A hüvelyi viszketés érintheti a külső nemi szervek területét (szeméremtest, vulva), és a hüvelyt. Sok nő észlel időnként hüvelyi viszketést, amely kezelés nélkül elmúlik. A viszketést csak akkor kell problémának tekinteni, ha tartós, súlyos, vagy visszatérően jelentkezik.

A hüvelyi viszketés eredete lehet vegyszeres irritáció, például mosószerek, keményítők, öblítők, szintetikus anyagok, habfürdők, szappanok, női intim spray-k, parfümök, intim betétek, textilfestékek, toalettpapír, hüvelykrémek, vagy öblítők és fogamzásgátló habok. A hátterében állhat fertőzés, például a hüvelyi bakteriális fertőzés, kandidiázis (gombás fertőzés) vagy trichomoniázis (protozoon-, véglényfertőzés). A hüvelyi viszketés oka lehet a menopauza körül kialakult hormonális változások következtében fellépő hüvelyszárazság is. Az egyéb okok közé tartoznak a bőrbetegségek, például a pikkelysömör vagy a lichen szklerózus. A lichen szklerózust vékony fehér foltok jellemzik, amelyek a hüvelynyílás körül alakulnak ki. Ha nem kezelik, a lichen szklerózus hegesedést okozhat, és növelheti a rák kockázatát. A kezelést nagy dózisú kortikoszteroidot (pl. klobetazolt) tartalmazó krém, vagy kenőcs jelenti.

A viszketéshez folyás is társulhat. Ha a viszketés tartós, vagy olyan hüvelyfolyással társul, amelynek az állaga, vagy a szaga nem normális, orvoshoz kell fordulni.

Kis mennyiségű hüvelyfolyás általában normális jelenség. A váladék főként a méhnyakban kisebb részben a hüvelyben termelődő váladékból (nyák) áll. A váladék rendszerint híg és tiszta, tejfehér, vagy sárgás. Mennyisége és tulajdonságai a korral változnak. A váladék általában szagtalan. Nem társul hozzá viszkető vagy égő érzés.

Újszülött kislányokban normálisan is lehet nyákos hüvelyi váladékozás, amely gyakran kis mennyiségű vérrel keveredik. Ez a váladék a szülés előtt az anyából átjutó ösztrogén következménye. Általában két héten belül megszűnik, amint a vérben az ösztrogén szintje lecsökken. Nagyobb csecsemőknél és leányoknál normálisan nincs jelentős hüvelyi váladékozás, kivéve a serdülőkor idejét.

A nő termékeny éveiben a normális hüvelyváladék mennyisége és milyensége a menstruációs ciklussal változik. A ciklus közepén például (tüszőrepedéskor), általában több nyák termelődik, és a nyák hígabb. A terhesség, a fogamzásgátló alkalmazása és a szexuális vágy szintén befolyásolják a folyás mennyiségét és milyenségét. A menopauza után az ösztrogénszint csökken, ami gyakran csökkenti a normális váladék mennyiségét.

A hüvelyfolyást akkor tekintjük kórosnak, ha:

• erősebb a szokásosnál
• sűrűbb a szokásosnál
• gennyes
• fehér és darabos (mint a túró)
• szürkés, zöldes, sárgás vagy vérrel festenyzett
• kellemetlen szagú (halszagú)
• viszketés, égő érzés, bőrpír vagy érzékenység társul hozzá.

A folyás hüvelygyulladást jelezhet (vaginitisz, kolpitisz), amely kémiai irritáció (mint a hüvelyi viszketésnél), vagy fertőzés következménye lehet. Néhány nőnél a fogamzásgátló krémek, hüvelyi síkosítók vagy a pesszárium irritálja a hüvelyt, vagy a szeméremtestet, és ez gyulladást vált ki. A latexre allergiás nőknél a latex óvszerrel történő érintkezés irritálja a területet. Fiatal leányoknál a hüvelybe került idegentest okozhat hüvelygyulladást, amely vért tartalmazó hüvelyváladékkal társulhat. Az idegentest legtöbbször egy darab toalettpapír, amely bejutott a hüvelybe. Néha játék is lehet.

