A mérges rája a farka tetején található tüskékben tárolja mérgét. Sérülés általában akkor fordul elő, amikor a sekély, tengerparti vízben gázoló ember rálép a rájára. A rája beledöfi a farkán található tüskét az áldozat lábába vagy lábfejébe, és kiereszti mérgét. A tüske kis darabkái a sebben maradhatnak, mely megnöveli a fertőzés kockázatát.
A tüske által okozott seb általában szakadt szélű, és erősen vérzik. Azonnali és erős fájdalom lép fel, mely fokozatosan szűnik meg 6-48 óra alatt. Az ájulásra való hajlam, a gyengeség, a hányinger és az izgatottság gyakori tünetek. Ritkábban fordul elő hányás, hasmenés, verejtékezés, testszerte megjelenő görcsök és légzési nehezítettség.
Mivel a rája mérgét a hő semlegesíti, a fájdalom úgy enyhíthető, hogy az illető a sérült végtagját 30-90 percig olyan forró vízbe lógatja, amit még éppen elvisel. Az orvos alaposan kitisztítja a sebet, és eltávolítja az esetlegesen bennmaradt tüskedarabkákat, hogy megelőzze az elfertőződést. A seb olykor sebészi zárást igényel. Az elfertőződött rájacsípést antibiotikummal kell kezelni. Előfordul, hogy az orvos újra megnyitja a sebet, hogy megtalálja a sebben visszamaradt tüskedarabokat.
A puhatestűek közé a csigák, a polipok, és a kagylók (például az ehető kagylók, az osztriga, a zarándokkagyló) sorolhatók; némelyik képviselőjük mérgező. A kaliforniai kúpkagyló (Conus californicus) az egyetlen veszélyes puhatestű az észak-amerikai vizekben. A csípése fájdalmat, az érintett területen pedig duzzanatot és érzéketlenséget okoz, amit nehezített beszéd, homályos látás, izombénulások, légzési elégtelenség és szívmegállás követhet. Az észak-amerikai polipok harapása ritkán veszélyes. Az ausztrál vizekben található kékgyűrűs polip csípése ezzel ellentétben fájdalmatlan, de halálhoz vezető gyengeséget és bénulást is okozhat.
A kúpkagyló és a kékgyűrűs polip esetében az elsősegély vajmi kevés eredménnyel kecsegtet. Mindazonáltal ezen állapotok intenzív terápiás ellátást igényelhetnek, az esetleges légzési bénulás miatt.
A tengeri sünt hosszú, éles és méreggel bevont tüskék borítják. Ha megérintik őket vagy rájuk lépnek, jellegzetes fájdalmas, szúrt sebet okoznak. A tüskék többnyire beletörnek a bőrbe, és krónikus fájdalmat és gyulladást okoznak, ha nem kerülnek eltávolításra. Ízületi- és izomfájdalom, kiütés jelentkezhet.
A tengeri sün tüskéjét azonnal el kell távolítani. Mivel az ecet feloldja a legtöbb tengeri sünfajta tüskéjét, az ecetes áztatás vagy kötés egyedül is elégséges lehet a nem túl mélyre hatolt tüskék eltávolítására. A betokolódott tüskéket sebészileg kell eltávolítani. Mivel a tengeri sün mérgét a hő hatástalanítja, a sérült testrészt forró vízben áztatva csillapítani lehet a fájdalmat.
A tömlőbelűek közé tartoznak a korallok, a tengerirózsa, és a hólyagmedúza. Ezek csápjaikon jól fejlett csalánsejteket (nematocisztákat) viselnek, egyetlen csáp ezret is tartalmazhat belőlük. A csípés súlyossága a csalánozó fajtájától függ. A legtöbb faj csípése fájdalmas, viszkető kiütést okoz. A kiütés hólyaggá alakulhat át, mely aztán gennyel telődik, végül kifakad. Egyéb tünetként említhető a gyengeség, a hányinger, a fejfájás, az izomfájdalom és -görcs, a könnyezés, az orrfolyás, a fokozott verejtékezés és a légzésre erősödő mellkasi fájdalom. A hólyagmedúza csípése, az is, amelyik észak-amerikai vizekben él, okozott már halálesetet.
A csalánozók csípése általában nem igényel többet a seb tisztításánál. A következőkben részletezett általános kezelés javasolt:
1. Öntsünk tengervizet (ne csapvizet) a sérült területre.
2. Áztassuk a sebet ecetes oldatba 0,5-1 percig. (Ez hatástalanítja a medúzák nematocisztáit.)
3. Távolítsuk el a csápokat, tüskéket csipesszel, vagy gumikesztyűs kézzel.
4. Hintsünk lisztet vagy szódabikarbónát a sebre, és óvatosan vakarjuk le a port egy éles késsel.
5. Áztassuk a területet újra ecetben.
6. Kenjünk antihisztamin, fájdalomcsillapító és kortikoszteroid keverékét tartalmazó krémet a sebre.
Azok, akiknél súlyosabb reakció lép fel, oxigénterápiát vagy egyéb légzéstámogatást igényelhetnek. A fájdalmas izomgörcsök és a súlyos fájdalom intravénásan gyógyszerekkel kezelhető. Némely ausztrál faj esetében elérhető az ellenméreg, de ezek hatástalanok az észak-amerikai fajok csípésére.








