Az akut perikarditisz általában lázzal és mellkasi fájdalommal jár, ami típusosan a bal vállba és néha tovább, lefelé a karba sugárzik ki. A fájdalom hasonló, mint szívroham során, kivéve azt, hogy lefekvéskor, nyeléskor, köhögéskor vagy akár mély légzéskor rosszabbodik. A perikardiális űrben felgyülemlő folyadék vagy vér nyomja a szívet, csökkentve annak pumpáló képességét. Ha a folyadék által kifejtett nyomás nagyon nagy, szívtamponád - egy potenciálisan halálos állapot - alakulhat ki.

A tuberkulózis miatt kialakuló forma alattomosan kezdődik, olykor semmilyen tünet nem utal a tüdők fertőzöttségére. Lázzal és szívelégtelenség tüneteivel járhat. Szívtamponád is előfordul.

A vírusos fertőzés következtében kialakult betegség általában fájdalmas, de rövid lefolyású, és nincsenek hosszú távú következményei.

Amennyiben a szívrohamot követő egy-két napban lép fel, a betegség tüneteire ritkán figyelnek fel, mivel ekkor főként a szívroham tünetei felé irányul a figyelem. Az infarktus utáni 10-60. nap között jelentkező perikarditisz általában Dressler-szindrómához (posztmiokardiális infarktus szindrómához) társul, amire az alábbi tünetek a jellemzők: láz, perikardiális izzadmány (folyadékgyülem a szívburok lemezei közti űrben), mellhártyagyulladás (a tüdőket borító hártya, a pleura gyulladása), mellhártya-izzadmány (a pleura két rétege közti folyadék) és izületi fájdalom.

A diagnózis a fájdalom beteg által leírt jellege, valamint a mellkasra helyezett sztetoszkópon keresztül hallható zörejek alapján állítható fel. Perikarditiszben ropogó hangot lehet hallani, ami hasonlít egy bőrcsizma csikorgásához, vagy a száraz levelek zizegéséhez (perikardiális dörzszörej). A szívrohamot követő pár óra és néhány nap között gyakran diagnosztizálnak perikarditiszt ezek megléte alapján.

A mellkasröntgen és az ekokardiográfia (szívultrahang: a szív képét ultrahanghullámok segítségével létrehozó eljárás) hasznos lehet, mivel ezekkel kimutatható a perikardiális űrben levő nagy mennyiségű folyadék. Az ekokardiográfia a háttérben álló okra - például rákra - is utalhat. Elektrokardiográfiát (EKG-t) is végezhetnek. Az EKG eredménye utalhat ugyan perikarditiszre, de ennek és a szívrohamnak az elkülönítése az EKG alapján nehéz lehet. Vérvizsgálatokkal kideríthetők a szívburokgyulladás kialakulásában szerepet játszó egyes állapotok - például a leukémia, az AIDS, az egyéb fertőzések, a reumás láz és a veseelégtelenség miatt fellépő magas karbamidszint.

Az októl függetlenül a beteget általában kórházba utalják, fájdalom- és lázcsillapítót (például aszpirint, ibuprofent, vagy egy más nem-szteroid gyulladásgátlót ) kap, és figyelik, hogy fellép-e valamilyen szövődmény, különösen szívtamponád. Heves fájdalom esetén opiátra, vagy kortikoszteroidra, például prednizonra lehet szükség. Ez utóbbi nem közvetlenül, hanem a gyulladás csökkentése által csillapítja a fájdalmat. A perikarditiszt okozó gyógyszereket a lehető leghamarabb elhagyják.

A további kezelés a háttérben álló ok függvényében változik. Veseelégtelenségben a dialízis gyakoriságának növelése általában javulást eredményez. A rákos betegek állapota kemo- vagy sugárterápiára javulhat, de a perikardiumot gyakran sebészileg távolítják el. Amennyiben bakteriális fertőzés talaján alakult ki a betegség, a kezelés antibiotikumokból, és a perikardiumban felgyülemlő genny sebészeti leszívásából áll.

A folyadékot úgy is le lehet szívni, hogy a bőrön keresztül egy ballonos végű katétert vezetnek be, majd azt felfújva lyukat (ablakot) hoznak létre a perikardiumon. Ezt, a perkután ballonos perikardiotómiának nevezett eljárást általában rák következtében kialakuló, vagy visszatérő izzadmány kezelésében alkalmazzák. Alternatív megoldásként a mellcsont alatt apró bemetszést ejtenek, és a perikardium egy darabját eltávolítják. Ezután egy csövecskét helyeznek a perikardiális űrbe. Ezt a szubxifoid perikardiotómiának (kardnyúlvány alatti szívburok-megnyitásnak) nevezett eljárást gyakran alkalmazzák bakteriális fertőzés talaján kialakult perikarditisz kezelésére. Mindkét módszer helyi érzéstelenítést igényel, az ágy mellett elvégezhető, és lehetővé teszi, hogy a folyadék folyamatosan, és hatékonyan távozzon.

Amennyiben a perikarditiszt vírus vagy sérülés okozta, illetve ha az ismeretlen hátterű betegség viszszatér, aszpirin, ibuprofen vagy kortikoszteroidok segíthetnek. Egyes betegekben a cholchicinnek van jó hatása. A gyógyszeres kezelés hatástalansága esetén a perikardiumot általában sebészileg eltávolítják.

Amikor a perikarditisz a szívrohamot követő első néhány órában vagy napban jelentkezik, a szívroham kezelése - aszpirin vagy erősebb fájdalomcsillapító, például morfin - általában csökkenti a betegség által okozott kellemetlenséget.

A kórjóslat a kiváltó októl függ. Amennyiben a betegséget vírus idézte elő, vagy nincs nyilvánvaló oka, a felépülés általában 1-3 hetet vesz igénybe. Szövődmények vagy visszaesés lassíthatja a gyógyulást. A perikardiumba betört rák esetén a betegek ritkán élnek 12-18 hónapnál tovább.