MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
243. FEJEZET - Menopauza
A menopauza a petefészkek ciklusos működésének, és így a havi vérzéseknek a végleges
megszűnése.
A menopauza azért következik be, mert amint a nők öregszenek, a petefészkek egyre
kevesebb ösztrogént és progeszteront termelnek. Az ösztrogén és a progeszteron azok a
hormonok, amelyek a peteérés havi ciklusát szabályozzák.
Így, amint a nők a menopauza felé közelednek, egyre kevesebb ciklusban érik meg petesejt,
és végül a peteérés leáll. Ennek következményeként a menstruációs ciklusok leállnak, és
terhesség már nem jöhet létre. Egy nő utolsó vérzése csak később azonosítható be, miután
legalább 6 hónapig nem volt vérzése. (Azoknak a nőknek, akik nem kívánnak teherbe esni, az
utolsó vérzés után még 1 évig kell fogamzásgátlást alkalmazniuk.)
Az a behatárolható átmeneti időszak, amelyet perimenopauzának hívunk, időben a menopauza
előtt és közvetlenül utána helyezkedik el. A perimenopauza idején az ösztrogén és
progeszteron szintek tág határok között változnak. Az átmeneti időszak elején az ösztrogén
szintek magasak lehetnek, de rövid időkre teljesen megszűnhet az ösztrogén termelés. Ezek
az ingadozások magyarázzák, hogy miért számol be sok nő a 40-es éveiben a menopauzális
tünetekről, amelyek kezelés nélkül is megszűnhetnek.
Az Egyesült Államokban a menopauza bekövetkeztének átlagos ideje az 51-52 éves kor. A
menopauza azonban normális lehet akár 40 éves korban is. A 40 éves kor előtt beálló
menopauza
korai.
A művi menopauza olyan orvosi beavatkozás következménye, amely a petefészkek
hormontermelését csökkenti vagy leállítja. Ilyenek például a petefészkek eltávolítása,
olyan műtétek, amelyek nem tervezetten rontják a petefészkek vérellátását, és a rák
kezelésére alkalmazott kemoterápia vagy a petefészkeket is érintő kismedencei
sugárterápia. A méh eltávolítása megszünteti a vérzéseket, de nem okoz menopauzát, amíg a
petefészkek működnek.
Panaszok, tünetek
A perimenopauza idején vagy nincsenek tünetek, vagy enyhék, közepesek, illetve
súlyosak. Úgy gondolják, hogy a perimenopauzális tüneteket a hormonszintek ingadozása
okozza, amikor a nő közeledik a menopauzához.
A perimenopauza első jele a többé-kevésbé gyakran fellépő rendszertelen vérzés lehet.
A vérzések lehetnek rövidebbek vagy hosszabbak, enyhébbek vagy erősebbek. Lehet, hogy
hónapokig nem jelentkezik vérzés, majd ismét rendszeressé válik. A vérzések azonban a
menopauzáig rendszeresek is maradhatnak.
A hőhullámok a nők háromnegyedét érintik. A legtöbb nőnek több, mint egy évig vannak
hőhullámai, és a nők felénél 5 évnél hosszabb ideig tartanak. Nem tudjuk, hogy mi okozza
a hőhullámokat, de a hormonszintek ingadozásaival lehetnek összefüggésben. Úgy tűnik,
hogy a hőhullámok a bőrfelszín alatti erek tágulatának eredményeként alakulnak ki. Ennek
hatására nő a véráramlás, így a bőr, különösen a nyakon és a fejen, kipirul és meleg
lesz. Kiterjedt verejtékezés jelentkezhet. A kipirulásokat melegítő hatásuk miatt hívják
hőhullámoknak. A hőhullám 30 másodperctől 5 percig tarthat, és didergés követheti.
A menopauza körül más tünetek is megjelenhetnek, például hangulatváltozások,
depresszió, ingerlékenység, idegesség, feszültség, álmatlanság, koncentrációs zavarok,
fejfájás és kimerültség. Ezek a tünetek az ugyanekkor bekövetkező ösztrogénszint
csökkenés következményei lehetnek. Az ösztrogénszintek, és a tünetek között fennálló
pontos kapcsolat azonban nem tisztázott. A hőhullámokhoz csatlakozó éjszakai
verejtékezés alvászavart okozhat, hozzájárulva a kimerültséghez, és az
ingerlékenységhez. Az alvászavarok azonban olyan nőknél is gyakran előfordulnak, akiknek
nincsenek hőhullámai.
