Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Melyek a megbetegedési veszély esetén kötelező védőoltások?
 
 
 
Olcsóbb gyógyszert keres?
A jelenleg szedett gyógyszerének nevét megadva rendszerünk kilistázza a helyettesítő készítményeket. Így összevetheti a jelenleg szedett és helyettesítő készítmények árait.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

GLIKOGÉNTÁROLÁSI BETEGSÉGEK

A glikogén sok egymáshoz kapcsolódó szőlőcukor-molekulából áll. A szőlőcukor (glükóz) az izmok (egyben a szívizom) és az agy fő energiaforrása. A glükózmolekulák azon része, amely nem hasznosul azonnal energiaként, a májban, az izmokban és a vesékben glikogén alakjában raktározódik el, és ha a szervezetnek később szüksége van rá, felszabadul.

Sokféle glikogéntárolási betegséget (más néven glikogenozist) írtak le, melyeket római számokkal jelölnek. E kórképek oka olyan enzimek örökletes hiánya, amelyek nélkülözhetetlenek a szőlőcukor-glikogén illetve a glikogén-szőlőcukor átalakuláshoz. A glikogéntárolási betegségek összességében minden 20.000 csecsemőt érintik.

E kórállapotok némelyike kevés tünettel jár; mások végzetesek. A specifikus tünetek, a tünetek jelentkezésének időpontja és a betegség súlyossági foka jelentősen különbözhetnek. A II, V és VII-es típusok fő tünete általában az izomgyengeség. Az I, III és VI-os típusra az alacsony vércukorszint és az elődomborodó has jellemző (a nagy mennyiségű vagy kóros glikogén miatt a máj megnagyobbodhat). Az alacsony vércukorszint izomgyengeséget, izzadást, zavartságot, néha görcsöket és eszméletlenséget okozhat. Gyermekekben további következmény a növekedés lassulása, gyakori fertőzések vagy fekélyek előfordulása a szájban és a belekben. A glikogéntárolási betegségekben melléktermék a húgysav, amely lerakódhat az ízületekben (köszvényt okozva), illetve a vesékben (vesekövekhez vezetve). A I-es típusú glikogéntárolási betegségben gyakori a veseelégtelenség az élet második évtizedében vagy később.

A célzott diagnózis, egy általában izomból vagy májból vett, szövetminta kémiai vizsgálata alapján állítható fel, amelynek során az egyes enzimek hiánya kerül megállapításra.

A kezelés attól függ, hogy milyen típusú glikogéntárolási betegségről van szó. Naponta többszöri, kis mennyiségű, szénhidrátdús étrend gyakran megelőzi a vércukorszint esését. A vércukor alacsony szintjét okozó glikogéntárolási betegségek esetén a megfelelő vércukorszintet az éjjel-nappal, 4-6 óránként adott nyers kukorica-keményítővel lehet fenntartani. Olykor egész éjszaka szénhidrát oldatokat adnak gyomorszondán át, hogy mellőzzék az éjjel bekövetkező vércukorszint esést.

Kapcsolódó kép »
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:

282. FEJEZET Örökletes anyagcsere-betegségek