A nemi erőszak következményeként fellépő sérülések lehetnek repedések a hüvely felső részén, és sérülések a test más részein, például horzsolások, véraláfutások, vágások és karmolások.

A nemi erőszak pszichés hatásai gyakran rombolóbbak a testieknél. Röviddel az erőszak után csaknem minden nőnél észlelhetők a trauma utáni stressz-betegség tünetei (amelyek felléphetnek bármely trauma szituáció után). A nők félénkek, feszültek és ingerlékenyek, de lehetnek dühösek vagy depressziósak, vagy bűntudatuk alakulhat ki (önmagukat vádolják, hogy ők tettek valamit, ami az erőszakot provokálta, vagy esetleg tehettek-e volna valamit, hogy elkerüljék). Az erőszakkal kapcsolatban lehetnek tolakodó, felkavaró gondolataik vagy képszerű emlékeik és újra átélhetik az erőszakot. Előfordul, hogy az erőszakkal kapcsolatos gondolataikat és érzéseiket elfojtják. Kerülik az erőszakra emlékeztető helyzeteket. Gyakoriak az alvászavarok és a rémálmok. Ezek a tünetek hónapokig tarthatnak, zavarják a társadalmi aktivitást és a munkát. A legtöbb nőben azonban néhány hónap alatt a tünetek jelentősen csökkennek.

Saját érzései mellett a nemi erőszak áldozatának foglalkoznia kell a barátok, családtagok és hivatalnokok negatív, néha elítélő reakcióival is. Ezek a reakciók zavarhatják az áldozat gyógyulását.

Nemi erőszak után fennáll a nemi úton terjedő betegségekkel (például gonorrhoea, chlamydia fertőzés és szifilisz), és a hepatitis-B és -C-vel történt fertőzés veszélye. A humán immunhiányos betegség vírusával (HIV) történő fertőzésre különösen nagy figyelmet kell fordítani, annak ellenére, hogy egyszeri alkalom után a fertőződés veszélye csekély. A nő ritkán teherbe is eshet.

Nemi erőszak után fontos az alapos orvosi elemzés. Ha lehetséges, a megerőszakolt vagy zaklatásnak kitett nőt a nemi erőszak áldozatait kezelő központba kell irányítani, amely a sürgősségi ellátó részlegtől külön áll, és ahol képzett, gondos segítő személyzet dolgozik.

Nemi erőszak után az orvosnak törvény által előírt kötelessége a rendőrség értesítése, és az áldozat vizsgálata. A vizsgálat bizonyítékot szolgáltat az erőszaktevő elítéléséhez, és szükséges, mielőtt az áldozat orvosi kezelése megkezdődik. Akkor lehet a legtöbb bizonyítékot találni, ha az áldozat igyekszik kórházba jutni zuhanyozás, ruhacsere, és ha lehet, vizeletürítés nélkül. Az e vizsgálat során felvett orvosi látlelet néha bizonyítékként nyújtható be a bíróságon. Az orvosi látlelet azonban nem adható ki, csak ha az áldozat írásos beleegyezését adta, vagy hajlandó az idézésen szerepelni. A látlelet segíti az áldozatot az erőszak részleteinek későbbi felidézésében, ha később majd kérik a vallomását. A nemi erőszak után közvetlenül a nő félhet az orvosi vizsgálattól. Ha lehetséges, orvosnő vizsgálja meg. Ha nem, legyen jelen nővér vagy női önkéntes, hogy segítsen a nő feszültségének oldásában. A vizsgálat megkezdése előtt az orvosnak a nő beleegyezését kell kérnie a továbblépéshez. Nem szabad nyomást gyakorolni rá a beleegyezés során, még akkor sem, ha ez a saját érdeke. A nő megkérheti az orvost, mondja el mi fog történni, hogy tudja, mire számítson.

Az orvos megkéri a nőt, hogy írja le a történteket, és így segítse a vizsgálat végzését. Az erőszakról beszélni azonban gyakran ijesztő a nő számára. Kérheti, hogy később adhasson pontos leírást, miután az azonnali szükséges intézkedéseket megtették. Lehet, hogy először sérüléseit kell kezelni, tisztálkodnia kell, és időre van szüksége, hogy megnyugodjon. Ha kéri, fürdőszobát biztosítanak, hogy megmosakodhasson.

