MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Szívmegállás
Ha valaki meghal, szívmegállás következik be; a szív nem dobog tovább, leáll a légzés
is, így a szervezetből elfogy az oxigén. Néha az illető még újraéleszthető a
szívmegállást követő első néhány percben, azonban minél több idő telik el, annál
kevesebb az esély a sikeres újraélesztésre. Az idő múlásával pedig még az eredményes
újraélesztés esetén is nagyobb az esély az agykárosodásra.
Szívmegállás esetén az illető mozdulatlanul fekszik, nem lélegzik, és nem reagál
kérdésekre vagy mozgatásra, például arra, hogy megrázzák. Ha valakire illik a fenti
leírás, a segítségnyújtó első dolga megállapítani, hogy az illető eszméleténél van-e.
Hangosan kérdezze meg, hogy az illető jól van-e. Ha nincs válasz, fordítsa az illetőt a
hátára, és több módon is igyekezzen megállapítani, hogy megállt-e a légzés; nézze meg,
hogy a mellkas mozog-e fel-le, hallgassa a légzés hangját, és próbálja érzékelni a
légmozgást az illető szája előtt. Ha az illető nem lélegzik, a segítő keresse az
esetleges légúti elzáródás okát: ellenőrizze, hogy nincs-e a szájüregben és torokban
valamilyen látható tárgy.
Elsősegély szívmegálláskor
Szívmegállás esetén az elsősegélynyújtást a lehető leghamarabb el kell kezdeni. Ha
rendelkezésre áll automata külső defibrillátor (olyan eszköz, mely képes újraindítani
a szívverést), azonnal használni kell. Következő lépésként hívjuk a hozzáértő
egészségügyi személyzetet vagy a mentőket. Ha az illető ezután sem kezdett el újra
lélegezni, meg kell kezdeni a teljes újraélesztést. A teljes újraélesztés része a
mesterséges lélegeztetés (amely oxigént juttat a tüdőkbe), és a mellkasi kompresszió
(ami a szív összenyomásával, és ezáltal a vér keringetésével lehetővé teszi, hogy az
oxigén az agyba és egyéb életfontosságú szervekbe jusson).
A teljes újraélesztésben való jártasság leginkább tanfolyamon szerezhető meg. Az
Amerikai Kardiológiai Társaság, az Amerikai Vöröskereszt, illetve több tűzoltóállomás
és kórház tart ilyen tanfolyamot. Mivel a módszerek idővel változhatnak, ezért fontos
a naprakész tudás, és a tanfolyamot ajánlott olykor újra elvégezni.
A teljes újraélesztés kezdetén a segítségnyújtó fektesse az illetőt a hátára, és
közben rendezze el a végtagokat és a fejet. Ezután távolítson el a szájüregből minden
látható tárgyat, mely a légutakat elzárhatja. Hajtsa hátra enyhén az illető fejét, az
állát pedig emelje előre, ami olykor önmagában megnyitja az elzáródott légutakat. Ha
nem tér vissza a légzés, a segítő saját ajkait a sérültére helyezve kezdje meg a
mesterséges lélegeztetést (szájból-szájba lélegeztetés, életmentő lélegeztetés); fújja
be lassan a levegőt az illető tüdejébe. A levegő elszökését megelőzendő, fogja össze
az illető orrcimpáit, míg a szájon át levegőt fúj be.
Felnőttek és gyermekek esetében nagyon hasonló a mesterséges lélegeztetés. Csecsemőt
lélegeztetve azonban a segítő helyezze a száját egyszerre a csecsemő orra és a szája
fölé. Hogy ne károsodjon a kis méretű tüdő, a segítő a megszokottnál jóval kisebb
erővel fújja be a levegőt, mint felnőttek esetében.
Ha lélegeztetéskor nem emelkedik a mellkas, az azt jelzi, hogy valami elzárja a
légutakat. Ha a mellkas emelkedik, a segítő fújjon be két mélyet.
Ezután a mellkasi kompressziók következnek. Az elsősegélynyújtó térdeljen az illető
oldalához, és föléje hajolva nyújtott karokkal helyezze a két egymásra helyezett
tenyerét a szegycsont alsó részéhez. Felnőtt esetében 4-5 cm mélyen nyomja le a
mellkast, gyermekek esetében kevésbé mélyen. A csecsemőnek két ujjal nyomja a
szegycsontját pont a mellbimbók vonala alatt, 1,5-2,5 centiméter mélyre. A teljes
újraélesztést végezheti egy személy (aki felváltva lélegeztet és nyomja a mellkast),
vagy kettő (egyikük biztosítja a mesterséges lélegeztetést, másikuk a mellkasi
kompressziókat). Percenként 15-20 levegőbefúvást kell leadni (3-4 másodpercenként
egyet), a mellkasi kompresszió pedig történjék 80-100 alkalommal percenként. A teljes
újraélesztést addig kell folytatni, míg meg nem érkezik a szakszerű egészségügyi
ellátás, míg a segítségnyújtó teljesen ki nem merül, vagy az illető fel nem éled.
Kapcsolódó kép »