MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Petefészekrák
A petefészekrák (ovárium karcinóma)
leggyakrabban 50 és 70 éves kor közötti nőkben jelentkezik, összességében kb. minden 70.
nőben. Ez a második leggyakoribb nőgyógyászati rák. Petefészekrák következtében azonban
több nő hal meg, mint bármely más nőgyógyászati rákban.
E rák kockázata az ipari országokban magasabb, mivel itt az étrend zsírdús szokott
lenni. Fokozott a kockázat olyan nőkben, akik nem tudtak teherbe esni, akik első
gyermeküket későn szülték, akik korán kezdtek menstruálni vagy későn érték el a
menopauzát. Azokban a nőkben is magasabb az esélye, ahol a családi kórtörténetben méh-,
emlő- vagy vastagbélrák fordul elő. A petefészekrákos esetek kevesebb mint 5%-a van
kapcsolatban a BRCA1 génnel, amely az emlőrákhoz is köthető. A fogamzásgátlók használata
jelentősen csökkenti a kockázatot.
Sok fajta petefészekrák létezik. Sokféle sejttípusból fejlődnek ki a petefészekben. A
petefészek felszínén kezdődő rákok (epiteliális karcinóma) képviselik az esetek több,
mint 80%-át. A többi petefészekrák többsége csírasejtes daganat (amely a petesejtet
termelő sejtekből indul ki), és sztromasejtes daganat (amely a kötőszövetben kezdődik).
A csírasejt daganatok sokkal gyakoribbak 30 évnél fiatalabb nőkben. Néha a szervezet más
részeiből kiinduló rák terjed rá a petefészkekre.
A petefészekrák terjedhet közvetlenül a környező területre illetve a nyirokrendszeren
keresztül a kismedence és a hasüreg más részeire. Terjedhet a véráram útján is, ilyenkor
a szervezet távoli részeiben, főként a májban és a tüdőkben is megjelenhet.
Panaszok, tünetek és kórisme
A petefészekrák az érintett petefészek megnagyobbodását okozza. Fiatal nőkben a
petefészek nagyobbodását valószínűleg jóindulatú, folyadéktartalmú tömlő (ciszta)
okozza. A menopauza után azonban a megnagyobbodott petefészek gyakran petefészekrák
jele.
Sok nőben a rák előrehaladott állapotáig nem jelentkezik tünet. Az első tünet helye
változik, emésztési zavarhoz hasonló kellemetlenség lehet a hasüregben. További
tünetei a puffadás, az étvágytalanság (mivel a gyomor összenyomott), a bélgázos
fájdalom és a hátfájás. A petefészekrák ritkán okoz hüvelyi vérzést.
A has esetenként megduzzad, mert a petefészek növekszik vagy a hasüregben folyadék
gyülemlik fel. Ebben a stádiumban gyakori a kismedencei fájdalom, a vérszegénység és a
fogyás. A csírasejt vagy a sztromasejt daganatok ritkán ösztrogént termelnek, ami a
méhnyálkahártya és az emlő túlzott növekedését okozza. Ezek a daganatok termelhetnek
férfihormonokat (androgéneket) is, amelyek fokozott szőrnövekedést okoznak vagy
pajzsmirigy hormonra emlékeztető hormonokat, amelyek pajzsmirigy túlműködés tüneteit
váltják ki.
A petefészekrák korai felismerése nehéz, mivel általában egészen addig nem
jelentkeznek tünetek, amíg a rák nem elég nagy vagy amíg a petefészken túl nem terjed,
illetve azért, mivel sok más, kevésbé súlyos betegség is hasonló tüneteket okoz.
Ha az orvos a vizsgálat során nagyobb petefészket észlel, ultrahang,
komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatot rendel, hogy a
petefészek cisztákat elkülönítse a rákos daganattól. Ha a rák nem valószínűsíthető, az
orvos néhány havonta ellenőrzi a beteget. Ha viszont rákot feltételez vagy a
vizsgálati eredmények nem egyértelműek, a petefészkeket egy vékony, hajlékony, a
köldök alatt ejtett kis nyíláson át bevezetett képalkotó eszközzel (laparoszkóp)
vizsgálja meg. A beavatkozás során szövetmintákat is vesz. Emellett általában
vérvizsgálatokat is végez olyan anyagok (tumor markerek) szintjének mérésére, amelyek
rákot jeleznek. Ilyen például a rák antigén 125 (CA 125). A kóros markerszint
önmagában nem igazolja a rákot, de más információkkal együtt segít ebben.
Ha a hasüregben folyadék gyülemlett fel, azt le lehet szívni (aspirálni) egy tűn
keresztül, és meg lehet vizsgálni, hogy vannak-e benne ráksejtek.
Kórjóslat és kezelés
Ha petefészekrákot feltételeznek vagy azt igazolták, műtétet végeznek a daganat
eltávolítására, és annak megállapítására, hogy a rák milyen kiterjedésű (stádium). A
kórjóslat a stádiumon alapul. 
A diagnózist követően a
kezelt I. stádiumú rákos nők közt 70-100%-os, a II. stádiumúak közt pedig 50-70%-os az
5 éves túlélés. A III. és IV. stádiumban csak a rákos nők 5-40%-a él 5 évnél tovább.
A műtét kiterjesztése a petefészekrák típusán és a stádiumon múlik. Ha a rák nem
terjedt túl a petefészken, az érintett petefészek és a csatlakozó petevezető
eltávolítása elégséges. Ha a rák a petefészken túlterjed, mindkét petefészket,
petevezetőt és a méhet is eltávolítják, csakúgy, mint a környező nyirokcsomókat és
azokat a szerveket is, amerre a rák jellemzően ráterjed. Ha a nőben I. stádiumú rák
áll fenn, amely csak az egyik petefészket érinti, és még szeretne terhességet
vállalni, az orvos csak az érintett petefészket és a petevezetőt távolítják el.
Előrehaladottabb rákokban, amelyek a szervezet más részeire is terjednek, minél több
rákos szövet el kell távolítani a kórjóslat érdekében.
A műtét után az I. stádiumú epithelialis rákban szenvedő nőkben általában nincs
szükség további kezelésre. Az egyéb típusú I. stádiumú rákok esetén vagy
előrehaladottabb rákokban kemoterápia alkalmazható az esetleg fennmaradó bármely kis
rákos terület elpusztítására. A kemoterápia ciszplatinnal vagy karboplatinnal
kombinált paklitaxelből áll. Az előrehaladott csírasejt daganatban szenvedő nők
többségét kombinált kemoterápiával, általában bleomicinnel, etopoziddal és
ciszplatinnal kezelik. Sugárkezelést ritkán alkalmaznak.
Az előrehaladott petefészekrák általában kiújul. Így a kemoterápia után az orvos
általában megméri a tumormarker szintjét. Ha a rák kiújul, kemoterápiát (topotekánt,
hexametilamint, ifoszfamidot, doxorubicint vagy etopozidot alkalmazva) adnak.
