Két feladatot mindenképpen teljesíteni kell, mielőtt megszületne a diagnózisra vagy a kezelésre vonatkozó döntés. Az első, kiválasztani a rendelkezésre álló információk közül azokat, melyek a legjobb "forgatókönyv" meghatározásában segítenek. A második, a "tanultakat" az egyénre szabottan alkalmazni.
Van néhány nehezítő tényező. Az egyik az idő. A legtöbb ilyen jellegű döntést gyorsan kell meghozni. Nem mindig van ideje az orvosnak és a betegnek összeülni, és a részleteket megbeszélni. Az orvosnak segítenie kell abban, hogy a beteg értékelni, rangsorolni tudja a különböző forrásokból származó adatokat. Például, az orvos úgy gondolhatja, hogy saját személyes tapasztalatában jobban bízik, mint egy klinikai tanulmány eredményeiben.
Az orvosnak bármely diagnosztikus ajánlás esetén mérlegelnie kell a lehetséges hatásokat. Segítenie kell a betegnek, hogy tisztában legyen egy súlyos betegség elnézésének következményeivel, még ha a kórisme valószínűtlen is.
A kezelés kiválasztásánál hasonló a helyzet. Ha a betegség enyhe, mely végül magától meggyógyul, az orvos feltehetően nem javasol komoly mellékhatásokkal járó kezelést. Ugyanakkor, ha súlyos betegségről van szó, valószínűleg megéri vállalni a mellékhatások veszélyét.
Különbözhet a páciens és az orvos felfogása ugyanannak a mellékhatásnak a megítéléséről. A beteg egy lehetséges mellékhatásról hallva aggódni kezdhet, mert az súlyos, függetlenül attól, hogy milyen gyakran fordul elő. Az orvos ugyanakkor nem aggódik annyira, ha a mellékhatás csak elvétve jelentkezik. Vagy az orvos nem érti, hogy ami a legtöbb ember számára viszonylag kis mellékhatásnak tűnik, egy adott személynek nagy problémát jelent. Például, ha valaki autóvezetőként dolgozik, gond lenne számára egy olyan gyógyszer szedése, amely álmosságot okoz.
Gyakran azonban a betegség és a kezelés kockázati egyensúlya nem egyértelmű. Időnként az orvos másként ítélheti meg a kezelés veszélyeit és előnyeit, mint a meggyógyítandó beteg. Elősegíti a döntéshozatalt, ha a beteg tisztában van a veszélyekkel, az orvos ismertethet néhány kezelési lehetőséget, és megkérheti a beteget, hogy válasszon közülük. A különböző lehetőségek relatív és abszolút kockázatainak értékelésével, majd értékelve azokat a saját szempontjai szerint, a beteg sokkal tájékozottabban képes kiválasztani a gyógykezelés módját.
