A műtét előtti napokban és hetekben különböző előkészületeket tesznek. Gyakran ajánlják a fizikai erőnlét és a táplálkozás lehetőség szerinti javítását, amennyire csak lehet, mivel általános jó egészség megkönnyíti a műtét okozta megpróbáltatásokból való felépülést.

A dohányzás és az alkoholfogyasztás csökkentése vagy elhagyása a műtét előtti időszakban növeli az altatás biztonságát. A dohányzás nagyobb valószínűséggel okoz szívritmuszavart az altatás alatt és rontja a tüdő működését. Nagy mennyiségű alkohol fogyasztása károsíthatja a májat, ami erős vérzést okozhat a műtét során. Az altatáshoz használt szerek hatása kiszámíthatatlanul csökkenhet vagy fokozódhat. Az alkoholfogyasztást azonban fokozatosan kell csökkenteni, mert az altatás előtti hirtelen alkoholelvonás is káros hatással lehet a betegre, lázat, vérnyomás-ingadozást vagy szívritmuszavart okozva.

Az orvos megvizsgálja a beteget és kikérdezi a kórelőzményi adatokat, ezek közé tartoznak a jelen panaszok, a korábbi kórállapotok, az alkoholfogyasztás vagy dohányzás, és az allergiák. A betegnek fel kell sorolnia az összes gyógyszert, amit a vizsgálat idején szed. Mind a vény nélküli, mind a receptre kapható orvosságokat fel kell sorolni, különben súlyos egészségi problémák adódhatnak. Például aszpirin szedése, amit a beteg esetleg jelentéktelennek tart megemlíteni, fokozhatja a vérzést a műtét során.

A műtét előtti (preoperatív) vizsgálatok közé tartoznak a vér- és vizeletvizsgálat, az EKG, a röntgenfelvételek és a légzésfunkciós vizsgálatok. Ezek segítségével megállapítható, hogy megfelelően működnek-e a létfontosságú szervek. Ha a szervek működése károsodott, a műtét vagy az altatás során problémák jelentkezhetnek. A műtét előtti vizsgálatok rejtett, átmeneti megbetegedést deríthetnek ki, pl. fertőzést, mely miatt a műtétet el kell halasztani.

A beteg kérheti, hogy előzetesen vegyenek tőle vért, és azt tárolják, ha a műtét során vérátömlesztésre lenne szüksége. Ha valaki a saját vérét kapja (autológ vértranszfúzió ), kizárhatók a vérátömlesztés során szerzett fertőzések és transzfúziós reakciók. Körülbelül 4 dl vér vehető egy betegtől - akár több alkalommal is, ha szükséges - és ezt a műtétig tárolják. A vérvétel után, néhány héten belül a szervezet pótolja a hiányzó vért.

Az altatóorvos a műtét előtti napon találkozik a beteggel, a vizsgálatok eredményeinek ellenőrzésére és bármely olyan egészségi állapot felderítésére, amely befolyásolhatja az érzéstelenítő szer kiválasztását. Ekkor lehet megbeszélni az érzéstelenítés legbiztonságosabb és leghatékonyabb formáját is.

Érdemes az egészségügyi ellátásra vonatkozóan tartós döntési jogkörrel bíró jogi képviselőt kijelölni, és érvényes végrendeletet is elkészíteni arra az esetre, ha a műtét után a beteg kommunikációra képtelenné vagy alkalmatlanná válik.

A beavatkozás előtt a sebész a beteg engedélyét kéri a műtét elvégzésére, beleegyező nyilatkozat formájában. A beszélgetés során érintik a műtét összes előnyét és veszélyét, az orvos válaszol minden felmerülő kérdésre. A beteg elolvassa a formanyomtatványt, és a műtétbe való beleegyezése esetén aláírja azt. Azonnali műtét esetén, ha a beteg nem képes aláírni a beleegyező nyilatkozatot, az orvosok igyekeznek kapcsolatba lépni a családtagokkal. Ritkán a beavatkozást el kell végezni, még mielőtt sikerülne felvenni a kapcsolatot a családdal.