A nők alkalmanként szédülhetnek, vagy bizsergő (tűszúrásszerű) érzést észlelhetnek.
Erős, vagy gyors szívdobogás jelentkezhet. A perimenopauzában súlynövekedés
jelentkezhet, ami a menopauza után is folytatódik. De ez a súlygyarapodás nincs
összefüggésben a hormonális változásokkal, és csak a normál öregedés részjelensége
lehet.
A perimenopauza számos tünete, bár zavaró marad, egyre ritkább és gyengébb lesz a
menopauza után. Ezzel szemben a menopauza szövődményei, amelyek az ösztrogénszint
csökkenésének eredményei, progresszívek, hacsak nem vezetnek be megelőző lépéseket.
A menopauza után az ösztrogén csökkenése hónapok, vagy évek alatt hoz létre
változásokat az ivarszervek működésében. A hüvely fala vékonyabb, szárazabb és
rugalmatlanabb lesz (ezt az állapotot hüvelysorvadásnak hívjuk). Ezek a változások
fájdalmassá tehetik a közösülést, és fokozódik a hüvelygyulladás kockázata. A többi nemi
szerv - kisajkak, csikló, méh és a petefészkek - mérete csökken. A szexuális vágy
(libido) általában csökken. Egyénileg változik a menopauza hatása az orgazmuskészségre:
sok nőnél változatlan marad, néhányuknál javul, másoknál elvész.
A húgycső fala vékonyabbá válik, és a vizelet tartását szabályozó izmok (a hólyag
kimenete körül) gyengébbek lesznek. Ennek hatására vizeletürítéskor égő érzés
jelentkezhet, és könnyebben alakulnak ki húgyúti fertőzések. Sok menopauza után lévő
nőnél lép fel vizelettartási nehézség, melynek során kis mennyiségű vizelet cseppen el
nevetéskor, köhögéskor, vagy más olyan tevékenység során, ami nyomást gyakorol a
hólyagra.
Néhány nőnél sürgősségi inkontinencia alakul
ki, ami azonnali, intenzív és elnyomhatatlan vizeletürítési ingert jelent.
Az ösztrogénszint csökkenésével a bőrt erősítő kollagén és a bőrt rugalmassá tevő
elasztin mennyisége szintén csökken: így a bőr vékonyabb, szárazabb, rugalmatlanabb és
sérülékenyebb lesz.
Az ösztrogén csökkenése gyakran vezet a csontsűrűség csökkenéséhez, és néha
csontritkuláshoz,
mivel az ösztrogén szerepet játszik a
csontállomány fenntartásában. A csont sűrűsége csökken, és gyengébbé válik. A menopauza
utáni első két évben a csontsűrűség évente mintegy 3-5%-kal csökken. Ezután évente 1-2%
a csökkenés.
A menopauza után emelkednek a vérzsír, különösen az LDL-koleszterin szintek. Ez
részben magyarázhatja, miért lesz gyakoribb a koszorúér betegség nőkben a menopauza
után. Úgy tűnik, hogy a menopauza előtti magas ösztrogénszintek védelmet nyújtanak a
betegséggel szemben.
Kórisme
A nők mintegy háromnegyedénél nyilvánvaló a menopauza. Ha a menopauza beálltát
igazolni kell (különösen fiatalabb nőkben), vérvizsgálatokat végeznek az ösztrogén és a
follikulus stimuláló hormon (amely a petefészkeket serkenti, hogy ösztrogént és
progeszteront termeljenek) szintjének mérésére.
Mielőtt bármilyen kezelést elkezdene, az orvos felveszi a nő saját és családi
kórelőzményét, és vizsgálatot végez, amelynek része az emlő- és a kismedencei vizsgálat,
valamint a vérnyomásmérés. Mammográfia is készül. Vérvizsgálatok történhetnek, és a
csont sűrűségét is megmérhetik. Az így szerzett információ segít az orvosnak abban, hogy
felmérje a menopauza után kialakuló betegségek kockázatát. A rendellenes hüvelyi
vérzésről beszámoló nőknél méhnyálkahártya biopszia
történhet, a rák tüneteinek szűrésére. A méh belfelszínéről (méhnyálkahártya)
távolítanak el egy kis szövetdarabot, és azt mikroszkóp alatt megvizsgálják.
