Az orvosi gyakorlatban az égéseket szigorú, széles körben elfogadott meghatározások alapján osztályozzák. Ez a minősítés nem feltétlenül egyezik a páciens elképzelésével. Például az orvos súlyosnak ítélhet egy égési sérülést még akkor is, ha az illető azt enyhének találja. A besorolás az égés mélysége és a szövetsérülés kiterjedtsége alapján történik.

A sérülés mélységét első-, másod- vagy harmadfokú égésként határozzuk meg. Az elsőfokú égés a legfelszínesebb (szuperficiális): mindössze a bőr legfelső rétegét (az epidermiszt) érinti. A másodfokú égés a bőr középső rétegéig (a dermiszig) terjed. A harmadfokú égés károsítja a bőr mindhárom rétegét (az epidermiszt, a dermiszt és a zsírréteget), általában elpusztítja a verejtékmirigyeket, a szőrtüszőket és az idegvégződéseket is.

Az égéseket enyhének, közepesnek vagy súlyosnak is osztályozhatjuk. A súlyosság határozza meg, milyen gyógyulásra lehet számítani, és mely szövődmények fordulhatnak elő. Az orvos úgy határozza meg az égés súlyosságát, hogy felméri az égett testfelület százalékos arányát. Erre a célra szolgáló táblázatok alapján megállapítható a különböző testrészek testfelszínt adó aránya. Például felnőttekben a kar alkotja a testfelület 9%-át. Gyermekek esetében külön táblázatokat alkalmaznak, mivel testarányaik eltérőek. Minden első- és másodfokú égés, amely a testfelszín kevesebb, mint 15%-ára terjed ki, enyhének minősül, noha az illető számára mindez súlyosnak tűnhet. A harmadfokú égés enyhének számít, ha a testfelszín kevesebb, mint 5%-át teszi ki, kivéve, ha az arcot, kezet, lábfejet vagy a nemi szerveket érinti. Az utóbbi területeket érintő, vagy nagy területen és mélyebb szövetekbe hatoló égéseket közepes súlyosságúnak, vagy még gyakrabban súlyosnak nevezzük.

Az elsőfokú égés színe vörös, nedvezik, duzzadt és fájdalmas. A megégett terület érintésre elfehéredik, hólyagok nem alakulnak ki. A másodfokú égés vörös, duzzadt és fájdalmas, rajta hólyagok képződnek, melyek víztiszta folyadékot tartalmaznak. Az égett terület, nyomásra elfehéredhet. A harmadfokú égés általában fájdalmatlan, mivel az idegek is elpusztultak. A bőr kérgessé válik, színe fehér, fekete vagy élénkvörös lehet. A terület érintésre nem fehéredik el, a szőrszálak könnyedén és fájdalommentesen kihúzhatók a szőrtüszőkből. Hólyagok nincsenek. A mélyre hatoló égések megjelenése és tünetei rosszabbodhatnak az égést követő első órákban, néha napokban.

A legtöbb kisebb égés felszínes és szövődménymentes. Ezzel szemben a mély másod- és harmadfokú égés duzzadt, és gyógyulása több időt vesz igénybe. Ráadásul mélyebb égések hegszövet kialakulását idézhetik elő. A hegszövet gyógyulása során zsugorodik. Ha a sérülés ízület területére esik, a keletkező kontraktúra korlátozhatja a mozgást.

Súlyos égések a nagyfokú folyadékveszteség és a kiterjedt sérülés következtében komoly szövődményekhez vezethetnek. A szövődmények kialakulása órákat vehet igénybe. Minél hosszabb ideig észlelhető az adott szövődmény, annál súlyosabb problémára számíthatunk. Kisgyermekeket és az időseket súlyosabban érintik a szövődmények.

Nagy kiterjedésű égésnél végül kiszáradás (dehidráció) alakul ki, mivel a megégett szöveteket a vérből kilépő folyadék árasztja el. A nagyfokú kiszáradás sokkhoz vezet. Az izomszövet pusztulása (rabdomiolízis) mély, harmadfokú égésben fordul elő. Az izomszövetből mioglobin, egy izomfejérje kerül be a véráramba. Ha ott nagy koncentrációban van jelen, károsítja a vesét. A rabdomiolízis vér- és vizeletvizsgálattal ismerhető fel.

Vastag, kérges felület (égési var) keletkezik mély, harmadfokú égésekben. A var túl feszessé válhat, ami így elszoríthatja az egészséges szövetek vérellátását, vagy akadályozhatja a légzést.

A kezelés megkezdése előtt meg kell akadályozni a károsító tényező további hatását. A tüzet például el kell oltani. A ruházatot - főleg amelyik ég (pl. megolvadó műszálas ruhák), forró kátránnyal borított, vagy amelyiket vegyszer áztatott át - azon nyomban el kell távolítani.

Néha kórházi elhelyezés is szükséges az égési sérülés megfelelő kezeléséhez. Például a súlyosan megégett kar vagy láb felpolcolása a szív szintje fölé, ami megelőzi a duzzanatot, kórházban egyszerűbben megoldható. Az alapvető, mindennapi tevékenységet (járást, evést) akadályozó égési sérülések is kórházi beutalást tesznek szükségessé. Súlyos, mély másod- és harmadfokú, nagyon fiatal vagy igen idős személyeket sújtó, az arcot, a kezet, a lábfejet, a nemi szerveket érintő égéseket tanácsos égéscentrumokban kezelni. Az égéscentrumok speciális személyzet és felszerelés segítségével látják el az égések sérültjeit.