A fehér, szürke, vagy sárgás, habos kellemetlen vagy halszagú váladék általában bakteriális vaginózis következménye. A sűrű, fehér, darabos, túrószerű folyást tipikusan a kandidiázis, egy gombafertőzés okozza. Az erős, zöldessárga, habos folyás, amely kellemetlen szagú lehet, általában trichomoniázis, egy protozoon fertőzés következménye.

Vizes, véresen festenyzett folyást a hüvely, a méhnyak, vagy a méh belső borításának (méhnyálkahártya) rákja okozhat. A kismedence sugárkezelése szintén kóros folyást válthat ki.

Az orvos a rendellenes folyás okát a folyás milyenségére, a nő korára, és más tünetekre alapozva deríti fel. A váladékból mintát vesz, és azt mikroszkóp alatt vizsgálva keresi benne fertőzést, illetve határozza meg annak típusát. A kezelés az októl függ. Ha egy termék (pl. krém, szappan, hintőpor, női intim spray, vagy óvszer típus) okoz állandó irritációt, azt nem szabad tovább használni.

A hüvelyi vérzés forrása lehet a hüvelyben, vagy más ivarszervben, elsősorban a méhben. A kóros hüvelyi vérzések közé tartozik a túlzottan erős, vagy gyenge, túl gyakran, vagy rendszertelenül jelentkező menstruáció. Minden olyan hüvelyi vérzést is rendellenesnek kell tekinteni, ami nem a menstruációhoz kötött, vagy amely a serdülőkor előtt, illetve a menopauza után jelentkezik.

A kóros hüvelyi vérzés eredhet betegségekből (pl. sérülés, fertőzés vagy rák), vagy a menstruáció normális hormonális szabályozásának változásaiból. Az ilyen hormonális változások gyakrabban fordulnak elő a menstruáció kezdetén (tizenéveseknél), vagy a végéhez közel (40-es éveikben járó nők ).

A fokozott, különösen az arcon, a törzsön (férfias jelleggel), és a végtagokon jelentkező szőrnövekedést hirzutizmusnak nevezzük. A fokozott szőrnövekedés nem tűnhet nőgyógyászati betegségnek, pedig az. Általában a női és férfi hormonok kóros szintje okozza.

A hirzutizmus gyakoribb a változókoron túli nőkön, a női hormonok szintjének csökkenése miatt. A hirzutizmus oka lehet az agyalapi mirigy vagy a mellékvesék rendellenessége, ami a férfi hormonok (pl. a tesztoszteron) túltermelődéséhez vezethet. Néha kifejezett férfias jegyek (virilizáció) jelennek meg. A hirzutizmus lehet policisztás petefészek betegség következménye is. A ritka okok közé petefészek daganatok, porfíria kutáne tarda (a bőrt érintő porfíria típus), és bizonyos gyógyszerek, pl. anabolikus szteroidok, kortikoszteroidok, vagy minoxidil szedése tartoznak.

Vérvizsgálatok végezhetők a férfi és női hormonszintek mérésére. A háttérben álló gyógyszerek elhagyhatók. Átmeneti megoldást jelenthet a borotválás, a kitépkedés, a gyantázás, és a epilátorok használata. Eflornitint lehet alkalmazni, amely vényköteles krém. Lassítja a szőrnövekedést, így a nem kívánt arcszőrzet fokozatosan csökken. Ez a gyógyszer átmenetileg irritálhatja a bőrt, vörösséget, égő érzést, duzzanatot, vagy kiütéseket okoz. A szőkítés is célravezető lehet, ha a szőrzet finom. A lézeres fényterápia átmenetileg hatékony. Az egyetlen biztonságos, tartós kezelés az elektrolízis, amely elpusztítja a szőrtüszőket. Ha lehetséges, a hirzutizmust okozó betegséget kell kezelni.

