MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Szénmonoxid-mérgezés
A szénmonoxid színtelen, szagtalan gáz, mely belélegezve megakadályozza a vér
oxigénszállítását, és csökkenti a szövetek hatékony oxigén-felhasználását. Kis
mennyiségben nem feltétlenül káros, a mérgezés akkor alakul ki, amikor a vér
szénmonoxidszintje túl magassá válik. A szénmonoxid több óra alatt ürül ki a vérből.
A füst általában tartalmaz szénmonoxidot, különösen akkor, ha az illető anyag
tökéletlenül ég el. A rossz szellőzéssel működtetett gépkocsi, kályha, bojler,
gézmelegítő, olajkályha, fa- és széntüzelésű kályha szénmonoxid-mérgezést okozhat. A
dohányfüst belélegzése megemeli a vér szénmonoxid-szintjét, de ahhoz nem eléggé, hogy a
mérgezés tüneteit idézze elő.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az enyhe mérgezés fejfájást, hányingert, hányást, álmosságot és rossz koordinációs
képességet okoz. A legtöbb, enyhe mérgezést elszenvedett ember gyorsan jobban lesz,
amint friss levegőre viszik. Közepesen súlyos vagy súlyos mérgezés esetén zavartság,
eszméletlenség, mellkasi fájdalom, légszomj és kóma jelenhet meg. Emiatt a legtöbb
mérgezett nem képes elhagyni a helyszínt, tehát ki kell menteni. A súlyos mérgezés
gyakran vezet halálhoz. Ritkán hetekkel a látszólagos felépülés után memóriazavarok, a
koordinációs képesség romlása és vizelettartási nehézségek léphetnek fel (melyeket
késői neuropszichiátriai tüneteknek neveznek).
A szénmonoxid azért veszélyes, mert a mérgezett nem ismeri fel, hogy a jelentkező
álmosság a mérgezés tünete. Emiatt enyhe mérgezésben az illető lefeküdhet aludni,
tovább lélegzi be a gázt, amíg súlyos mérgezés vagy halál nem következik be. A kályhák
vagy különféle melegítők által okozott hosszan tartó, enyhe szénmonoxid-mérgezés
elszenvedői más állapotokkal, például influenzával vagy vírusos megbetegedéssel
téveszthetik össze tüneteiket.
A szénmonoxid-mérgezés a vér szénmonoxid-szintjének mérésével igazolható.
Kezelés és megelőzés
Enyhe mérgezés esetén a friss levegő önmagában elegendő. Súlyosabb eset kezelésekor
oxigén adására kerül sor, általában arcmaszkon keresztül. Az oxigén sietteti a
szénmonoxid eltűnését a vérből, és enyhíti a tüneteket. A nagynyomású oxigénnel való
kezelés (hiperbárikus kamrában) eredményessége vitatható.
A mérgezést megelőzendő, az épületen belüli tüzelés, tehát gázbojlerek vagy
fatüzelésű kályhák megfelelő szellőzéséről gondoskodni kell. Ha a szellőzés nem
oldható meg praktikusan, nyissunk ablakot, hogy a gáz távozhasson az épületből, így
megakadályozzuk a szénmonoxid felhalmozódását. A kályhák és egyéb fűtőberendezések
kéménye, füstelvezető csöve állandó ellenőrzést igényel a repedések és szivárgások
kiszűrésére. Léteznek otthon használható kémiai detektorok, melyek érzékelik a
szénmonoxidot a levegőben, majd - a gáz jelenléte esetén - hangjelzéssel riasztanak. A
fenti érzékelőkkel végzett állandó ellenőrzés már a mérgezés kialakulása előtt képes
kimutatni a szénmonoxidot. Ahogyan a füstérzékelők, úgy a szénmonoxid-detektorok is
minden otthonba ajánlhatók.
