A mozgásterápia a tüdőrehabilitáció talán egyik legfontosabb része. Csökkenti a mozgáshiány és a gyenge állóképesség kedvezőtlen hatásait, ezzel csökkenti a légzési nehézséget, és növeli a terhelhetőséget. A fizikai korlátok azonban behatárolhatják a választható mozgásprogram típusát. A gépi lélegeztetésben részesülő betegeknél a mozgásterápia segíthet a lélegeztetőgépről való leszoktatásban.
A foglalkozás fő eleme az alsó végtagok mozgatása. Mivel a mindennapos tevékenységek többsége helyváltoztatást igényel, a rehabilitációs programok nagy része a választott edzésformának a sétálást használja. A betegek egy része a szobakerékpárt részesíti előnyben. Javítja a hosszú távú együttműködést, ha sikerül olyan mozgásformát találni, amely a betegnek is kényelmes és megfelelő.
A karok mozgatása is jó hatású lehet idült légzési betegségben szenvedőknek, akiknek már a mindennapi tevékenységek közben, például hajmosáskor vagy borotválkozáskor is tüneteik jelentkeznek. Erre az edzésre azért is szükség lehet, mert egyes vállizmok a kar mozgatásán kívül a légzésben is szerepet kapnak, és a karmunka gyorsan kimerítheti ezeket az izmokat.