Enyhe, felszínes égés: Az enyhe, felszínes égési sérülést merítsük azonnal hideg víz alá, amennyiben lehetséges. Utána az égést kíméletesen meg kell tisztogatni a fertőzés megelőzése végett. Ha a szennyeződés mélyen beágyazódott, az orvos fájdalomcsillapító adása vagy helyi érzéstelenítő befecskendezése után kefével dörzsöli át az égett területet.

Gyakran valamilyen antibiotikum-tartalmú krém (pl. ezüst-szulfodiazin) használata egymagában elégséges. A krém megakadályozza a fertőzést, és záróréteget képez, mely gátolja további baktériumok sebbe hatolását. Amennyiben szükséges, tetanusz-oltást adnak.

Az otthoni ápolás része az égés tisztántartása a fertőzés megelőzése céljából. Ezen kívül sokan fájdalomcsillapítóra szorulnak, gyakran opiátokra, legalább néhány napig. Az égést a sebbe nem ragadó kötéssel vagy steril gézzel fedik. A géz könnyedén eltávolítható, ha először vízzel áztatják fel.

Enyhe, mély égés: Ahogyan a felszínesebb égéseknél olvashattuk, az enyhe, de mély sérülést is antibiotikum-tartalmú krémmel kezelik. Ezelőtt azonban minden elhalt bőrrészletet és kifakadt hólyagot el kell távolítani, mielőtt a krémet alkalmaznánk. Az első napokban a szív szintje fölé polcolva a mélyen megégett kart vagy lábat, tovább csökken a duzzanat és a fájdalom. Az égés gyakori kórházi vagy rendelőintézeti felülvizsgálatot igényel, az első időkben lehetőleg naponta.

Néha bőrátültetésre van szükség, ami leggyakrabban a megégett bőr pótlására hivatott. Máskor a saját bőr gyógyulása idejére alkalmazzák, ideiglenes fedésre és védelemre. A bőrátültetés során egy darab egészséges bőrt vesznek az illető nem megégett testfelületéről (autograft), más személyből vagy halottból (allograft), vagy valamely állatból (xenograft) - mely alatt általában disznót értünk, mivel azok bőre a leginkább hasonló az emberéhez. A beültetendő bőrt az elhalt szövetek eltávolítása és a tiszta sebkörnyezet biztosítása után sebészileg varrják rá az égett területre. Az autograft végleges, az allograftot és xenograftot viszont 10-14 nap múlva a páciens immunrendszere kilöki. A közelmúltban fejlesztették ki a mesterséges bőrt, mely szintén felhasználható a megégett bőr pótlására. Az égett felület bármikor pótolható az égés utáni első néhány napban.

Általában szükség van fizio- és mozgásterápiára, hogy megelőzzék a mozgáskorlátozottságot, mely az ízületek körüli hegesedés miatt alakul ki. Az égés utáni első napokban nyújtógyakorlatokat kell elkezdeni. Az immobilitásra hajlamos izületeket sínbe lehet tenni, mely olyan helyzetben tartja a végtagot, ahol a legkevesebb esélye a zsugorodás (kontraktúra) kialakulásának. A sín a helyén marad, kivéve, amikor az ízületet tornáztatjuk. Bőrátültetés után a kezelés az első 5-10 napban még nem kezdhető el, hogy ne háborgassuk az átültetett szövetet. Az égett felületre nagy nyomást kifejtő, vaskos kötéssel meg lehet előzni nagyobb hegek kialakulását.

Súlyos égések:Súlyos, életet fenyegető égések azonnali ellátást igényelnek. A kiszáradás intravénásan adott nagy mennyiségű folyadékkal kezelendő. A kiszáradás miatt sokkba jutott sérültet arcmaszkon át adott oxigénnel kell ellátni.

Az izomszövet károsodása szintén intravénásan adott nagy mennyiségű folyadékkal kezelhető. A folyadék felhígítja a vérbe jutott mioglobint, megelőzve ezáltal a kiterjedt vesekárosodást. Néha nátrium-bikarbonátot adnak intravénásan, ami segít oldani a mioglobint, így szintén megakadályozza a vese további károsodását.

Valamely végtag vérellátását vagy a légzést akadályozó vart az ezarotómiának nevezett sebészi eljárással nyitják fel. Mindez általában vérzéssel jár, de mivel a vart okozó égés általában az idegvégződéseket is elroncsolta, a vele járó fájdalom csekély.

Az égett terület tisztántartása fontos, ugyanis a sérült bőr könnyen elfertőződhet. A rendszeres és kíméletes tisztítás megoldható az égés folyóvíz alá tartásával. Naponta 1-3 alkalommal tisztítsuk a sebet és cseréljünk kötést.

A megfelelő étrend elegendő mennyiségű kalóriát, fehérjét és tápanyagot tartalmaz, ami igen fontos a gyógyuláshoz. Aki nem képes elegendő kalóriát biztosító ételt megenni, a tápanyag-kiegészítést folyadék formájában fogyaszthatja, illetve a sérült az orron keresztül a gyomorba vezettet csövön (nazogasztrikus szondán) át vagy intravénásan táplálható. Általában vitaminok és ásványi anyagok további adására is sor kerül.

Mivel a súlyos égések gyógyulása sok időt vesz igénybe, és testi eltorzulást is okozhat, az illető depresszióssá válhat. A depresszió gyógyszerekkel, pszichoterápiával vagy mindkettővel csökkenthető.

Első- és másodfokú égések napok-hetek alatt heg nélkül meggyógyulnak. Mély másodfokú és kicsiny (2,5 cm-nél kisebb) harmadfokú égések hetek alatt, heg hátrahagyásával gyógyulnak. Nagyobb harmadfokú égések bőrátültetést tesznek szükségessé. A testfelszín 90%-át, vagy idős személyben 60%-át meghaladó égés általában halálos.