul elő idősebbekben, izomgyengeségben szenvedőkben; és műtét utáni, sérülést, vagy súlyos betegséget követő lábadozás alatt.
A módszer nem alkalmazható akkor, ha a beteg nem képes a megfelelő testhelyzetet elviselni, ha véralvadásgátló gyógyszereket szed, ha a közelmúltban vért hányt, ha nemrégiben borda vagy csigolyatörése volt, vagy súlyos csontritkulásban szenved. Akkor sem ajánlható, ha a betegben nem termelődik elég váladék (mert ebben az esetben a köpetürítést célzó további kísérletek csökkenthetik a vér oxigénszintjét).