Az operációt megelőzően kb. 8 órán át tilos enni vagy inni a betegnek, mivel a műtét során alkalmazott gyógyszerek hányást okozhatnak. A műtét típusától függően különböző, specifikus írásos vezérfonalat kell adni. A betegnek meg kell kérdeznie orvosát, hogy melyik, rendszeresen szedett gyógyszerét vegye be a műtét előtt. Akiknél bélműtétet végeznek, a műtét előtt egy-két nappal hashajtót kapnak.

Mivel a vér oxigénszintjét ellenőrző eszközt a kézujjra kell erősíteni, a kórházba menetel előtt a körömlakkot és a műkörmöket el kell távolítani. Az eszköz ekkor pontosabban mér. Értékeinket szintén otthon kell hagyni.

A legtöbb műtét előtt a betegnek teljesen le kell vetkőznie, ékszerét, hallókészülékét, műfogsorát és kontaktlencséjét el kell távolítania, és a szemüvegét is le kell vennie, majd kórházi hálóinget kell öltenie. Mindezek után egy erre kijelölt helyiségbe, az előkészítőbe vagy rögtön a műtőbe viszik és elvégzik rajta a műtét előtti utolsó előkészületeket. A bemetszésre kerülő bőrfelületet (műtéti terület) fertőtlenítővel lemossák, mely eltávolítja a baktériumokat és megakadályozza a fertőzés kialakulását. Az ápoló leborotválja a műtéti területet. Műanyag csövet (kanül) vezetnek a kéz vagy kar egyik vénájába, amin keresztül a folyadékot és az altatószereket adagolják.

Ezek után a beteget a műtőbe viszik. A páciens esetleg még ébren vagy félálomban van, vagy már alszik. Speciálisan kialakított, műtőlámpákkal megvilágított műtőasztalra helyezik. Az orvosok, a nővérek és a személyzet többi tagja, akik a műtéti területhez közel, vagy azzal kapcsolatba kerülnek, alaposan fertőtlenítik a kezüket így csökkentve a baktériumok és vírusok számát a műtőben. A műtét során műtős ruhát, sapkát, maszkot, cipővédőt, valamint steril köpenyt és kesztyűt viselnek. Megtörténik a helyi, a területi vagy az általános érzéstelenítés.

Amint a műtétnek vége és az altatószer hatása csökkenni kezd, a beteget úgynevezett ébredő szobába viszik át, ahol egy-két órán át szigorú megfigyelés alatt tartják. A legtöbben - főként nagy műtétek után - kábultnak érzik magukat. Néhányuknak hányingere van, mások fáznak.

A műtét és az érzéstelenítés módjától függően a beteg vagy már az ébredőből hazamehet, vagy a kórházban, esetleg az intenzív osztályon kell maradnia. Csak azokat engedhetik haza a kórházból, akik már képesek tisztán gondolkodni, légzésük rendes, tudnak inni, vizelni, járni, és nincsen erős fájdalmuk. A műtéti területen nem lehet vérzés és rendellenes duzzanat.

A kórházban tartott beteg ébredés után valószínűleg számos csövet és eszközt talál magán, illetve magában. Pl. lehet légzőtubus a torkában, apró tapadókorongok a mellkasán a szívműködés ellenőrzésére, cső a húgyhólyagba vezetve, egy kis műszer az ujjra rögzítve a vér oxigénszintjét ellenőrizni, egy kötés a műtéti területen, egy cső a szájban vagy az orrban, és egy vagy több kanül a vénákban.

Majdnem minden műtét után jelentkezik fájdalom, de az csaknem mindig csillapítható. A fájdalomcsillapítók (analgetikumok) adhatók vénásan, szájon át, izomba adott injekcióval, vagy a bőrre helyezett tapaszban. Amennyiben epidurális érzéstelenítést alkalmaztak, az altatóorvos benn hagyhatja a műanyagcsövet a beteg hátában, melyen keresztül kábító hatású fájdalomcsillapítókat pl. morfiumot adhat. A kórházban tartott páciens olyan műszert is kaphat, amelyen át maga tudja szabályozni a fájdalomcsillapító mennyiségét (beteg-kontrollált-analgézia). Amennyiben a fájdalom továbbra is fennáll, további kezelés szükséges. A kábító fájdalomcsillapítók ismételt alkalmazása gyakran székrekedést okoz. Ezt megelőzendő, hashajtót vagy székletlágyítót adnak.