Kezelés
A fűszeres ételek, forró italok, kávé, és az alkohol fogyasztásának elkerülése
megelőzheti a hőhullámok kialakulását, mivel ezek az anyagok hőhullámot válthatnak ki. A
B- és E-vitaminban, vagy növényi ösztrogénekben (fitoösztrogénekben) gazdag ételek, pl.
a tofu, szójatej, tempeh és miso fogyasztása szintén segíthet. A dohányzás mellőzése, a
stressz kerülése, és a rendszeres testmozgás elősegíti az alvást, és enyhítheti a
hőhullámokat is. A réteges öltözködés, amelyet a nő levethet, ha melege van, és
felvehet, ha fázik, segíthet a hőhullámokkal való megbirkózásban. A légáteresztő ruhák,
például a pamut alsónemű, és hálóruha javítja a komfortérzést.
Aerobic gyakorlatok, relaxációs technikák, meditáció, masszázs, és a jóga segítséget
nyújthat a depreszszió, az ingerlékenység és fáradtság enyhítésében, valamint a
hőhullámok számának csökkentésében. A fogyasztott kalóriamennyiség csökkentése, és több
testmozgás megakadályozza a súlygyarapodást. Súlytartó gyakorlatok (mint pl. séta,
kocogás és súlyemelés), valamint kalcium és D-vitamin pótlás lassítja a csontállomány
vesztését.
Ezek közül a módszerek közül számos - súlycsökkentés, ha szükséges, a dohányzás
abbahagyása, és a rendszeres testmozgás - valamint a táplálék össz-zsírtartalmának és
koleszterin tartalmának csökkentése ajánlott a koleszterinszint, és az érelmeszesedés
kockázatának csökkentéséhez.
Ha a hüvelyszárazság fájdalmassá teszi a nemi életet, recept nélkül kapható hüvelyi
síkosító készítmény segíthet. A nemi aktivitás fenntartása szintén jó hatású, mivel
stimulálja a hüvely és a környező szövetek véráramlását, és rugalmasan tartja a
szöveteket. Intim torna gyakorlatok segíthetnek a hólyagműködésnél.
Ezeknél a gyakorlatoknál a nő megfeszíti medenceizmait, mintha a
vizeletet tartaná vissza.
Hormonterápia:Azoknál a nőknél, akiknek van méhe, a
hormonterápia általában gesztagénből, például medroxiprogeszteronból, és ösztrogénből
áll. A gesztagén, amely a progeszteronhoz hasonló hormon, azért szükséges az ösztrogén
mellé, hogy csökkentsük a méhnyálkahártya-rák kockázatát. Gesztagént írhatnak fel
ösztrogén nélkül olyanoknak, akinek méhnyálkahártya-rák, vagy emlőrák van a
kórelőzményben. A gesztagéneknek vannak természetes és szintetikus változatai. A
természetes formák megegyeznek a nő saját progeszteronjával.
Haszon és kockázat:A hormonterápia (ösztrogén plusz gesztagén) a
menopauza számos tünetét enyhíti, és megfelelő lehet, ha a haszon meghaladja a
kockázatot. A hormonterápia eldöntése nem könnyű; ezt a nőnek és orvosának együtt kell
meghoznia, a nő egyéni helyzete alapján. A döntés azért bonyolult, mert az ösztrogén
hasznára és kockázatára vonatkozó információ értelmezése és alkalmazása nehéz. Újabb
vizsgálatok azt mutatják, hogy a hormonterápia nem minden nő számára megfelelő. Az újabb
vizsgálatok kérdéseket is felvetettek a hormonterápia hosszú távú használatára
vonatkozólag. Emiatt a hormonterápia 5 évnél hosszabb alkalmazása nem javasolt.
Az ösztrogén a hőhullámok leghatékonyabb kezelési módja. Meg tudja előzni a hüvely és
a húgyutak szöveteinek kiszáradását és elvékonyodását, így javítva a szexuális funkciót,
és segíti a fertőzések megelőzését. Az ösztrogén megóvja a bőrt a kiszáradástól, és a
rugalmasság elvesztésétől.
Az ösztrogén lassítja a csontritkulás folyamatát. Az ösztrogén kezelés első évében a
csontsűrűség 3%-kal javulhat, és ezen a szinten marad, amíg az ösztrogénkezelés tart.
