Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

A légzés szabályozása

A légzés általában automatikus folyamat, melyet tudat alatt az agytörzsben található légzőközpont irányít. A légzés alvás alatt is folyamatos, sőt legtöbbször még eszméletvesztés esetén is. Kis érzékelő szervek helyezkednek el az agyban, az aortában és az agyi artériában (artéria karotiszban), melyek folyamatosan ellenőrzik a vért, és érzékelik azt, ha az oxigénszint túl alacsony vagy a széndioxidszint túl magas. Egészséges emberben a légzés mélyülésének és gyorsulásának legerősebb ingere a széndioxid koncentrációjának a megemelkedése. Ez fordítva is igaz; ha a vérben alacsony a széndioxid szintje, a légzés csökken, mert az agy csökkenti a légvételek gyakoriságát és mélységét. Nyugalmi légzéskor egy átlagos felnőtt percenként körülbelül 15-ször lélegzik be- és ki.

Mivel a tüdőknek nincs saját harántcsíkolt izomzata, ezért a légzési munkát a rekeszizom, a bordaközi izmok, a nyakizmok és a hasizmok végzik. A belégzés (inhaláció vagy inspiráció) legfontosabb izma a tüdőket és a hasüreget elválasztó, harang alakú izomlemez, a rekeszizom. A rekeszizom a szegycsont alsó részén, az alsóbb bordákon és a gerincoszlopon tapad. Amikor a rekeszizom összehúzódik, megnő a mellüreg hossza és átmérője, ezáltal kitágulnak a tüdők. A bordaközi izmok segítik a bordák mozgatását, és ezzel a légzési folyamatot. A légzésben részt vevő összes izom csak abban az esetben képes összehúzódni, ha az őket az aggyal összekötő idegi kapcsolat ép. Bizonyos nyaki és hátsérülésekben a gerincvelő károsodhat, és a beteget ekkor csak mesterséges lélegeztetéssel lehet életben tartani.

A kilégzés folyamata (exhaláció vagy expiráció) általában passzív folyamat akkor, ha nincs testmozgás. Ilyenkor a tüdők és a mellkasfal rugalmas elemeiben található energia használható fel ahhoz, hogy a levegő a tüdőkből kiáramoljon. Éppen ezért a légzőizmoknak nyugalomban nem kell erőt kifejteniük. Erőteljes testmozgás esetén azonban számos izom segíti a kilégzést. Ezek közül legfontosabbak a hasizmok, melyek összehúzódnak, megemelik a hasüregi nyomást, a tüdőkhöz nyomják az elernyedt rekeszizmot, így segítik a levegőt kilélegezni.

Kapcsolódó kép »
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:

38. FEJEZET A tüdők és a légutak biológiája