A keszonbetegség tünetei jóval lassabban alakulnak ki, mint a tüdő barotraumájáé. A felszínre érést követő egy órában mindössze a károsodást elszenvedők felének vannak panaszai, de 6 órán belül az arány már 90%-osra tehető. A panaszok fokozatosan kezdődnek, és csak bizonyos idő alatt alakulnak ki teljes mértékben.

A legenyhébb forma (más néven mozgásszervi vagy I. forma) jellemzően fájdalmat okoz. A fájdalom általában a kar és a láb ízületeiben jelentkezik, de néha nehéz megadni a pontos helyét. Eleinte csak enyhe vagy nem is jelentkezik állandóan, de aztán fokozatosan egyre hevesebbé és súlyosabbá válik. Lehet éles, "mély", vagy "olyan, mintha valami fúrná". A ritkább tünetek között a viszketést, a foltos bőrelváltozást és a kifejezett fáradtságérzést említhetjük. A fenti tünetek nem veszélyeztetik az életet, de a súlyosabb állapot bevezetői lehetnek.

A keszonbetegség egy súlyosabb (II.) formája jellemezően neurológiai tünetekhez vezet, melyek az enyhe érzéskieséstől a bénulásig vagy halálig változhatnak. A gerincvelő kifejezetten sérülékeny; amennyiben érintett, érzéskiesés, zsibbadás és gyengeség alakulhat ki a karban, a lábban vagy mindkettőben. A kisfokú gyengeség vagy zsibbadás órák alatt mehet át visszafordíthatatlan bénulásba. Vizelési képtelenség is előfordulhat. A hasi vagy a hátfájdalom szintén nem ritkaság. Az agyi érintettség tünetei - melyek hasonlóak a légembóliához - a fejfájás, zavartság, beszédzavar és kettőslátás. Az eszméletvesztés ritka.

A belső fül idegei szintén érintettek lehetnek, ami súlyos szédülést okoz. A vénákon a tüdőkbe vándorló gázbuborékok köhögést, mellkasi fájdalmat és egyre súlyosbodó nehézlégzést (légszomjat) idéznek elő. A súlyos esetek keringési összeomlással és halállal végződnek.

A keszonbetegség későbbi szövődményei közé sorolhatjuk a csontszövet károsodását (diszbárikus oszteonekrózis, avaszkuláris csontnekrózis), főleg a vállban és csípőben, ami állandó fájdalommal és mozgási nehezítettséggel jár. Ezen sérülések nem fordulnak elő amatőr búvárok között, sokkal inkább olyanokban, akik nagy nyomású levegőközegben dolgoznak, illetve a munkájukat víz alatt végző búvárokban. Ezek a dolgozók hosszú ideig vannak kitéve a magas nyomás hatásainak, és talán nem is észlelik a betegség enyhe formáját. A csont- és ízületi károsodás fokozatosan, hónapok-évek alatt alakul ki, súlyos, mozgást akadályozó artrózist okozva. Mire a komolyabb ízületi károsodás kialakult, már csak az ízület pótlása lehet az egyetlen kezelési lehetőség.

A maradandó neurológiai problémák, mint a részleges bénulás, általában a gerincvelői tünetek elkésett, vagy nem megfelelő kezelésének következményei. Ennek ellenére, a károsodás olykor annyira súlyos, hogy még megfelelő ellátás sem biztosítja a gyógyulást. Úgy tűnik, magas nyomású oxigénkamrában végzett ismételt kezelések esélyt nyújtanak néhány gerincvelősérültnek a felépülésre.

Az orvos a panaszok természete, illetve a merüléssel való időbeli összefüggés alapján diagnosztizálja a keszonbetegséget. A komputertomográfia (CT) vagy a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) néha kimutathatja a gerincvelő- vagy agyi eltéréseket, de nem megbízhatóan. A rekompressziós kezelés mindenesetre a CT vagy MRI lelet megérkezése előtt elkezdendő, kivéve, ha a diagnózis nem biztos, vagy ha az illető egészségi állapota stabil.

