Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Mi a várólista lényege?
 
 
 
Olcsóbb gyógyszert keres?
A jelenleg szedett gyógyszerének nevét megadva rendszerünk kilistázza a helyettesítő készítményeket. Így összevetheti a jelenleg szedett és helyettesítő készítmények árait.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Öngyilkos magatartás

Öngyilkos magatartásnak nevezik, ha valaki olyasmit tesz, amivel saját magában próbál meg kárt tenni. Ide tartozik az öngyilkossági kísérlet és a befejezett öngyilkosság is.

Az öngyilkosság pubertás előtt ritka, elsősorban serdülőkorban, főleg 15-19 éves kor között, valamint felnőttkorban fordul elő. Lásd még Gyermekkorban is létezik azonban öngyilkosság, ami figyelmet igényel. A balesetek után az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok serdülőkorban, mely az Egyesült Államokban évente kb. 2000 halálesetért felelős. ((Magyarországon 2002-ben a 15-19 éves korosztályban 12 leány és 37 fiú követett el öngyilkosságot.)) Az is valószínű, hogy számos balesetnek tulajdonított haláleset (motorbaleset, lőfegyverek okozta baleset) valójában öngyilkosság.

Sokkal több fiatal kísérel meg öngyilkosságot, mint amennyinek sikerül. A Betegségellenőrző és -Megelőző Központ ((Centers for Disease Control and Prevention)) egy felmérés során azt találta, hogy a középiskolás tanulók 28%-a gondolt már öngyilkosságra, és 8,3%-a meg is próbálkozott vele. Az Egyesült Államokban a serdülők között négyszer több fiú öli meg magát, mint leány. A leányok azonban 2-3-szor gyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságot.


Kockázati tényezők

Rendszerint számos tényező együttes hatásaként válnak az öngyilkos gondolatok öngyilkos magatartássá. Igen gyakran lélektani rendellenesség talaján valamilyen nyomasztó esemény indítja el a folyamatot. Ilyen nyomasztó esemény lehet többek között egy szeretett személy halála, baráttal vagy barátnővel történő szakítás, elköltözés a megszokott környezetből (iskolától, szomszédoktól, barátoktól), családtagok vagy barátok által történő megaláztatás, iskolai sikertelenség, és a törvénnyel való összeütközés. Az ilyen események elég gyakoriak a gyermekek között, öngyilkos magatartáshoz azonban mégsem szoktak vezetni, ha nincs valamilyen hajlamosító alapbetegség. A leggyakoribb ilyen alapbetegségek a depresszió és az alkohol-, illetve kábítószer-függőség. A depressziós serdülők helyzetüket reménytelennek és kétségbeejtőnek érzik, és ez akadályozza meg őket abban, hogy aktuális problémájukra alternatív megoldást keressenek. Az alkohol és a kábítószer pedig csökkenti a veszélyérzetet, és megzavarja a beteget abban, hogy felmérje tettei következményeit. Végül pedig gyakori tényező az öngyilkos magatartás kialakulásában az indulatok befolyásolásának a zavara. Az öngyilkosságot megkísérlő serdülők többnyire haragszanak a családtagjaikra vagy a barátaikra, ezt a dühöt képtelenek elviselni, és önmaguk ellen fordítják.

Néha az öngyilkos magatartást az váltja ki, hogy a gyermek másokat utánoz. Például egy híresség öngyilkosságát követően sokan ölik meg, vagy megpróbálják megölni magukat. Bizonyos családokban halmozottan fordulhat elő öngyilkosság, a hangulatzavarokra való genetikai hajlam miatt.


Kapcsolódó téma:   A gyermek- és serdülőkori öngyilkosság kockázati tényezői »

Megelőzés, kórisme és kezelés

A szülők, orvosok, tanárok és barátok esetleg felismerhetik, ha egy gyermeknél öngyilkosság kockázata áll fenn, különösen ha az utóbbi időkben hangulatváltozás lépett fel nála. A gyermekek és serdülők gyakran csak a pajtásaikban bíznak meg, akiket rá kell venni arra, hogy ne őrizzék meg az olyan titkokat, melyek a gyermek tragikus halálához vezethetnek. Veszélyeztetettek azok a gyermekek, akik nyilvánvalóan öngyilkos gondolatokat hangoztatnak, pl. "Bár sohase születtem volna meg!", vagy "Szeretnék elaludni, és soha többé nem szeretnék felébredni!", de azok is, akiknél a tünetek sokkal burkoltabban jelentkeznek, pl. a társasági élettől visszahúzódnak, a tanulmányokban visszaesnek, vagy kedvenc dolgaiktól megválnak. Az egészségügyi szakemberek két fontos feladata, hogy: kivizsgálják, mennyire van veszélyben a gyermek, és hogy szükséges-e kórházi ellátás, valamint kezelni kell-e az alapbetegséget, pl. a depressziót vagy a gyógyszerfüggőséget.

Ha közvetlenül rákérdeznek a veszélyeztetett gyermekeknél, hogy tervez-e öngyilkosságot, vagy gondol-e rá, az inkább csökkenti, mint növeli a kockázatát a kísérletnek, mert lehetőséget ad a beavatkozásra. Számos országban léteznek "krízis-vonalak", melyek 24 órán keresztül biztosítják a rászorulók számára, Lásd még hogy egy megértő személlyel beszélgessenek, aki tanácsot és a további ellátásban segítséget tud adni. Azt ugyan nem lehet bizonyítani, hogy ezek a szolgáltatások ténylegesen csökkentik-e az öngyilkosságból származó halálesetek számát, abban azonban nagy segítséget jelentenek, hogy a gyermekeket és a családokat a megfelelő helyre irányítják.

Azok a gyermekek, akik öngyilkosságot kíséreltek meg, azonnali kivizsgálást igényelnek a kórház sürgősségi osztályán. Minden öngyilkossági kísérletet komolyan kell venni, ugyanis a befejezett öngyilkosságok mintegy harmadában fellelhető korábbi öngyilkossági kísérlet, mely gyakran banális volt (pl. felületes karcolások a csuklón vagy néhány tabletta bevétele). Ha a szülők vagy a gondozók elbagatellizálják vagy lekicsinylik a sikertelen kísérleteket, a gyermek számára ez kihívást jelent, és a későbbi öngyilkosság kockázata megnő.

A közvetlen életveszély megszüntetése után az orvos eldönti, hogy kórházba kell-e utalni a gyermeket. Ez attól függ, hogy a gyermek mekkora veszélyben van otthonában, illetve a családtagok mennyire képesek támogatni és biztonságot nyújtani neki. A kísérlet súlyossága számos tényező alapján ítélhető meg. Ide tartozik, hogy gondosan kitervelt, vagy inkább spontán tettről van-e szó, történtek-e lépések az irányba, hogy ne fedezzék fel őt, milyen módszert alkalmazott, és sérült-e a gyermek. Lényeges megkülönböztetni a szándékot a tényleges eredménytől. Például nagy veszélyben van az a serdülő, aki ugyan ártalmatlan tablettákat szed be, de komolyan gondolta, hogy azoktól meghalhat. Ha nincs szükség kórházi ellátásra, akkor a családtagoknak meg kell győződniük arról, hogy a gyermek közeléből eltávolították a lőfegyvereket, valamint elzárták-e vagy eltüntették-e a gyógyszereket és az éles tárgyakat.