Mindössze két gyíkról ismert mérges voltuk, a mexikói gyöngyösgyíkról és a gila-szörnyről, mely a mexikói Szonora-sivatagban, Arizónában és a szomszédos területeken él. Ezek mérge összetételében és hatásában hasonlít néhány viperafélééhez, bár a tünetek enyhébbek, és a harapások szinte sohasem halálosak. A legtöbb kígyóval ellentétben a gila-szörny erősen ráharap az áldozatra, és mérgét inkább belerágja a sebbe, mintsem fogain keresztül belefecskendezné. A gyík eltávolítása nehéz lehet.
A gyakori tünetek közé sorolható a fájdalom, a duzzanat, a megharapott terület körüli elszíneződés éppúgy, mint a megduzzadt nyirokcsomók. Gyengeség, verejtékezés, szomjúság, fejfájás, fülzúgás (tinnitusz) jelentkezhet. Súlyos esetekben leesik a vérnyomás.
Szokták javasolni az állkapocs szétfeszítését laposfogóval, az állat állának égetését, vagy a gyík és az érintett végtag víz alá merítését, mint a gila-szörny eltávolításának módszereit. Ha sikerül is kiszabadulni az állat harapásából, a sebben gyakran ottmaradó fogdarabokat még el kell távolítani. Az alacsony vérnyomás és a véralvadási zavarok kezelése hasonló a viperafélék esetében említettekhez. Célzott ellenméreg ez esetben nem létezik.
