A kockázati tényezők közül, amelyek befolyásolják, hogy valakiben kialakul-e koszorúér-betegség, egyesek nem kiküszöbölhetőek. Ilyen az előrehaladott életkor, a férfi nem, és a családban korai életkorban előforduló koszorúér-betegség (vagyis, hogy az illetőnek van olyan közeli rokona, akiben 50-55 éves kor előtt fejlődött ki a betegség).

Az egyéb, befolyásolható kockázati tényezők az illető életmódjával állnak összefüggésben. Ilyen a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás, a dohányzás (mint a legfontosabb befolyásolható rizikófaktor), a magas zsírtartalmú étrend, a fizikai aktivitás hiánya, és az elhízás.

Az össz- és a magas denzitású lipopoprotein (LDL-) koleszterin , valamint a magas vérnyomás (hipertónia) mérséklése fontos, mivel ezek a rendellenességek növelik a koszorúér-betegség kockázatát. Az életmód megváltoztatása és gyógyszerek mindkét kórképet kedvezően befolyásolhatják.

A dohányzás több mint kétszeresére növeli a koszorúér-betegség és a szívroham kialakulásának esélyét. A passzív dohányzás is kerülendő, mivel a jelek szerint ez is növeli a kockázatot. A (különösen Észak-Amerikában és Európában) egyre gyakoribb elhízás (obezitás) szintén óriási mértékben járul hozzá a koszorúér-betegséghez, különösen akkor, ha a zsír a hason gyűlik fel (abdominális vagy alma típusú elhízás).

A lipoprotein(a) - a koleszterin egy másik fajtája - és a trigliceridek - a vérben található egyéb zsírok - magas szintje is növeli a veszélyt. A magas HDL-koleszterin - a "hasznos" koleszterin - szint viszont csökkenti azt. Ennek szintjét életmódi változásokkal lehet emelni.

A rostban, a C- és az E-vitaminban, valamint a fitokemikáliákban (ezek gyümölcsökben és zöldségekben találhatók, és úgy vélik, hogy javítják az egészségi állapotot) szegény étrend is a kockázat növekedésével jár. Egyes emberekben, a halolajokban (omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavakban) szegény étrend vezet a kockázat emelkedéséhez.

Napi 1-2 (alkoholtartalmú) ital, úgy tűnik, enyhén csökkenti a koszorúér-betegség kialakulásának esélyét (míg a szélütését csekély mértékben növeli). Napi két italnál több azonban növeli a kockázatot, és az illető minél nagyobb mennyiségű italt fogyaszt, annál nagyobb a kockázat is.

Bizonyos betegségek szintén növelik a rizikót, ilyen a vér magas homocisztein szintje (hiperhomociszteinémia), a cukorbetegség, illetve ha alacsony a pajzsmirigy-hormonok szintje (hipotireózis). A cukorbetegség igen nagymértékben növeli a kockázatot. Sok cukorbetegnek magas a vérnyomása, a koleszterinszintje, elhízott, és hajlamos a fizikai aktivitást mellőzni. A cukorbetegek halálozásáért 80%-ban szív- vagy érrendszeri betegség felelős.

Hogy bizonyos organizmusok okozta fertőzés hozzájárul-e a koszorúér-betegséghez, az még nem tisztázott. A feltételezett kórokozók között aChlamydia pneumoniae(amely tüdőgyulladást okoz), aHelicobacter pylori(ami gyomorfekélyek kialakulásához járul hozzá) és egy (pillanatnyilag még azonosítatlan) vírus szerepel. Mindazonáltal a gyulladás, akár fertőzés okozta, akár nem, valószínűleg közrejátszik a koszorúér-betegség létrejöttében. Ha egy ateróma begyullad, felpuhul, nagyobb valószínűséggel reped meg, és a vérrögök kialakulásának esélye is megnő.

Férfi nemi hormonok (androgének) használata - akár tesztoszteron hormon, akár szintetikus anabolikus szteroidok formájában -, férfiakban és nőkben egyaránt növeli a koszorúér-betegség kockázatát. Ezek ugyanis csökkentik a HDL- (a "hasznos"), emelik az LDL- (a "káros") koleszterin szintjét, és magas vérnyomást okoznak. Mindegyikük hozzájárulhat a korai életkorban bekövetkező szívrohamhoz vagy szélütéshez. Hogy a fiatalon alkalmazott szteroidnak milyen késői hatásai vannak, az még tisztázatlan.