Számos nő észlel kismedencei fájdalmat - olyan fájdalmat, amely a törzs legalsó részében, a has alatt, és a csípőcsontok között jelentkezik. Kismedencei fájdalmat okozhat a kismedence bármely szervének: az ivarszerveknek (a méhnek, a petevezetőknek, a petefészkeknek, és a hüvelynek), a hólyagnak, a végbélnek, vagy a féregnyúlványnak a problémája. A kismedencei fájdalom azonban néha a medencén kívüli szervekből, pl. a bélből, a húgyvezetékből vagy az epehólyagból ered. A kismedencei fájdalomhoz pszichológiai tényezők, különösen a stressz és a depresszió is hozzájárulhatnak.

A fájdalom lehet éles, időnként elmúló vagy görcsös (mint a menstruációs görcsök). Lehet hirtelen kezdődő és kínzó, vagy tompa és állandó. A fájdalom intenzitása fokozatosan erősödhet. Az adott terület nyomásérzékeny lehet. A fájdalomhoz társulhat láz, hányinger és hányás.

Ha egy nőnél hirtelen erős fájdalom kezdődik az alhasban, vagy a kismedencében, az orvosoknak gyorsan el kell döntenie, hogy a kiváltó ok sürgős műtétet indokol-e. A sürgősséget indokolhatja például vakbélgyulladás, átfúródott fekély, aorta értágulat, megcsavarodott petefészek ciszta, nemi úton terjedő betegségek által okozott kismedencei gyulladás, vagy a méhen kívül, általában a petevezetőben fejlődő magzat (méhen kívüli terhesség).

Az ok kiderítéséhez az orvos megkéri a nőt, hogy írja le a fájdalom jellegét, határozza meg időtartamát és helyét, és más tüneteit. Érdeklődhet arról is, hogy korábban volt-e hasonló fájdalma. A fájdalom esetleges öszszefüggése az étkezéssel, alvással, nemi élettel, valamilyen tevékenységgel, vizelet- vagy székletürítéssel szintén hasznos információ lehet, mint ahogy az is, hogy mi enyhíti, vagy súlyosbítja a fájdalmat.

Az orvos óvatosan áttapintja a teljes hasat, érzékenységet és kóros tapintható eltérést keres. A kismedencei vizsgálat segít az orvosnak annak eldöntésében, hogy mely szervek érintettek, és hogy fennáll-e gyulladás? Az egyéb módszerek közé tartozhatnak a vér- és vizeletvizsgálat, a terhességi teszt, az ultrahangvizsgálat, a komputertomográfia (CT), a mágneses rezonancia vizsgálat (MR) és a fertőzések tisztázására végzett tenyésztések. Néha műtétet, vagy laparoszkópiát (amelynek során egy vizsgáló műszert vezetnek be a has és a kismedence vizsgálatára) kell végezni, hogy a fájdalom okát meghatározzák.

Ha kiderítik a fájdalmat okozó betegséget, annak gyógyítása enyhítheti a fájdalmat. Ha pszichológiai betegség járul hozzá a fájdalomhoz, pszichoterápia, vagy más kezelés segíthet.

Az emlőt érintő tünetek gyakoriak. Ezek közé tartozik az emlőfájdalom, a csomók (tömött csomók, vagy ciszták) az emlő bőrének lukacsossága vagy gödrössége, és a bimbóból észlelt váladékozás. Az emlőt érintő tünetek néha komoly betegséget jeleznek, néha nem. A menstruációt megelőzően fellépő hormonális változásokhoz társuló diffúz fájdalom például nem jelez komoly problémát. Mivel azonban gondolni kell az emlőrákra, és annak sikeres kezelésében a korai felismerés alapvetően fontos, bármely emlő elváltozást orvosnak kell megvizsgálnia. Ezen túlmenően a nőknek havonta egyszer meg kell vizsgálniuk az emlőiket.