A műtét utáni napokban láz, vérrögök vagy fertőzés formájában szövődmények léphetnek fel. A láz kiváltó oka gyakorta a tüdő kis részleteinek összeesése (atelektázia), húgyúti fertőzések, vagy a műtéti terület gyulladása. A tüdő részleges összeesése rendszerint megelőzhető, ha a beteg adott időközönként erőteljesen be- és kilélegzik egy kézben tartott eszközbe (erőltetett spirometria).

A mozdulatlanul fekvés a műtét alatt és után esetenként vérrögök kialakulását okozza az alsó végtagban (mélyvénás trombózis). Ezek a vérrögök elszabadulhatnak az alsó végtagból, és a vérárammal eljutnak a tüdőig, ahol elzárják a tüdő vérkeringését (tüdőembólia). Ennek következtében a test többi részének oxigénellátása csökken, és olykor leesik a vérnyomás. Olyan műtéteknél, melyek különösen hajlamosítanak vérrögök képződésére, illetve olyan betegeknél, akik valószínűleg mozdulatlanul fekszenek, az orvosok megelőzésként véralvadásgátlót, például kis molekulasúlyú heparint adnak, vagy rugalmas harisnyát húznak a lábukra, hogy serkentsék a vérkeringést.

Amennyiben a műtétet követően a beteg néhány nap múlva sem tud enni, a táplálás különböző módjaival serkenthető a gyógyulás, és megelőzhetőek a bajok. Akiknek az emésztőrendszerét műtötték, a test egyik nagy vénáján keresztül kaphatnak tápanyagot. Akiknek az emésztőrendszere működik, de egyéb okból nem tudnak enni, azokat a gyomorba vezetett csövön át táplálják. Ezt a csövet az orron, a szájon vagy a gyomorfalon keresztül vezetik be.

A műtét után a műtéti sebet bekötik, hogy elkerüljék a fertőzést. A kötés steril kötszerből és általában antibiotikumos oldatból áll. A kötszer felszívja a műtéti metszésből szivárgó váladékot. Amennyiben a seb tartósan érintkezik a váladékkal, az fertőzés forrása lehet, ezért a kötést gyakran, rendszerint naponta kell cserélni.

Időnként a műtéti seb összevarrt szélei szétnyílnak. Az operált terület is fertőződhet. Az fertőzött terület egy vagy több nappal a műtét után fokozatosan fájdalmassá válik, vörös és forró lesz, vagy genny, illetve váladék szivárog belőle. Láz is kialakulhat. Amennyiben a seb szétnyílik, vagy fertőzés tünetei jelentkeznek, azonnal orvoshoz kell fordulni.

Mielőtt a beteget hazaengedik, elő kell jegyezni kontrollvizsgálatra, tisztában kell lennie, hogy milyen orvosságokat kell szednie, és milyen tevékenységeket kell kerülnie, illetve korlátoznia. Néhány tevékenység, melytől átmenetileg tartózkodni kell, pl. a lépcsőzés, autóvezetés, nehéz tárgyak emelgetése és szexuális együttlét. A betegnek tisztában kell lennie, hogy milyen tünetekkel kell azonnal, a kijelölt kontrollvizsgálatot megelőzően felkeresnie orvosát.

A felépülés folyamán a beteg fokozatosan visszaállíthatja megszokott tevékenységét. Néhányan rehabilitációra szorulnak, olyan speciális gyakorlatokra, amelyek javítják az erőnlétet és a hajlékonyságot. Pl. csípőprotézis beültetés után a rehabilitáció során újra meg kell tanulniuk járni, nyújtózkodni, és egyéb gyakorlatokat végezni.