Azon búvároknak, akik csak viszketésről, bőrfoltosságról, kimerültségről panaszkodnak, nem kell rekompressziós kezelésben részesülniük, de megfigyelés alatt kell tartani őket, mert súlyosabb problémák idővel még felüthetik a fejüket. Arcmaszkon át történő 100%-os oxigén belélegzése megkönnyebbülést hozhat.

A keszonbetegség minden egyéb tünete azt jelzi, hogy a beteget magas nyomású (rekompressziós vagy hiperbárikus) kamrában kell helyezni, mert a rekompresszió helyreállítja az érintett szövetek vér- és oxigénellátását. A rekompresszió után a nyomást fokozatosan, közbeiktatott szünetekkel csökkentik, hogy elegendő idő legyen a keletkezett, felesleges gázok károsodás nélküli eltávozására. Mivel a tünetek újra megjelenhetnek, vagy éppen romolhatnak az első 24 órában, még azokat is kezelni kell, akiknek enyhe vagy időnkénti fájdalmaik, illetve idegrendszeri tüneteik vannak.

A rekompressziós kezelés a merülés utáni első 48 órában járhat sikerrel, és akkor is alkalmazni kell, ha a legközelebbi ilyen kamra elérése hosszabb betegszállítást vesz igénybe. Várakozás vagy szállítás közben jól záró arcmaszkkal kell oxigént adni, illetve szájon át vagy intravénás úton folyadékhoz juttatni az illetőt. A kezelés hosszas késlekedése emeli a maradandó károsodás kockázatát.

A szervezet által elnyelt teljes gázmennyiség korlátozásával a búvár megelőzheti a keszonbetegség kialakulását. Ezt úgy érheti el, hogy olyan mélységbe és annyi időre merül le, ami nem igényel emelkedés közben dekompressziós pihenőket; vagy a hivatalos irányelvek szerint tervezi meg az említett pihenőket, mint amilyen az Egyesült Államok Haditengerészetének Merülési Kézikönyvében található dekompressziós táblázat. A táblázat mutatja az emelkedés menetrendjét, amely biztosítja, hogy a többletnitrogén károsító hatás nélkül tudjon eltávozni a szervezetből. Sok búvár már hordozható merülési számítógépet visz magával, amely állandóan érzékeli a merülési mélységet és időt. A számítógép kiszámítja a biztonságos felszíntérés menetrendjét, és jelzi, hogy mikor kell közbeiktatni a dekompressziós pihenőket.

A táblázatos vagy számítógépes segítség mellett sok búvár még ráadásként pár perces biztonsági megállást iktat be 5 méterrel a felszín alatt.

A fenti elvek betartása azonban nem iktatja ki teljesen a keszonbetegség kockázatát. A megállást nem igénylő merülések okozzák a keszonbetegségek felét, és előfordulásuk nem csökkent a széles körben elterjedt merülési számítógépek használata óta sem. A sikertelenség valószínű oka, hogy a táblázatok és számítógépek nem veszik figyelembe a különböző búvárok esetében jelentkező eltérő kockázati tényezőket, vagy a búvárok mulasztják el a fenti segédeszközök ajánlásait betartani.

Egyéb óvintézkedések is szükségesek. Több napos búvárkodás után, fél-egy napos felszíni tartózkodás ajánlott repülés vagy nagyobb tengerszint feletti magasságra utazás előtt. Az enyhe keszonbetegségből meggyógyultak legalább két hétig tartózkodjanak a merüléstől. Azok, akik a merülési táblázat vagy számítógép ajánlásait betartva szenvedtek el keszonbetegséget, a búvárkodás újrakezdése előtt vegyenek részt egy alapos orvosi kivizsgáláson, ahol felmérik a kockázati tényezőket, például az esetleges szívbetegséget. Az Egyesült Államokban 24 órás tanácsadó szolgálat áll rendelkezésre a következő telefonszámon: 919-684-8111.