A vérszegénység (anémia) az az állapot, amikor túl kevés vörösvérsejt van a vérben.
Normálisan az újszülött csontvelője nem termel új vörösvérsejtet az első 3-4 élethéten. Akkor alakul ki vérszegénység, amikor a vörösvérsejtek túl gyorsan bomlanak le, túl sok vért veszített az újszülött, vagy ezek együttesen fordulnak elő.
Bármilyen folyamat, ami a vörösvérsejtek széteséséhez vezet, ha elég súlyos, vérszegénységet és magas bilirubinszintet (hiperbilirubinémia) eredményez. Az újszülöttek hemolitikus betegsége a vörösvérsejtek gyors szétesését okozza. A vörösvérsejtek bizonyos örökletes rendellenességei is a sejtek fokozott pusztulásával járnak. Ilyen például az örökletes szferocitózis is, amelyben a vörösvérsejtek kicsik és a mikroszkóp alatt gömbölyűnek látszanak.
A megszületés előtt szerzett fertőzések, pl. a toxoplazmózis, a rubeola, a citomegalovírus, a herpesz szimplex vagy a szifilisz, valamint a megszületés során, vagy az után szerzett bakteriális fertőzések is a vörösvérsejtek gyors szétesését okozzák.
A vérszegénység másik oka a vérvesztés. A vérvesztés sokféleképpen kialakulhat, pl. ha nagy menynyiségű magzati vér kerül a méhlepényen keresztül az anya keringésébe (foetomaternalis transzfúzió), vagy ha nagy mennyiségű vér reked a méhlepényben, amikor leszorítják a köldökzsinórt. A méhlepény le is válhat a méh faláról a megszületés előtt, mely szintén a magzat kivérzéséhez vezet. Ritkán vérszegénységet okozhat az is, ha a magzati csontvelő nem termel elég vörösvérsejtet. Ez fordul elő többek között a Fanconi anémiának nevezett genetikai betegségben is, valamint ritkán bizonyos gyógyszerek hatására, melyeket a terhesség során szedett az édesanya.
| Kapcsolódó téma: | Mi az újszülöttek hemolitikus betegsége? » |








