MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Ólommérgezés
Bár már sokkal ritkábban fordul elő, hiszen 1977-ben betiltották az ólomtartalmú
festékeket, és a legtöbb üzemanyag sem tartalmaz ólmot, az ólommérgezés (plumbizmus) még
mindig jelentős egészségügyi problémát jelent az Egyesült Államok városaiban, különösen
a keleti parton. Az ólommal kapcsolatba kerülő ipari dolgozók ki vannak téve az
ólommérgezés veszélyének, ahogyan azok a kisgyermekek is, akik málladozó, ólomtartalmú
festékkel festett és ólomcsövekkel épített régebbi házakban élnek. Egy kisgyermek
elegendő megszáradt festékforgácsot képes megenni ahhoz, hogy az már az ólommérgezés
tüneteit okozza. Az ólom a szervezet több szervére van hatással, köztük az agyra, az
idegekre, a vesére, a májra, a vérre, az emésztőrendszerre és a nemi szervekre. A
gyermekek különösen esendőek, mert az ólom a legnagyobb kárt a még fejlődőben lévő
idegrendszerben okozza.
Ha napokig magas a vér ólomtartalma, általában kialakulnak a hirtelen agykárosodás
(enkefalopátia) tünetei. Hosszú ideig fennálló, ennél alacsonyabb ólomszint a vérben
gyakran maradandó értelmi károsodást okoz.
Panaszok, tünetek és kórisme
Enyhe ólommérgezés esetén sokan tünetmentesek. A jelentkező tünetek általában hetek
vagy még hoszszabb idő alatt alakulnak ki, néha fel-fellángolva.
Az ólommérgezés jellegzetes tünetei közé sorolható a személyiségváltozás, a
fejfájás, az érzészavarok, a gyengeség, a fémes szájíz, az ügyetlen járás, a rossz
étvágy, a hányás, a székrekedés, a görcsös hasi fájdalom, a csont- és ízületi
fájdalmak és az anémia. 
A vesekárosodás gyakran
tünetmentesen alakul ki.
Kisebb gyermekek nehezen kezelhetőkké válhatnak, kevesebbet játszanak néhány hétig.
Ekkor hirtelen kezdődik az enkefalopátia, amely a következő néhány napban súlyosbodik,
állandó, heves hányást, zavartságot, álmosságot, végül görcsöket és kómát okozva.
Felnőttekben gyakori a nemi vágy hiánya, a terméketlenség, férfiakban pedig az
erekciós képtelenség (impotencia). Felnőttekben ritkán alakul ki enkefalopátia.
Néhány tünet az ólomhatás kiiktatásával enyhül, és csak akkor rosszabbodik, ha újra
ólom éri a szervezetet.
Az ólommérgezés vérvizsgálattal igazolható. Azon felnőttek, akik munkájuk során
ólommal foglalkoznak, gyakori vérvizsgálatot igényelnek. Azoknál a gyermekeknél is
történjék vérvizsgálat, akik régebbi házakból álló környéken laknak, ahol nem ritka a
leváló, ólomtartalmú festék. Gyermekekben a csont- és hasi röntgenvizsgálat gyakran
bizonyító erejű az ólommérgezés eseteiben.
Kezelés és megelőzés
A kezelés a további ólomhatás megelőzéséből illetve a szervezetben felhalmozódott
ólom eltávolításából áll. Az orvos az ólmot megkötő gyógyszer adásával
(kelátion-kezeléssel) távolítja el a fémet a szervezetből, ami lehetővé teszi, hogy az
a vizeletbe jusson. Minden, ólmot eltávolító gyógyszer lassan hat, és súlyos
mellékhatásokat válthat ki.
Enyhe mérgezéskor szukcimert adnak szájon át. Súlyosabb mérgezést kórházban kezelnek
kelátképző gyógyszerekkel: ilyen a dimerkaptol, a szukcimer, a penicillamin vagy a
kálcium-nátrium-EDTA. Mivel a kelátképző ionok hasznos ásványi anyagokat, például
cinket, rezet és vasat is eltávolítanak a szervezetből, az illető ezen anyagokat
pótlás formájában kapja meg.
Sok, enkefalopátián átesett gyermek - még kezelés után is - szenved el bizonyos fokú
maradandó agykárosodást. A vesekárosodás szintén lehet maradandó.
Megelőzés
A kereskedelemben léteznek készletek otthoni festékek, kerámiák és vízvezetékek
ólomtartalmának mérésére. Az ablakpárkányok hetenkénti letörlése nedves ruhával
eltávolítja az esetlegesen ólomtartalmú festékport. A málladozó, ólomtartalmú festést
ki kell javítani. Nagyobb felújítást, melynek során az eltávolított festésből
nagymennyiségű ólom kerülhet a levegőbe, bízzuk hozzáértő emberre. Kereskedelemben
kapható, vízcsapra szerelhető szűrő eltávolítja az ivóvízből az ólom nagy részét.
