A rákos megbetegedés gyermekkorban ritka, 5000 gyermek közül évente mindössze egyben fordul elő. A gyermekkori daganatok közül a leukémia (fehérvérűség), a limfóma (nyirokcsomó daganat), és az agydaganatok a leggyakoribbak, bár ezek felnőttkorban is kialakulhatnak; felismerésük és kezelésük gyermek- és felnőttkorban hasonlóan történik. A leggyakoribb, elsősorban gyermekkorban előforduló daganatok közé tartozik a Wilms-tumor, a neuroblasztóma és a retinoblasztóma.
Sok felnőttkori rákkal szemben a gyermekkori daganatok többnyire sokkal jobban kezelhetők. A rákos gyermekek között az 5 éves túlélés kb. 75%. Mindazonáltal több mint 2000 gyermek hal meg évente rákos megbetegedésben ((az USA-ban)).
Hasonlóan a felnőttekhez, gyermekek esetében is összetett kezelési módot alkalmaznak, mely állhat sebészi, kemoterápiás (gyógyszeres) és sugárkezelésből. Mivel azonban a gyermekek még növekednek, ezeknek az eljárásoknak olyan mellékhatásaik is lehetnek, amelyek felnőttekben nem fordulnak elő. Például előfordul, hogy a gyermek karja vagy lába a sugárkezelést követően nem nő megfelelően. Az agy besugárzása az értelmi fejlődés zavarához vezethet.
A gyógyulást követően a gyermekek, a felnőttekhez képest többnyire hosszabb ideig élnek, így gyakrabban jelentkeznek a kemoterápia és a sugárkezelés hosszú távú szövődményei, például a terméketlenség, a növekedési zavar, a szívkárosodás, sőt újabb daganat is, mely a túlélő gyermekek 3-12%-ában fordul elő. Mivel jelentős a szövődmények kialakulásának a kockázata, és a kezelés igen összetett, ezért ezeket a betegeket a gyermekkori daganatokra specializálódott központokban célszerű ellátni.
A rák diagnózisa és az intenzív kezelés a gyermeket és a családját is nagyon megterheli.
Jelentős feladat mind a kezelőszemélyzet, mind a család részére, hogy elérjék, a gyermek
egészségesnek érezhesse magát, különösen úgy, hogy a daganat valamint a szövődmények
kezelése céljából gyakran kell orvoshoz mennie, vagy kórházba feküdnie. Jellemző a
túlterheléses stressz, mivel a szülők megpróbálják folytatni a munkájukat, ellátni a többi
gyermeküket, és mindeközben kielégíteni a beteg gyermek szükségleteit. 
Még nehezebb a helyzet, ha gyermeket az otthonától távol,
valamilyen speciális központban kell kezelni. A gyermek ellátásában részt kell vennie a
gyermekkori daganatokkal foglalkozó szakembernek, egyéb specialistáknak, valamint a beteg
háziorvosának is. Rajtuk kívül szükség van szociális munkásra (aki érzelmi támaszt nyújt,
valamint tanácsot ad a kezelés költségeinek a finanszírozásában), tanárra (aki a
gyermekkel, az iskolával és a kezelő személyzettel együttműködve biztosítja a gyermek
oktatását) és pszichológusra (aki segít a betegnek, a testvéreinek és a szüleinek a
kezelés ideje alatt). Sok intézetben ezen kívül egy "szülő társ" is részt vesz a munkában
(olyan szülő, akinek a gyermeke daganatos volt, és aki tanácsokat adhat a beteg
családtagjainak).
