Akiknél nyugalomban vagy minimális erőkifejtés hatására, tüneteket okozó angina pectoris, szívelégtelenség vagy szívritmuszavarok jelentkeznek, azoknak az utazás nem ajánlott. Akiknek az utazás előtti 14 napban szívrohamuk volt, vagy a megelőző 8 hétben sokkot vagy szívelégtelenséget okozó szívrohamuk volt, azoknak sem ajánlott utazni.

A szívbetegségben szenvedő utasoknak tanácsos magukkal vinni nemrégiben készült EKG-felvételt. Akik pacemakerrel, beültethető defibrillátorral vagy szívkoszorúér-sztenttel utaznak, tartsanak maguknál egy kártyát vagy orvosi igazolást, amelyek a beültetett eszköz meglétéről, fajtájáról, helyéről és elektronikai tulajdonságairól tájékoztatnak. Az elektronikus biztonsági kapun átkelve az ilyen fémeszköz megszólaltathatja a riasztót. Ezek az elektronikus rendszerek általában nincsenek hatással a defibrillátorra, de a fémellenőrző kapu alatt ne töltsön el az utas 15 másodpercnél több időt. A kézi fémdetektorok szintén biztonságosak, de 5 másodpercnél tovább nem szabad a defibrillátor fölött tartani.

A legtöbb nagy légitársaság biztosít sószegény, alacsony zsírtartalmú ételeket, ha erről az igényről 24 órával az utazás előtt értesítést kapnak. A legtöbb hajótársaság is biztosítja ezt, ha előzetesen tájékoztatják őket.

Tüdőciszták, súlyos tüdőtágulat vagy jelentős mennyiségű mellűri folyadék fennállásakor, nemrégiben lezajlott mellkasi műtét után, vagy légmell esetén orvosi beleegyezés nélkül repülőgépen utazni nem tanácsos, mivel a repülőgépen a légnyomás váltakozásai szövődményeket okozhatnak.

Ilyen esetekben oxigén-kiegészítés szükséges a repülőgépen. Az orvos a vér oxigénszintjének mérése alapján határozza meg a beteg oxigén szükségletét a repülés alatt. A repülőtársaságok biztosítják a repülés során a szükséges oxigént, ha az orvos elrendeli, és 48 órával a repülés előtt jelzik ezt a kívánságot. Az utasok ugyanis semmilyen formában nem vihetnek fel oxigént a fedélzetre. A repülőtéri hosszú várakozások esetére mindenkinek magának kell gondoskodnia az oxigénpótlásról, noha a legtöbb oxigénforgalmazó ellenszolgáltatás nélkül segít ilyenkor a rendszeres fogyasztóinak. Egyéb lélegeztető eszközök, például folyamatos pozitív légnyomás szabályozók, felvihetők a repülőgépre abban az esetben, ha a mérete nem haladja meg a megengedett kézipoggyász méretét. Az utasok, akiknek erre van szükségük, hagyjanak több időt a biztonsági ellenőrzésre.

Nagy magasságban utazáskor speciális problémák jelentkezhetnek, mert kevesebb a rendelkezésre álló oxigén, mint a tengerszinten. Általában véve enyhe vagy középsúlyos tüdőproblémák esetén kb. 1700 méteres magasságig semmilyen gond nem jelentkezik, a magasság növekedésével azonban, nagyobb az esélye a különböző nehézségek megjelenésének. Tüdőbetegségben szenvedők ilyen magasságban utazva ugyanazokat az előkészületeket kell megtegyék, mint repülőút előtt.

Az autóbusz, a vonat, a gépkocsi és a hajó biztonságos utazási forma a tüdőbetegek számára, de oxigén-utánpótlásról ekkor is gondoskodniuk kell. A kereskedelmi szolgáltatók a világ minden tájára el tudják juttatni a szükséges oxigént az utazókhoz.

Az asztmában, tüdőtágulatban és bronhitiszben szenvedők tünetei rosszabbodhatnak súlyosan szennyezett levegőjű városokban. Ilyenkor esetleg többször kell, hogy használják az inhaláló pumpát vagy a kiegészítő gyógyszereket, például kortikoszteroidokat, hogy a tüneteket megfelelően csökkentsék.

Az utazás során a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni kell és megfelelő étkezéssel, illetve gyógyszeradagolással szinten kell tartani. A cukorbetegeknek tanácsos a kézitáskájukban cukorkészítményt (glukózt) vagy kekszet, gyümölcsöt és gyümölcslevet tartaniuk arra az esetre, ha a vércukorszint lecsökkenne. Amenynyiben az utazás néhány óránál hosszabb időeltéréssel jár, a cukorbetegek - főként az inzulint használók - meg kell, hogy beszéljék orvosukkal a gyógyszerszedés legmegfelelőbb időpontjait. Az inzulint több napig lehet hűtés nélkül tárolni, de a nagy melegtől óvni kell.

A legtöbb nagy légitársaság - amennyiben 24 órával a repülés előtt jelzik feléjük az igényt - biztosít külön ételt a cukorbetegek számára. Nagyon fontos, hogy a repülés alatt óvakodjanak a kiszáradástól.

