Gyakorlatilag minden aortadisszekciós beteg érez - jellemzően hirtelen, kínzó - fájdalmat, amit gyakran hasogatónak, tépőnek írnak le. Ez legtöbbször az egész mellkasban jelentkezik, de a háton, a lapockák között is sokszor szokták érezni. A fájdalom gyakran követi az aorta mentén terjedő disszekció útvonalát.

Ahogy a disszekció terjed, elzárhatja azokat a pontokat, ahonnan artéria/artériák ágaznak le az aortából, gátolva a keringést. Ennek következménye szélütés (az agyat ellátó artéria cerebráliszok elzáródásakor), szívroham (a szívet ellátó koszorúerek elzáródásakor), hirtelen hasi fájdalom (a beleket ellátó mezenteriális artéria elzáródásakor), derékfájás (a veséket ellátó artéria renáliszok elzáródásakor), és a végtagokban bizsergő érzéssel, illetve azok bénulásával járó idegkárosodás (a gerincvelő artériáinak elzáródásakor) lehet.

A diszekción keresztül a vér kiléphet, és meggyűlhet a mellkasban. A szív közelében elhelyezkedő disszekción keresztül távozó vér bejuthat a szívburokűrbe (a szívet körülvevő hártya két rétege közé), ami akadályozza a szív normális telődését, és szívtamponádot - egy életveszélyes kórképet - idézhet elő.

Az aortadisszekció okozta jellegzetes panaszok általában egyértelművé teszik a diagnózist, bár a betegség olykor számtalan, egyéb rendellenességek tüneteire emlékeztető panaszt eredményezhet. A betegek körülbelül kétharmadában a karokon és a lábakon a pulzus csökkent vagy nem észlelhető. A szív felé terjedő disszekció sztetoszkóppal hallható zörejt hozhat létre.

A betegség kimutatásában az első lépés a mellkas-röntgenfelvétel; ezen a tünetekkel rendelkező betegek 90%-ában kiszélesedett aorta látható. Ilyen leletet azonban más kórkép is eredményezhet. A röntgenelnyelő kontrasztanyag befecskendezése után végzett komputertomográfia (CT) gyorsan és megbízhatóan kimutatja az aortadisszekciót, ezért vészhelyzetben hasznos. A hagyományos és a transzözofageális szívultrahang szintén megbízhatóan jelzi az aortadisszekciókat, még a nagyon aprókat is.

A beteget intenzív osztályra utalják, ahol életjeleit (pulzusát, vérnyomását és légzésszámát) szorosan ellenőrzik. A betegség kezdete után néhány órával beállhat a halál. Ezért amilyen hamar csak lehet, gyógyszereket, általában nitroprusszid-nátriumot és béta-blokkolót adnak intravénásan, hogy az agy, a szív és a vesék vérellátását még biztosító legalacsonyabb szintre csökkentsék a szívfrekvenciát és a vérnyomást. A gyógyszeres terápia kezdete után nem sokkal el kell dönteni, hogy műtétet végeznek-e, vagy folytatják a gyógyszeres kezelést, sebészi beavatkozás nélkül.

Az aortának a szívhez legközelebb eső első néhány centiméteres részét érintő disszekció esetén szinte mindig műtétet javasolnak, hacsak a betegség által okozott szövődmények nem teszik azt túl kockázatossá. A szívtől távolabb elhelyezkedő disszekciók esetében általában folytatják a gyógyszeres kezelést, műtét nélkül. Sebészi beavatkozásra van azonban szükség, ha a disszekció miatt vér folyik az artériából; ha elzárja a lábak, vagy a létfontosságú hasi szervek vérellátását; tüneteket okoz; növekszik; vagy Marfan-szindrómás betegben jelentkezik. Nagyobb centrumokban a műtét alatti halálozás a szívhez közel eső disszekció esetén mintegy 15%, a szívtől távolabb pedig valamivel magasabb (mivel a szövődmények kockázata magasabb).

A műtét során a sebész a disszekált aorta lehető legnagyobb részét eltávolítja, bezárja az aortafal középső és külső rétege közti járulékos csatornát, szintetikus grafttal helyreállítja az aortát. Ha az aortabillentyűn a vér visszafolyik, a sebész azt is rendbehozza vagy kicseréli. A disszekált aorta eltávolítása és helyreállítása általában 3-6 órát vesz igénybe, a kórházi benttartózkodás többnyire 7-10 nap.

Minden betegnek, beleértve azokat is, akiket megműtöttek, általában élete hátralévő részében gyógyszereket kell szednie, hogy vérnyomásuk alacsonyan maradjon. Ez az aortát terhelő nyomást is csökkenti. A gyógyszeres kezelés általában béta-blokkolóból vagy kálciumcsatorna-blokkolóból, és valamilyen más vérnyomáscsökkentő szerből, például angiotenzin konvertáló enzim- (ACE-) gátlóból áll.

Az orvos gondosan figyel a késői szövődmények kialakulására. Ezek közül a legfontosabb az újabb disszekció, aneurizma kialakulása a meggyengült aortában, illetve az aortabillentyűn keresztüli fokozódó visszafolyás. A fenti szövődmények bármelyike sebészi korrekciót tehet szükségessé.

Kezelés nélkül a betegek mintegy 75%-a az első két héten belül meghal. Kezeléssel az első két hetet túlélő betegek 60%-a a kezelés utáni ötödik évben is életben van; 40%-uk legalább tíz évig él. Az első két hét után elhalálozó betegek körülbelül egyharmada a szövődményekbe; a maradék kétharmada egyéb betegségekbe hal bele.