A terhesség esélyének megítéléséhez az orvos megkérdezi, hogy mikor volt az utolsó menstruációja, és hogy használ-e fogamzásgátlást. A spermavizsgálat eredményének értékeléséhez az orvos megkérdezi, hogy a nemi erőszakot megelőzően közösült-e, és ha igen, mikor.

Az orvos leírja a testi sérüléseket, például vágásokat és karmolásokat, és megvizsgálja, hogy a hüvelyben van-e sérülés. A sérülésekről fényképeket készít. Mivel bizonyos sérülések, például a zúzódások később válnak láthatóvá, később második fényképsorozatot készíthet. Vattapálcát alkalmazva sperma- és más testfolyadék mintát vesznek bizonyítékul. További mintákat is gyűjtenek, például az elkövető hajából, véréből vagy bőréből (amit néha a nő körmei alatt találnak). Az elkövető azonosítására esetenként a mintákból DNS vizsgálat is történhet.

Ha a nő beleegyezik, vérvizsgálatokat végeznek a fertőzések, így HIV-fertőzés kizárására. Ha a gonorrea, szifilisz, klamídia és hepatitisz fertőzésre vonatkozó első vizsgálatok negatívak, 6 hét múlva megismétlik azokat. Ha a szifilisz és hepatitisz eredmények még mindig negatívak, 6 hónap múlva ismét elvégzik. A HIV-fertőzésre vonatkozó vérvizsgálatokat 90 és 120 nap után ismétlik meg.

Terhességi tesztet (a vizeletben a humán koriogonadotropin szintjének mérése ) néhány nap múlva, majd 6 hét múlva végeznek. Ha a nő már az erőszak előtt esetleg terhes volt, a vizelet tesztet a kezdő vizsgálatnál elvégzik. A teszt nem mutatja ki az éppen megfogant terhességet. Így az ekkor elvégzett teszt a már fennálló terhességet mutatja ki, nem pedig az erőszak következtében fogantat.

A legtöbb testi sérülés könnyen kezelhető. A súlyos sérülések műtétet igényelhetnek. A fertőzések megelőzésére antibiotikumot adnak, általában egy adag ceftriaxont izomba fecskendezve, egy adag metronidazolt szájon át, és 7 napig doxiciklint szájon át. Ha a HIV vizsgálati eredmények pozitívak, azonnal megkezdik a HIV elleni kezelést.

Terhesség felmerülése esetén sürgősségi fogamzásgátlás alkalmazható. Fogamzásgátló tabletta nagy adagját adják azonnal, majd ismételten 12 óra múlva. Ez a kezelés 99%-ban hatékony, ha az erőszak után 72 órán belül adják. Ha a nő esetleg már az erőszak előtt terhes volt, a fogamzásgátlót csak akkor adják, ha a terhességi teszt nem mutat terhességet. Ha a terhesség a nemi erőszak következménye, a terhesség-megszakítás mérlegelhető.

A nemi erőszak gyakori pszichés következményeit (például erős feszültség vagy félelem) elmagyarázzák az áldozatnak. Amint lehetséges, a nemi erőszak utáni kríziskezelésben jártas szakember találkozik a sértettel. Ha van a közelben ilyen, a nőt az erőszak utáni krízis csoporthoz irányítják. Ez a csoport hasznos orvosi, pszichés és jogi támogatást biztosít. A nőnek az erőszakról és azzal kapcsolatos érzéseiről folytatott beszélgetés segít a gyógyulásban. Ha a trauma utáni stressz-betegség tünetei tartósak, pszichoterápia vagy antidepresszánsok segítenek. Ha szükséges, a nőt pszichológushoz, szociális munkáshoz és pszichiáterhez lehet irányítani.

A családtagoknak és barátoknak az áldozathoz hasonló érzéseik lehetnek: feszültség, düh, és bűntudat. Indokolatlanul vádolhatják az áldozatot. A családtagok vagy közeli barátok számára hasznos lehet az erőszak utáni kríziscsoport, vagy a nemi erőszakkal foglalkozó részleg tagjával történő találkozás, hogy megbeszéljék érzéseiket, és azt hogy az áldozatnak hogyan segíthetnek. Általában az áldozat együttérző, erős érzelmek nélküli meghallgatása a leghasznosabb. Az áldozat vádolása vagy kritizálása hátráltatja a gyógyulást. Az áldozat számára nagyon hasznos lehet az egészségügyi dolgozókból, barátokból és családtagokból álló támogató hálózat.