Azok a nők, akik a tünetek enyhítésére hormonterápiát kapnak, észlelik ezt az előnyös
hatást. A legtöbb nő számára azonban csupán a csontritkulás megelőzésére a hormonterápia
nem ajánlott. Az ösztrogén hatása az érelmeszesedésre, így a szívroham, és az agyérgörcs
kockázatára, nem ennyire egyértelmű. Az ösztrogén csökkenti a káros LDL-koleszterin, és
emeli a hasznos HDL-koleszterin szintjét. Úgy tűnik azonban, hogy nem javítja a
szívroham kimenetelét, fokozza a vérrögképződés kockázatát, és emeli a szívroham, és az
agyi történés veszélyét. Ezért a hormonterápia (ösztrogén plusz gesztagén) megkezdése a
koszorúér betegség vagy következményeinek megelőzésére (mint pl. a szívroham, és az agyi
történés) már nem ajánlott, függetlenül attól, hogy a nőnek volt-e már szívrohama, agyi
történése vagy trombózisa.
Az önmagában adott ösztrogén 1000 nőből évente 1-ről 4-re fokozza a méhtestrák
kockázatát. A kockázat magasabb, ha az adag nagyobb vagy a kezelés időtartama hosszabb.
Az ösztrogén mellé gesztagént szedve csaknem megszűnik a méhtestrák kockázata, és a
kockázatot a hormonterápiát nem szedő nőké alá csökkenti. Akiknek a méhét
eltávolították, ilyen rák kialakulásának nem áll fenn a veszélye, és így nem kell
gesztagént szedniük. Az ösztrogént (gesztagénnel, vagy a nélkül) általában nem írják fel
olyan nőknek, akiknek előrehaladott méhtestrákja volt, vagy akiknél tisztázatlan eredetű
hüvelyi vérzés áll fenn.
Úgy tűnik, hogy a 4 évnél tovább szedett hormonterápia fokozza az emlőrák kockázatát.
Minél hoszszabb ideig szedik a hormont, és minél nagyobb adagban, annál nagyobb az
emlőrák kockázata.
Az ösztrogén kezelés első évében az epekő-képződés kockázata enyhén emelkedhet.
Az ösztrogén kezelés ronthatja a máj betegségeit, és az akut intermittáló porfiriát.
Ezért, a kezelést általában nem írják fel olyanoknak, akiknél ilyen probléma fennállt
vagy fennáll.
Az ösztrogénnek, különösen nagyobb dózisban, mellékhatásai lehetnek, például
hányinger, emlő érzékenység, fejfájás, vízvisszatartás és hangulatváltozások.
Az önmagában szedett gesztagén enyhítheti a hőhullámokat, és segíthet megelőzni a
csontritkulást, de nem hat a hüvelyszárazságra. A szintetikus gesztagének emelik a káros
LDL-koleszterin, és csökkentik a hasznos HDL-koleszterin szintjét, és fokozhatják az
érelmeszesedés kockázatát. A gesztagének mellékhatásai lehetnek hasi puffadás,
emlőfeszülés, fejfájás, hangulatváltozások és akné. A gesztagének egy fajtája, a
mikronizált progeszteron azonban úgy tűnik, kevesebb mellékhatást vált ki, és nem
befolyásolja kedvezőtlenül a koleszterin szinteket.
Adagolási módok:Az ösztrogén és a gesztagén többféle módon
alkalmazható. Szedhetők két külön tablettaként, vagy kombinált tablettában. Az
ösztrogént és a gesztagént általában minden nap szedik. Ez a kezelési séma gyakran okoz
rendellenes hüvelyi vérzést a terápia első évében, vagy később is. Alternatívaként
ciklikus havi kezelés jön szóba: az ösztrogént naponta szedik, és a gesztagént havonta
12-14 napig. Ezzel a módszerrel a legtöbb nőnek havonta jelentkezik hüvelyi vérzése.
Az egyéb formák közé tartoznak a gesztagén injekciók, az ösztrogén tapasz
(transzdermális ösztrogén), a kombinált ösztrogén-gesztagén tapasz és az ösztrogén
krémek.
Ösztrogén krémet lehet használni a hüvelyben, vagy a hüvelybe gyűrű helyezhető (a
pesszáriumhoz hasonlóan). Ösztrogén tabletta is helyezhető a hüvelybe. Ezeken a módokon
alkalmazva az ösztrogén segíthet a hüvelyhám elvékonyodását, és kiszáradását megelőzni.
