Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Kik jogosultak a betegszállításra?
 
 
 
Érdekli az egészségügy?
Érdeklik egészségügyi ellátással kapcsolatos információk? Közérdekű információk rovatunkban témakörökbe rendezve megtalálja egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok könnyen érthető összefoglalóit.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Autizmus

Az autizmus olyan rendellenesség, melyben a fiatal gyermek nem képes normális szociális kapcsolatokat kialakítani, helytelenül vagy egyáltalán nem beszél, kényszeresen vagy szertartásosan viselkedik, és esetleg az értelmi képességei nem fejlődnek normálisan.

Az autizmus a leggyakoribb általános fejlődési zavar, Lásd még mely 10.000 gyermek közül 5-ben fordul elő. A betegség tünetei már az első 2 életév során jelentkezhetnek, de mindenképpen 3 éves kor előtt. 2-4-szer gyakrabban alakul ki fiúkban. Az autizmus nem ugyanaz, mint az értelmi fogyatékosság, bár sok gyermekre mindkettő jellemző.

A betegség oka még nem teljesen tisztázott, bár nyilvánvalóan biológiai rendellenesség. Több kromoszóma-rendellenesség (pl. törékeny [fragilis] X-szindróma) járhat autizmussal. Méhen belüli fertőzések, pl. egyes vírus- (rubeola, citomegalovírus) fertőzések szintén szerepet játszhatnak a kialakulásában. Az azonban biztos, hogy az autizmustnema nem megfelelő szülői viselkedés, az ellenséges gyermekkori környezet, vagy a védőoltások okozzák.


Panaszok, tünetek

Az autista gyermekekben az alábbi tényezők közül legalább 3 kóros: szociális kapcsolatok, beszéd, viselkedés, és néha az intelligencia. A tünetek lehetnek enyhék vagy akár súlyosak is, és gyakran akadályozzák a gyermeket abban, hogy az iskolában vagy a társadalomban önállóan megállja a helyét. Ezenfelül az autista gyermekek 20-40%-ában, különösen, ha az intelligencia hányadosuk (IQ) 50-nél kevesebb, még a serdülőkor előtt görcsrohamok jelentkeznek.

Szociális kapcsolatok:Az autista gyermekek nem ölelkeznek, és kerülik a szemkontaktust. Bár némelyiküket felzaklatja, ha elszakad a szüleitől, nem keresnek a szüleiknél biztonságot, ahogyan azt a többi gyermek teszi. Az idősebb autista gyermekek szívesebben játszanak egyedül, és nem alakítanak ki szoros kapcsolatot senkivel, különösen azokkal nem, akik nem a családjukhoz tartoznak. Amikor más gyermekekkel folytatnak közös tevékenységet, kerülik a szemkontaktust és nincsenek arckifejezéseik, ami megerősítené a szociális kapcsolatot, emellett képtelenek átérezni, hogy a másik milyen hangulatban van, vagy mit akar kifejezni.

Beszéd:Az autisták kb. 50%-a sohasem tanul meg beszélni. A többiek pedig később tanulnak meg, mint az egészséges gyermekek, és a szavakat furcsán használják. Gyakran megismétlik a hallott szavakat (ekholalia), vagy rosszul használják a névmásokat (különösen jellemző az, hogy az "én" helyett azt mondják, hogy "te", ha magukról beszélnek). Ritkán folytatnak párbeszédet másokkal. Gyakran szokatlan ritmusban és hangon beszélnek.

Viselkedés:Nagyon tiltakoznak a változások (pl. új ételek, új játékok, a bútorok átrendezése vagy új ruhák) ellen. Igen szorosan képesek kötődni bizonyos élettelen tárgyakhoz. Sokszor ismételgetnek bizonyos mozdulatokat, pl. billegést, tapsolást, vagy tárgyak pörgetését. Néhányan ezekkel a viselkedésformákkal sérülést is okozhatnak saját maguknak (pl. nekiütik valaminek a fejüket, vagy megharapják magukat).

Intelligencia:Az autista gyermekek kb. 70%-a bizonyos fokig értelmi fogyatékos (IQ<70). Teljesítményük nem egyenletes; általában jobban teljesítenek a mozgásos vagy térbeli tesztekben, mint a beszédet igénylő (verbális) feladatokban. Néhányuknak van valamilyen sajátságos részképessége, pl. összetett matematikai számításokat tudnak végezni fejben, vagy nagyon tehetségesek a zenében. Sajnos ezek a gyermekek adottságaikat nem tudják alkotásra használni, vagy a szociális kapcsolatteremtésben kamatoztatni.


Kórisme

Az autizmus diagnózisa a gyermek játék közben végzett szoros megfigyelésén, valamint a szülők és tanárok alapos kikérdezésén alapul. Egységes tesztek (pl. a Gyermekkori Autismust Értékelő Vizsgálat) segítik a kivizsgálást. E tesztek mellett az orvos végezhet bizonyos egyéb vizsgálatokat is, az állapot hátterében esetleg fellelhető kezelhető vagy öröklődő betegségek (pl. öröklődő anyagcsere-betegségek, Lásd még vagy törékeny X-szindróma) irányában. Lásd még


Kórjóslat és kezelés

Az autizmus tünetei a beteget rendszerint egész életén át végigkísérik. A kórjóslat nagyrészt attól függ, hogy 7 éves korára a gyermek mennyire tanul meg beszélni. Azok a gyermekek, akiknek az intelligenciája alacsony (pl. a standard IQ teszteken 50 alatt teljesítenek), felnőttként nagy valószínűséggel folyamatos intézeti felügyeletre szorulnak.

Eredményesek lehetnek bizonyos intenzív, viselkedésmódosító módszerek. Normális IQ esetén pszichoterápia segíthet a szociális zavarok kezelésében. Alapvető fontosságú a speciális oktatás, melybe rendszerint beletartozik a beszéd-, foglalkozás, fiziko- és viselkedésterápia is, és amelyet speciálisan az autista gyermekek kezelésére létrehozott programok keretében végeznek.

Gyógyszerekkel nem befolyásolható az alapbetegség, azonban a szelektív szerotonin-újrafelvétel gátlók (szelektiv szerotonin visszavétel inhibitor - SSRI), pl. a fluoxetin, a paroxetin vagy a fluvoxamin, gyakran hatékonyan csökkentik a rituális viselkedést. Az önveszélyes viselkedés megelőzésére antipszichotikus szerek adhatók, ezek mellékhatásaira (pl. mozgászavarokra) azonban oda kell figyelni.

Bár néhány szülő speciális diétákkal, gyomor-bél rendszeri vagy immunológiai kezeléssel próbálkozik, ezek hatékonyságára nincsenek meggyőző bizonyítékok.