MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Kihűlés
A vészesen lehűlt testhőmérsékletet kihűlésnek
nevezzük.
Kihűlés keletkezik, ha a szervezet több hőt veszít, mint amennyit akár fokozott
anyagcserével (testmozgás során), akár külső forrásból (tűz, nap) származó melegítéssel
pótolni lehet. A szél fokozza a hőveszteséget, ahogyan a hideg felületen való ülés vagy
fekvés, vagy a vízbe merülés is. Hirtelen nagyon hideg vízbe merülés 5-15 perc alatt
halálos kihűlést okozhat, ennek ellenére néhányan - leginkább gyermekek - egy óráig
tartó jeges vízbe merülést is túléltek. A sokk minden szervrendszert leállít, végül is
megvédve a szervezetet. Enyhén hideg vízben való hosszú idejű tartózkodás szintén
kihűlést eredményezhet.
A legnagyobb kockázatnak azok vannak kitéve, akik mozdulatlanul fekszenek a hideg
környezetben - mint például azok, akik szélütés áldozatai, vagy akik mérgezés, illetve
sérülés következtében vesztették eszméletüket. Minthogy ők nem mozognak, kevesebb hőt
termelnek és nem is képesek elhagyni a hideg környezetet. Még akkor is a lehűlés
veszélyének vannak kitéve, ha a külső hőmérséklet mindössze 12-15 °C-os. Különösen
veszélyeztetettek a nagyon idősek és az igen fiatalok. Az ilyen életkorú emberek a
fiatal felnőttekhez képest nem ellensúlyozzák a hideg hatását olyan jól, illetve
másoktól függenek szükségleteik biztosítása és testük melegen tartás terén. A nagyon
idős emberek gyakran hűlnek ki hideg szobában való hosszas, mozdulatlan üldögélés során.
A csecsemők testhőmérséklete rohamosan csökkenhet, ők különösen esendőek a kihűlésre.
Panaszok, tünetek
A kihűlés tünetei általában annyira fokozatosan alakulnak ki, hogy sem az illető,
sem környezete nem döbben rá, mi is történik. Kezdeti tünetként jelentkezik a
reszketés és fogvacogás. Ahogyan a testhőmérséklet tovább csökken, a reszketés
alábbhagy, a mozdulatok lassúvá és ügyetlenné válnak, megnő a reakcióidő, a
gondolkodás zavarttá válik, az ítéletalkotás gátolt lesz. Az illető összeeshet,
elkóborolhat vagy egyszerűen lefekszik a földre pihenni. Ha a testhőmérséklet még
tovább esik, a reszketés abbamarad, ami igen fontos jel. Ezen a ponton az illető még
magatehetetlenebbé válik, és kómába eshet. A szívverés és a légzés lassabbá és még
gyengébbé válik. Végül a szív megáll.
Minél alacsonyabb a testhőmérséklet, annál nagyobb a halál bekövetkeztének esélye.
Halál állhat be már 31 °C alatt, de még valószínűbben 28 °C alatt.
Kórisme és kezelés
Az orvos a testhőmérséklet mérése alapján diagnosztizálja a kihűlést, általában a
végbélbe helyezett hőmérővel. Hagyományos lázmérővel nem lehet 34,5 °C alatt mérni,
ezért súlyos kihűlésben különleges hőmérő szükséges.
Korai stádiumban az állapot rendezhető meleg, száraz ruhával és a meleg ital
fogyasztásával. Ha az illetőt már eszméletlenül találták, meleg és száraz takaróba
kell bugyolálni, hogy a további hőveszteséget megakadályozzuk. Amíg a kórházba
szállításról intézkednek, a beteget meleg helyre kell vinni. Gyakran sem pulzus nem
tapintható, sem szívhangok nem hallhatóak, noha a szív még gyengén ver. Az illetőt
óvatosan kell mozgatni, mert a hirtelen helyzetváltozás szívritmuszavart (arritmiát)
idézhet elő, mely akár halálos is lehet. Ezért ha az illető lélegezni látszik, még ha
felszínesen is, a kardiopulmonális újraélesztés (CPR) nem ajánlott a kórházon kívül.
Mivel gyakorlatlan személyeknek igen nehéz a gyenge légzést és szívműködést észlelni,
ezért egyes orvosok szerint semmilyen kihűlt beteg esetében sem ajánlott a kórházon
kívüli CPR.
A kórházban a felmelegítés meleg oxigénnel, vagy meleg folyadékkal történik. Az
utóbbit intravénásan alkalmazzák, illetve a megfelelő testrészhez rögzített műanyag
csövön át juttatják a hasüregbe vagy a mellüregbe. Ezenkívül a vér melegíthető
hemodialízis segítségével (melynek során egy szerkezet a vért átszivattyúzza egy
melegítő egységgel ellátott szűrőn, majd visszapumpálja a szervezetbe) vagy szív-tüdő
gép felhasználásával (amely kiszivattyúzza a vért a szervezetből, felmelegíti,
oxigénnel dúsítja, majd visszapumpálja a testbe).
Mivel számos olyan lehűlt beteg felépült már, akiket észlelhető életjelenségek
nélkül szállítottak kórházba, ezért általában akkor hagyják abba az újraélesztést, ha
az illető felmelegedett állapotban sem mutat életjelenségeket.