A kockázati tényezők csökkentése segít megelőzni a koszorúér-betegséget. Egyesek közülük összefüggnek egymással, tehát az egyik mérséklésével a másik is csökkeni fog.

Dohányzás:A leszokás a legfontosabb. Azokban, akik abbahagyják a dohányzást, csak feleakkora a kockázat azokhoz képest, akik folytatták - függetlenül attól, hogy a leszokás előtt mennyi ideje dohányoztak. A leszokás a koszorúér bájpassz műtét vagy a szívroham utáni halálozás kockázatát is mérsékli.

Étrend:Az egészség megőrzésének érdekében ajánlatos a zsírbevitelt a napi kalóriamennyiség maximum 25-35%-ára visszafogni. Egyes szakértők azonban úgy vélik, 10% alá kell csökkenteni ahhoz, hogy a koszorúér-betegség kialakulásának kockázata kisebb legyen. Az alacsony zsírtartalmú étrend az össz- és az LDL- (a "káros") koleszterinszintet is csökkenti, ami szintén rizikófaktor a koszorúér-betegség kialakulásában.

Fontos az elfogyasztott zsír fajtája is. Háromféle zsír létezik: a telített, az egyszeresen, valamint a többszörösen telítetlen. Telített zsírok húsokban, nem lefölözött tejtermékekben, és mesterségesen hidrogénezett növényi olajokban találhatók. Minél szilárdabb egy termék, annál magasabb a telített zsírsavtartalma. Egyszeresen telítetlen zsírok az olívaolajban és a repceolajban vannak jelen. A többszörösen telítetlen zsírok a mélytengeri, zsíros halakban (például makrélában, lazacban és tonhalban) található omega-3, valamint a növényi olajokban található omega-6 zsírokat jelentik. E zsírok ideális aránya jelenleg még nem ismert. A telített zsírokban gazdag étrendről azonban köztudott, hogy elősegíti a koszorúér-betegség kialakulását, és az egyszeresen telített vagy omega-3 zsírokban gazdag étrendnek kisebb valószínűséggel van ilyen hatása. Ezért ajánlott a rendszeres halfogyasztás.

Napi legalább ötszöri gyümölcs- vagy zöldségfogyasztás képes csökkenteni a koszorúér-betegség kialakulásának kockázatát, ezek ugyanis sok növényi kémiai anyagot tartalmaznak. Hogy ezek felelősek-e a kockázat csökkenéséért, nem tisztázott, mivel azok, akik ilyen étrendet követnek, ugyanakkor általában kevesebb zsírt, több rostot, és nagyobb mennyiségű C- és E-vitaminban gazdag táplálékot is szoktak fogyasztani. E kémiai anyagok egy csoportja, a flavonoidok (a vörös és a lila szőlőben, a vörösborban és a feketeteákban találhatók meg) különösen védelmező hatásúnak tűnnek. Ez lehet a magyarázata az ún. Francia paradoxonnak, vagyis annak, hogy Franciaországban - minden valószínűség szerint a rendszeres vörösbor fogyasztásának köszönhetően - a koszorúér betegség előfordulása a többi országhoz viszonyítva lényegesen alacsonyabb gyakoriságú (a Ford. megjegyzése).

Szintén ajánlott magas rosttartalmú étrendet fogyasztani. Kétféle rost létezik. Az oldékony (szolubilis) rost (ami folyadékban oldódik) zabkorpában, zabpehelyben, babfélékben, borsófélékben, rizsdarában, árpában, citromfélékben, földieperben és almahúsban található. Ez csökkenti a magas koleszterinszintet, és csökkenti vagy stabilizálja a magas vércukorszintet, úgy, hogy emeli az alacsony inzulinszintet. Az oldékony rost így segít a cukorbetegekben a koszorúér-betegség kockázatának csökkentésében. Az oldhatatlan rostok (amelyek nem oldódnak folyadékban) a legtöbb gabonafélében, az ebből készült termékekben, gyümölcsökben és zöldségekben, például az alma héjában, a káposztában, a répafélékben, a sárgarépában, a kelbimbóban, a fehérrépában és a karfiolban vannak jelen. Segítik az emésztést, de túl sok rost elfogyasztása akadályozhatja bizonyos vitaminok és ásványi anyagok felszívódását.

