A kígyóharapás okozta mérgezésnek változatos tünetei lehetnek, a kígyó fajtájától, a méreg erejétől és mennyiségétől, a harapás helyétől, az áldozat korától és általános egészségi állapotától függően. Általában a viperafélék harapására gyorsan jelentkezik a fájdalom. A vörösség és a duzzanat rendszerint 20-30 perc múlva alakul ki, és a folyamat néhány órán belül már az egész végtagot érintheti. A csörgőkígyó által megharapott ember zsibbadást vagy érzéketlenséget tapasztal a kéz- és lábujjakban vagy a száj körül, illetve fémes vagy gumihoz hasonló ízt a szájban. Az egyéb tünetek közé sorolható a láz, a hidegrázás, az általános gyengeség, az ájulásra való hajlam, a verejtékezés, a hányinger és hányás. Nehézlégzés alakulhat ki, különösen a Mojave csörgőkígyó harapása után. Az illetőnél fejfájás, homályos látás és szájszárazság jelentkezhet, szemhéjai elnehezülnek.

Viperaféle okozta, közepes vagy súlyos mérgezés után 3-6 órával a bőrben gyakran bevérzések jelennek meg. A harapás körüli bőr feszes és elszíneződött, a területen - gyakran vérrel teli - hólyagok jelennek meg. Kezelés nélkül a harapás körüli szövetek elpusztulhatnak. A megharapott ember ínye vérezhet, továbbá vér jelenhet meg az illető hányadékában, székletében vagy vizeletében.

A korallkígyó harapása ritkán vagy soha nem okoz azonnali fájdalmat és duzzanatot. A komolyabb tünetek kialakulásához több órára van szükség. A harapás körüli terület elzsibbadhat, és a közeli izmok elgyengülnek. Az izmok mozgásának összerendezetlensége és súlyos általános gyengeség következhet. További tünetekként említhetők a látási zavarok, fokozott nyáltermelés, beszéd- és nyelési nehezítettséggel. Nehézlégzés - mely akár súlyos is lehet - alakulhat ki.

A mentőszemélyzet igyekezzen megállapítani, hogy a kígyó mérgeskígyó volt-e, milyen kígyófajról van szó és bocsátott-e mérget a sebbe. A harapási nyom sokszor sugallja, hogy mérges kígyó harapta-e meg az illetőt. A mérgeskígyó harapása általában két nagyobb szúrt sebbel jár, míg a méreggel nem rendelkező kígyók fogai több, kisebb karcolásokból álló vonalakat hagynak maguk után. A kígyó részletes leírása nélkül, az orvos nehezen tudja csak megállapítani, melyik kígyófaj ejtette a sérülést. A méreg-befecskendezés felismerhető a jellegzetes kialakuló tünetek alapján. A megharapott embert általában 8-12 órán át kórházban tartják, hogy lássák, kialakulnak-e a tünetek. Az orvos különböző vizsgálatokat végez a méreg hatásainak felmérésére.

A kígyóharapott személyt el kell távolítani a kígyó hatótávolságából, lehetőleg nyugton és mozdulatlanul kell tartani, és azonnal a legközelebbi egészségügyi ellátó intézménybe kell szállítani. A harapott végtagot lazán rögzíteni kell, és a szív szintje alá kell helyezni. A gyűrűt, karórát és a szoros ruházatot el kell távolítani a harapás területéről. Az alkohol és a koffein kerülendő. Szorítókötés, jégpakolás alkalmazása vagy a harapás felvágása nem ajánlatos, sőt veszélyes.

Ha méreg nem hatolt a sebbe, a teendők megegyeznek egyéb szúrt sebek kezelésével. Ha a méreg a sebbe hatolt, és a tünetek súlyos harapásra utalnak, ellenméreg (antidótum) adása a kezelés legfontosabb összetevője, amely annál hatásosabb, minél előbb történik meg. Az ellenméreg semlegesíti a méreg hatását. Intravénásan adandó, és minden őshonos kígyó mérge ellen létezik. A lószérumból készített vipera-ellenméreg gyakran okoz szérumbetegséget (az immunrendszer idegen fehérje elleni reakcióját); az újabb, birkából kinyert, tisztított ellenanyagrészeket tartalmazó ellenméreg jóval biztonságosabb.

Alacsony vérnyomás esetén folyadék adandó intravénásan. Ha véralvadási zavarok lépnek fel, az illető friss, fagyasztott plazmát, koncentrált véralvadási faktorokat vagy vérlemezke transzfúziót kap.

A kórjóslat az illető korától és általános egészségi állapotától, a harapás helyétől, és a sebben lévő méregmennyiségtől függ. Korai és megfelelő mennyiségű ellenméreggel való kezelés esetén jóformán mindenki túléli a mérgeskígyó-harapást.