A megelőző ellátást számos tényező akadályozhatja. Ezeket három csoportba oszthatjuk: az egészségügyi szakembereket, a betegeket, és az egészségügyi rendszert érintő akadályozó tényezők. Előfordulhat például, hogy az orvos előírja a mammográfia vizsgálatot, de a beteg esetleg nem megy el félelmei miatt, vagy elfeledkezik róla, esetleg a biztosító nem fedezi a vizsgálatot, és a beteg nem tudja vállalni a magas költségeket. A hatékonyság érdekében az egészségügyi megelőzésnek le kell győznie ezeket az akadályokat, és kivitelezhetőnek kell lennie a mindennapi körülmények között.
Az egészségügyi szakembereket érintő akadályozó tényezők közé sorolható az orvosok és más egészségügyi szakemberek képzése, mely a megelőző ellátással szemben az akut ellátásra helyezi a hangsúlyt. Emellett szerepet játszik a gyakran ellentmondásos ajánlásokból származó bizonytalanság, a gyakori időhiány, az érdeklődés hiánya, a sok megoldandó problémából adódó feledékenység, a megelőző ellátás során szerezhető kisebb sikerélmény (vagyis az, hogy a megelőző ellátásnak nincs olyan közvetlen visszajelzése vagy eredménye, ami azt mutatná, hogy az mennyire hatásosan működött), valamint az, hogy a biztosító társaságok és a Medicare csak kisebb mértékben téríti a megelőző szolgáltatásokat.
A betegeket érintő akadályozó tényezőnek számít, hogy a betegek nem ismerik pontosan, milyen megelőző ellátásokra van szükségük, és emellett azok hatásait lebecsülik. Az emberek gyakran kételkednek abban, hogy fel lehet ismerni egy olyan betegséget, mely nem okoz panaszokat, és hogy lehet vagy kell tenni ellene valamit. A tömegtájékoztatás gyakran egymásnak ellentmondó hírekkel növeli a zavart azzal kapcsolatban, hogy a megelőzés mely formája szükséges, és hogy életvitelünk hogyan hat egészségi állapotunkra (például: a vörösbor használ-e vagy árt egészségünknek, vagy ehetünk-e néha szalonnát). Mindezek mellett az is előfordulhat, hogy a betegek mást, esetleg egy már létező betegség kezelését helyezik előtérbe, vagy tartanak a kivizsgálásból adódó esetleges kényelmetlenségtől. Akadályt jelenthetnek a pénzügyi tényezők is, mivel előfordul, hogy a betegek nem tudják megfizetni a megelőző szűrővizsgálatok vagy kezelések költségeit. Ezen túlmenően lehetséges, hogy a diagnózis kizárja a beteget bizonyos egészség-, élet- vagy rokkantsági biztosítások juttatásaiból (például ha a biztosítási konstrukció nem terjed ki a betegséget megelőző állapotokra).
A megelőzéssel kapcsolatos legnagyobb változás a betegek részéről várható. Mivel a vezető halálozási okok összefüggenek az életvitellel, az embereknek változtatniuk kell szokásaikon (például leszokni a dohányzásról, több testmozgást végezni, használni a biztonsági övet) ahhoz, hogy növelhessék egészségesen leélt éveik számát. A felnőtteknek különösen nehéz változatniuk életmódjukon, mivel az étkezési, a dohányzási és a testmozgással kapcsolatos szokások igen korán beépülnek személyiségünkbe.
Bárki nagyobb eséllyel jut hozzá valamelyik megelőző ellátáshoz, ha tudja, melyek a számára megfelelőek, és ezeket igényli orvosától vagy más egészségügyi szakembertől. Egyes gondozó szervezetek olyan egészségügyi útmutató anyagokat terjesztenek, melyek segítik az emberek jobb tájékozódását a számukra szükséges megelőző ellátásokról, az adott rizikófaktorok alapján.
Azegészségügyi rendszertérintő akadályok többrétűek lehetnek. Előfordul, hogy az orvosok vagy más egészségügyi szakemberek rendelőiben az adatokat a megelőző ellátás számára rendezetlenül tárolják úgy, hogy abból nem deríthető ki, az adott beteg számára milyen preventív beavatkozás szükséges. Emellett az emberek gyakran költöznek, így nehéz kideríteni, hogy korábban milyen megelőző ellátásban részesültek, és mire lehet szükségük. Nem mindenkinek van családorvosa, vagy nem áll olyan egészségügyi szakemberrel kapcsolatban, aki minden részletre kiterjedő, rendezett preventív ellátásban részesíthetné. Például az Egyesült Államokban több mint 45 millió embernek nincs egészségbiztosítása, és még a biztosítottak egy részénél is előfordulhat, hogy az nem terjed ki a megelőzésre.