Megérkezés után is szorosan ellenőrizni kell a vércukorszintet, hiszen a tevékenységek és az étrend gyakran különböznek az otthon megszokottól. Nagyon fontos, hogy az érintett utasok az utazás alatt is ragaszkodjanak a meghatározott étrendhez, tartózkodjanak az új ételek kipróbálásától és a többszöri, soron kívüli evéstől. Kényelmes zoknit és cipőt viseljenek, naponta ellenőrizzék a lábukat, kerüljék a mezítlábas sétákat, nehogy fertőződésre hajlamos, nehezen gyógyuló sebeket szerezzenek.

A terhességet az utazás rendszerint nem befolyásolja. Azonban a szüléshez közel álló, több mint 34 hetes, illetve a veszélyeztetett terhesek, a vetélésre, koraszülésre hajlamosak tartózkodjanak a hosszú repüléstől és utazásoktól. A legtöbb légitársaság szabályozza a kismamák utazását, amiről érdemes tájékozódni, mielőtt a jegyet megvásárolják. Hosszú utazás alatt a terhes nőknek fokozottan kell óvakodniuk vérrögök kialakulásától (a repülőgépen gyakran keljenek fel, és az autós utazást rövid sétákkal szakítsák meg), és a kiszáradástól. A biztonsági övet a combjukon kell bekötni és nem a has felett, hogy a magzat ne sérüljön.

Olyan oltások, amelyek nem megölt, csak legyengített vírusokat tartalmaznak - pl. sárgaláz, japán B típusú agyvelőgyulladás, inaktivált járványos gyermekbénulás oltóanyaga, bárányhimlő, mumpsz, rózsahimlő - nem biztonságosak terhességben. A szoptatás ideje alatt azonban már biztonsággal adhatóak.

A terhes nőknek tartózkodniuk kell a jódot tartalmazó víztisztító tabletták használatától, a jód befolyásolhatja a magzati pajzsmirigy fejlődését.

A terhes asszonyoknak, ha nem halaszthatják el utazásukat a Föld maláriával fertőzött területeire, mérlegelniük kell annak a kockázatát, hogy olyan megelőző gyógyszert szedjenek-e, melynek a hatása terhességben még nem igazán ismert, vagy hogy megfelelő védekezés nélkül utazzanak-e inkább. A maláriás fertőzés sokkal súlyosabb és életveszélyesebb a terhes nők esetében, mint a nem terhesekben, még megelőző gyógyszerek szedése mellett is.

A terhesekben fennáll a hepatitisz-E fertőzés kockázata is, mely olyan vírusos májgyulladás, amely rendkívül ritka az Egyesült Államokban, de elterjedt Ázsiában, Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Mexikóban. Ennek következtében vetélés, májelégtelenség, vagy akár halál is előfordulhat. Nincsen megfelelő kezelése, ezért hepatitisz-E-vel fertőzött országokba ajánlatos elhalasztani az utazást. Ha ez nem lehetséges, mindig ügyeljenek az alapos kézmosásra.

Az utazások és átszállások más kórképekre is hatással vannak.

A sarlósejtes vérszegénységben szenvedők a repülőgépen az alacsony pára- és oxigéntartalom hatására fájdalmat érezhetnek (sarlósejtes roham). Ennek kockázata a megfelelő páratartalom és oxigén biztosításával nagy mértékben csökkenthető.

Vastagbélsipoly (kolosztómia) esetén, ajánlatos nagyobb zacskó viselése, illetve cserelehetőség biztosítása, mivel a repülés alatt a széklet ürülése fokozódhat a bélgázok felszaporodása miatt. Mivel a gáz a repülés során kitágul, a vizet levegővel kell helyettesíteni azokban az eszközökben, amelyek levegővel töltött mandzsettákkal vagy ballonokkal biztosítottak, mint például a gyomorszondák és a vizelet katéterek.

A kontaktlencsét viselőknek ajánlatos szemüvegben utazniuk, vagy kontaktlencséjüket gyakran nedvesíteniük a repülőn, az alacsony páratartalom miatt. Tartalék szemüveg vagy kontaktlencse becsomagolása ajánlott, szükség esetére. A hallókészüléket használók vigyenek csereelemet a készülékbe.

A súlyos lelki betegségben szenvedők (pl. rosszul kezelt skizofréniások), veszélyeztethetik maguk vagy mások testi épségét, felelős kísérővel utazzanak.

A legtöbb légitársaság a mozgássérült utasok számára tolószéket vagy hordágyat biztosít, egyesek speciális szükségleteket is kielégítenek, pl. vénás infúziót, légzőkészüléket is biztosítanak, ha erről a légitársaságot időben tájékoztatják, és szakképzett ápolószemély kíséri az utast.

Sajátos kórállapotban szenvedők az utazásra vonatkozóan teljes körű tanácsot kérhetnek a nagy légitársaságok orvosi részlegeitől, a Szövetségi Repülési Társaságtól, az on-line utazási információs forrásoktól vagy a helyi utazási irodáktól.