Szójatermékek, például tofu és tempeh fogyasztása, úgy tűnik, szintén csökkenti a koszorúér-betegség kockázatát. Magas folsavtartalmú élelmiszerek, például a citrusfélék, a paradicsom, a zöldségek és a gabonafélék fogyasztása pedig mérsékli a homocisztein szintet, így csökkentve a betegség kialakulásának kockázatát. Ez azonban még nem bizonyított.

Mindent egybevetve, fenn kell tartani az egészséges testsúlyt, és változatosan kell táplálkozni. A nagy mennyiségű gyümölcsöt, zöldséget, diófélét és olívaolajat alkalmazó mediterrán konyha úgy tűnik, csökkenti a koszorúér-betegség kockázatát.

Az étrendnek tartalmaznia kell a vitaminokból és az ásványi anyagokból az ajánlott napi mennyiséget. A vitamin-kiegészítők nem tekinthetők az egészséges étrend megfelelő helyettesítőinek. A táplálék-kiegészítők szerepe a koszorúér-betegség kockázatának csökkentésében némileg vitatható. Nincs bizonyíték arra nézve, hogy az E- vagy C-vitamin tartalmú kiegészítők fogyasztása megelőzné a koszorúér-betegséget. Folsav, B 6 - vagy B 12 -vitamin fogyasztása csökkenti ugyan a homociszteinszintet, de hiányosak azok a bizonyítékok, amelyek alátámasztanák azt, hogy az egész lakosságnak szednie kellene ezeket.

A fizikai aktivitás hiánya:A fizikailag aktív emberekben kisebb valószínűséggel alakul ki koszorúér-betegség és magas vérnyomás. Az állóképességet (aerob gyakorlatok, például a tempós séta, a kerékpározás és a kocogás) vagy az izomerőt (rezisztencia tréning súlyzóval vagy erőgépekkel) fejlesztő gyakorlatok segítenek megelőzni a koszorúér-betegséget. Azok viszont, akik kijöttek a formából, vagy már régóta nem edzettek, beszéljék meg orvosukkal, mielőtt belefognak egy edzés-programba.

Elhízás:Az étrend módosítása és a fizikai aktivitás elkezdése segíthet az elhízás kezelésében. Az alkoholfogyasztás mérséklése is hasznos, mivel az alkohol magas kalóriatartalmú. Akár 5-10 kg-os fogyás is csökkentheti a koszorúér-betegség kockázatát.

Magas koleszterinszint:A magas össz- és LDL (a "káros")-koleszterinszint tornagyakorlatokkal, a dohányzás abbahagyásával éppúgy csökkenthető, mint az étrend zsírtartalmának csökkentésével. Alkalmazhatók továbbá az össz- és LDL-koleszterin szintjét csökkentő gyógyszerek (lipidcsökkentő szerek) is. A koleszterinszint csökkentése azok számára jár a legtöbb haszonnal, akiknek egyéb kockázati tényezőik is vannak, például dohányoznak, magas a vérnyomásuk, el vannak hízva vagy nem mozognak eleget.

A HDL (a "hasznos")-koleszterinszint növelése szintén csökkenti a koszorúér-betegség kockázatát. Ugyanazok az életmódbeli változások, amelyek csökkentik az össz- és az LDL-koleszterinszintet, emelik a HDL-t. A túlsúlyos embereknek a fogyás is segíthet.

Magas vérnyomás:A magas vérnyomás csökkentése mérsékli a koszorúér-betegség kockázatát. A magas vérnyomás kezelése életmódbeli változtatásokkal kezdődik: alacsony sótartalmú, egészséges étrend, és, amennyiben szükséges, súlycsökkentés és a fizikai aktivitás növelése. Gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

Cukorbetegség (diabetész mellitusz):A cukorbetegség megfelelő kezelése csökkenti egyes szövődmények kockázatát, de a koszorúér-betegség kialakulására kifejtett hatása kevésbé tisztázott. A koszorúér-betegség szövődményeinek veszélyét azonban mérsékli.