A tünetek jellemző esetben a serülőkor során alakulnak ki. Néhány nőben a menstruációk nem indulnak meg a serdülőkor idején, így ezeknél a nőknél nem szabadul ki petesejt a petefészkekből (nem történik tüszőrepedés). Emellett kialakulnak a magas férfihormon szintekkel kapcsolatos tünetek is - a folyamatot maszkulinizációnak, vagy virilizációnak nevezik. Tünetei a pattanás, a mélyült hang, a csökkenő emlő méret, és a növekvő izomtömeg, valamint a fokozott szőrnövekedés (hirzutizmus) férfias elhelyezkedéssel, például a mellkason és az arcon. Sok policisztás petefészek betegségben szenvedő nőben termelődik túl sok inzulin, vagy a termelt inzulin nem működik normálisan. Ennek következményeként súlyuk gyarapszik, vagy nehezen tudnak fogyni. A legtöbb ilyen nő túlsúlyos. Másoknak rendellenes hüvelyi vérzésük jelentkezik, miközben nincs súly- vagy szőrnövekedés. A policisztás petefészek betegségben szenvedőknek fokozott a kockázatuk szívbetegségre, cukorbetegségre és magas vérnyomásra.

A diagnózis legtöbbször a tüneteken alapul. Vért vesznek a luteinizáló hormon, és a férfi hormonok szintjének mérésére, a petefészkek pedig ultrahanggal vizsgálhatók. Ultrahang vagy komputertomográfia (CT) végezhető annak eldöntésére, hogy a férfi hormonokat nem a petefészek, vagy a mellékvese daganata termeli-e.

Nincs ideális kezelési mód. A kezelés módjának megválasztása függ a tünetek típusától és súlyosságától, a nő korától és terhességgel kapcsolatos terveitől. Gyakran végeznek anyagvételt a méh-nyálkahártyáról, hogy biztosan kizárják a rák lehetőségét. Ha az inzulinszint magas, jó hatású lehet annak csökkentése. A testmozgás (legalább napi 30 perc), és a szénhidrát fogyasztás csökkentése (kenyér, tészta, burgonya és édességek) segíthet ebben. Néhány nőnél a fogyás önmagában annyira csökkentheti az inzulin szintet, hogy a peteérés megindul. A fogyás hozzájárul a szőrnövekedés és a méhnyálkahártya megvastagodása kockázatának csökkentéséhez.

Ha valaki nem kíván teherbe esni, szájon át szedhet gesztagént, vagy kombinált fogamzásgátló tablettát (amely ösztrogént és gesztagént tartalmaz). Mindkét kezelés csökkenti a méhnyálkahártya-ráknak a magas ösztrogénszint miatti fokozott kockázatát, és segít a férfihormonok szintjének csökkentésében. A fogamzásgátló tablettákat azonban nem adják olyan nőknek, akik elérték a menopauzát, vagy akiknél a szív- és érbetegségek más jelentős kockázati tényezője fennáll.

Akik viszont teherbe kívánnak esni, klomifent szedhetnek. A gyógyszer serkenti a peteérést. Ha a klomifen nem hatékony, más gyógyszerek is kipróbálhatók, így a follikulus stimuláló hormon (a petefészek működésének serkentésére), a gonadotrop rilizing hormonhoz hasonló hatású vegyületek (a follikulus stimuláló hormon termelés fokozására), és a humán korion gonadotropin (a peteérés beindítására).

A nagyobb mennyiségű szőrzet szőkíthető, vagy elektrolízissel, kitépkedéssel, gyantázással, szőrtelenítő krémekkel, vagy folyadékokkal (depilátorok), vagy lézerrel távolítható el. A fokozott szőrzet eltávolítására azonban nincs ideális, vagy teljesen hatékony gyógyszeres kezelési mód. A fogamzásgátló tabletták segíthetnek ugyan, de azokat hónapokig kell szedni mire hatásuk, ami gyakran csak enyhe változást eredményez, észlelhető lesz. A spironolakton, egy olyan szer, amely a férfi hormonok termelődését és hatását gátolja, csökkentheti a nemkívánt szőrnövekedést. Mellékhatásai közé tartoznak a fokozott vizeletképződés, és az alacsony vérnyomás (ami gyakran okoz ájulást). A spironolakton nem biztonságos a fejlődő magzatra, így a nemi életet élő nők figyelmét fel kell hívni a hatékony fogamzásgátlásra. A kifejezett gesztagén tulajdonságú ciproteron gátolja a férfi hormonok hatását, és az érintett nők 50-75%-ában csökkenti a nem kívánt szőrzetet. Számos országban alkalmazzák, de az Egyesült Államokban nem elfogadott. Gonadotrop rilizing hormonhoz hasonló, vagy azzal ellentétes hatású vegyületeket is vizsgálnak, alkalmasak-e a nem kívánt testszőrzet kezelésére. Mindkét gyógyszertípus gátolja a nemi hormonok termelődését a petefészkekben. Mindkettő okozhat azonban csontvesztést, ami csontritkuláshoz vezethet.