MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Bakteriális agyhártyagyulladás
A bakteriális agyhártyagyulladás (meningitisz)
az agyat és a gerincvelőt borító szövetes hártyák (meninges) gyulladása.
Az agyhártyagyulladás bármely életkorban előfordulhat. Idősebb gyermekekben,
serdülőkben és felnőttekben hasonlóképpen zajlik,
újszülöttekben és csecsemőkben viszont másképp.
Agyhártyagyulladás tekintetében különösen veszélyeztetettek többek között azok a
gyermekek, akik sarlósejtes vérszegénységben szenvednek, vagy nincs lépük. Arc- és
koponya-rendellenességgel született gyermekek csontjaiban olyan hibák lehetségesek,
melyeken keresztül e kórokozók eljuthatnak az agyhártyákhoz. Azok a gyermekek is
hajlamosabbak agyhártyagyulladásra, akiknek védekezőrendszer például AIDS vagy
kemoterápia folytán legyengült.
Okok
Az újszülöttek agyhártyagyulladását jellemző módon a szülőcsatornában szerzett
baktériumok okozzák. A leggyakoribb ilyen kórokozók a B csoportú sztreptokokkuszok, azEscherichia
coliés aListeria
monocytogenes. Idősebb gyermekekben általában
fertőzött személyek légúti váladékaival való érintkezést követően alakul ki a
fertőzés. Az idősebb gyermekeket megfertőző baktériumokStreptococcus
pneumoniaeésNeisseria meningitidislehetnek. Korábban a B típusúHaemophilus
influenzaevolt az agyhártyagyulladás
leggyakoribb oka, de az ellene használatos védőoltás széleskörű elterjedésével ritkább
lett. AStreptococcus pneumoniaeelleni új, jobb oltóanyag hatására várhatóan e
kórokozó is ritkán okoz majd gyermekkori agyhártyagyulladást.
Panaszok, tünetek és kórisme
Agyhártyagyulladásban szenvedő idősebb gyermekeknek és serdülőknek jellemző esetben
néhány napig emelkedik a lázuk, fejfájásuk van, zavartak és a nyakuk merev. Felső
légúti fertőzésük lehet, aminek nincs köze az agyhártyagyulladáshoz. Újszülöttekben és
csecsemőkben ritkán jelentkezik nyakmerevség, és ők megnevezni sem tudják a
kellemetlen érzést. E fiatalabb gyermekek nyűgössé és ingerlékennyé válnak (különösen,
amikor felveszik őket) és nem esznek - fontos jel ez, mely mögött a szülőknek olyan
bajt kell sejteni, amely komollyá válhat. Újszülöttek és csecsemők olykor hánynak,
lázuk vagy bőrkiütéseik vannak. Egyharmaduknak vannak görcsrohamaik. Egyes szem- és
arcmozgásokat irányító idegek károsodhatnak, minek következtében a szem befelé vagy
kifelé fordul, vagy az arckifejezés féloldali bénulást mutat. Az agyhártyagyulladásban
szenvedő újszülöttek mintegy 25%-ában az agyat körülvevő folyadék megnövekedett
nyomása következtében a kutacs (a koponyacsontok közötti lágy rész) elődomborodhat
vagy feszülhet. E tünetek rendszerint legalább 1-2 nap alatt alakulnak ki, de egyes
csecsemők, különösen a születés és a 3-4 hónapos kor között lévők, nagyon gyorsan
megbetegszenek, és állapotuk 24 óránál rövidebb idő alatt egészségesből halál-közelibe
juthat.
Agyhártyagyulladásban szenvedő csecsemőkben bizonyos kórokozók ritkán
gennygyülemeket (tályogokat) képezhetnek. E gennygyülemek nagyobbodásával az agyra
nehezedő nyomás fokozódik, hányást, fejkörfogat növekedést és domborodó kutacsokat
eredményezve.
Az orvos a bakteriális agyhártyagyulladást a gerinccsapolásból (lumbal-punctióból)
nyert gerincvelői folyadék vizsgálatával és tenyésztésével állapítja meg.
Tenyésztést végez a vérből is, a véráramban lévő kórokozók
azonosítása céljából. Ultrahang- vagy számítógépes rétegvizsgálat (computertomographia
- CT) segíthet eldönteni, hogy van-e tályog.
Megelőzés, kórjóslat és kezelés
Az egészségügyi szakemberek azzal segíthetnek a bakteriális agyhártyagyulladás
megelőzésében, hogy minden gyermek megkapja a b típusúHaemophilus
influenzaeés aStreptococcus pneumoniaeelleni védőoltást.
Agyhártyagyulladásban szenvedő újszülöttek 30%-a még az időben kezdett, megfelelő
kezelés mellett is meghal. Idősebb csecsemőkben és gyermekekben a halálozás B típusúHaemophilus influenzaeesetében 3 és 5%,Neisseria meningitidisesetén 5 és 10%,Streptococcus
pneumoniae-ben pedig 10 és 15% között
változik. Agytályogban szenvedő gyermekek közel 25%-a hal meg.
A túlélő csecsemők 10-20%-ában alakul ki súlyos agy- és idegkárosodás, például
kamrai tágulat (hydrocephalus), süketség, agyi bénulás és értelmi visszamaradottság.
Akár 50%-uknak lehetnek enyhe maradványtüneteik, például tanulási nehézség, mérsékelt
hallásveszteség vagy időnkénti görcsrohamok.
Az orvos nagy adagban intravénás antibiotikumokat ad, mihelyt agyhártyagyulladásra
gyanakszik. Súlyosan beteg gyermekek akár már a gerinccsapolás előtt antibiotikumot
kapnak. Az orvos az agyhártyagyulladást okozó baktériumfajtát figyelembevéve választja
meg az antibiotikumot. 6 hétnél idősebb gyermekeknek néha kortikoszteroidokat adnak,
hogy az segítsen megelőzni a maradandó idegrendszeri károsodásokat.