A kezelés ahhoz járul hozzá, hogy a közösülés ne legyen fájdalmas. Az ösztrogén krém egy
része a véráramba kerül, főként, amikor a hüvelyhám egészségesebb lesz. Elméletileg az
ösztrogén krém fokozhatja a méhtestrák kockázatát. Ezért, ha a nő ilyen készítményt
használ, gesztagént is kell alkalmaznia. A hüvelytabletta és gyűrű (amelyekből jelentős
hatóanyag-mennyiség nem kerül a vérkeringésbe) olyan nőknek ajánlható, akinek emlőrákja
van, vagy akinek nagy erre a kockázata.
Szelektív ösztrogén receptor modulátorok
(SERM-ek).Ezek a gyógyszerek a szervezet
bizonyos részein ösztrogénként hatnak. Jelenleg a menopauza problémáinak megelőzésére az
egyetlen alkalmazott SERM a raloxifen. Az ösztrogénhez hasonlóan a raloxifen is segít a
csontsűrűség csökkenését megelőzni, ugyanakkor fokozza a trombózis kialakulásának
kockázatát (10.000 nőnél 1-ről 2-3-ra). A raloxifen megelőzi a csigolyák töréseit is. A
raloxifennek azonban az ösztrogénnel ellentétes hatásai lehetnek a szervezet más
részein. A hőhullámok például 10 nőből 1-nél rosszabbodnak. Úgy tűnik, hogy nem emeli a
méhtestrák kockázatát, és gátolja az emlőszövet növekedését.
A tamoxifent, egy másik SERM-e az emlőrák kezelésében, és kiújulásának és
kialakulásának megelőzésében alkalmazzák olyan nőknél, akiknek nagy az ilyen irányú
kockázatuk. Mivel a raloxifen hasonló a tamoxifenhez, a raloxifent is vizsgálják az
emlőrák megelőzésére.
Más
gyógyszerek:Számos más gyógyszertípus
segíthet a menopauzával kapcsolatos tünetek némelyikét enyhíteni. A klonidin, amelyet
magas vérnyomás kezelésére alkalmaznak, csökkentheti a hőhullámok erősségét. A
depresszió elleni gyógyszerek, például a parixetin, a szertralin vagy a venlafaxin,
enyhíthetik a hőhullámokat. A depresszió elleni gyógyszerek segíthetnek a depresszió,
idegesség és ingerlékenység enyhítésében is.
Az altatók
az alvászavarok megoldásában használhatók.
Lipidcsökkentő gyógyszereket
lehet szedni, hogy
csökkentsék a koleszterin szintet, és így az csökkenti az érelmeszesedés kockázatát. A
biszfoszfonátok önmagukban vagy ösztrogénnel együtt szedve mérséklik a csontritkulás
kockázatát.
Növelik a csontsűrűséget, és ez az egyetlen
gyógyszertípus, amelyről igazolták, hogy csökkenti a csigolya- és a combnyaktörések
kockázatát.
Az ösztrogénnel együtt szedett tesztoszteron, a legfontosabb férfi nemi hormon,
lehetőséget jelent a menopauza néhány tünetének enyhítésére. A tesztoszteron szedése
segíthet a nemi vágy fokozásában, javíthatja a csontsűrűséget, a hangulatot, és
fokozhatja az illető energiáját. A szintetikus tesztoszteron tabletta formában elérhető
(ösztrogénnel kombináltan). A természetes tesztoszteron injekció, vagy krém formában
kapható. A kezelés mellékhatása például a hasznos HDL-koleszterin szint csökkenése. Ha a
szokásos adagban szedik, a tesztoszteronnak lehet bizonyos férfiasító hatása.
Alternatív orvoslás:A nők egy része gyógynövény készítményeket,
vagy más táplálék kiegészítőt szed a hőhullámok, az ingerlékenység, a hangulatzavarok,
és a memória romlásának enyhítésére. Ezek közé tartoznak az indiánasszony gyökér, a DHEA
(dehidroepiandroszteron), a dong quai, a ginzeng és a Szent János fű. Ezek a
készítmények azonban nem ellenőrzöttek. Ez azt jelenti, hogy nem igazolódott, hogy erre
a célra biztonságosak vagy hasznosak lennének, hogy mik az összetevőik, és nem
szabványos, hogy egy-egy összetevőből az adott készítmény mennyi tartalmaz.
A készítmények egy része továbbá kölcsönhatást adhat más
gyógyszerekkel, és egyes betegségeket ronthatnak. Az ilyen készítményeket szedni akaró
nőknek azt kell tanácsolni, hogy beszéljék meg a kérdést orvossal.
Kapcsolódó kép »