MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Aorta-visszaáramlás
Az aorta-visszaáramlás (aortaregurgitáció, aorta inkompetencia, aorta inszufficiencia)
során a bal kamra minden egyes elernyedésekor (relaxációjakor) vér jut vissza az
aortabillentyűn keresztül.
Amikor a bal kamra elernyed, hogy a pitvar felől telődjék, a vér visszafolyik az
aortából, emelve a bal kamrai vérnyomást és vértérfogatot. A szív munkája ezáltal megnő.
Ennek ellensúlyozására a kamrák izmos fala megvastagszik (hipertrofizál), üregeik pedig
kitágulnak (dilatálnak). Végül, a szív a kompenzáció ellenére sem képes a szervezet
szükségleteit kielégíteni, így szívelégtelenség lép fel.
Észak-Amerikában, Ausztráliában és Nyugat-Európában, a reumás láz és a szifilisz volt
valaha az aorta-visszaáramlás leggyakoribb oka, ezek előfordulása azonban a széles körű
antibiotikum használatnak köszönhetően ma már ritka. Azokon a területeken, ahol az
antibiotikumokat nem alkalmazzák széles körben, reumás láz és szifilisz következtében
még mindig gyakran alakul ki ez a kórkép. Eltekintve ezektől a fertőzésektől, a súlyos
aorta-visszaáramlás a billentyűk (normálisan) kemény, rostos szövetének mixómás
elfajulása (a billentyűk fokozatos elgyengülésével járó örökletes megbetegedés); a
billentyűk ismeretlen okból bekövetkező degenerációja; aortaaneurizma és aortafal
szétválás (aortadisszekció) miatt jön létre leggyakrabban. Gyakran vezet enyhe aorta
visszaáramláshoz a súlyos magas vérnyomás és az a fejlődési rendellenesség, amiben a
szokásos három (trikuszpidális) helyett kettő (bikuszpidális) vitorlából áll a
szívbillentyű. Nagyjából a fiúk 2 és a lányok 1%-a születik ilyen rendellenességgel. Az
egyik billentyűvitorla bakteriális fertőzése (fertőzéses szívbelhártya-gyulladása,
infektív endokarditisze) és sérülése után is kialakulhat.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az enyhe aorta-visszaáramlás a bal kamra minden egyes elernyedésekor fellépő,
fonendoszkóppal hallható, jellegzetes zörejen kívül nem okoz semmilyen tünetet. Súlyos
esetben a kitágult, nagyobb erővel összehúzódó kamra miatt palpitáció (a szívdobogás
tudatosulása) jelentkezhet. Ennek kialakulásáért a benne levő vértérfogat emelkedése
okolható. Végül, a tüdőkben folyadék halmozódik fel, és szívelégtelenség alakul ki.
Emiatt nagyobb erőkifejtéskor nehézlégzés léphet fel. A vízszintes testhelyzet
megnehezíti a légzést, főleg éjjel. Felüléskor a pangó folyadék elhagyja a tüdők felső
részét, helyreállítva a normális légzést. A betegek kb. 5%-ának mellkasi fájdalma
(anginája) van a szívizomzat elégtelen vérellátása miatt, különösen éjszaka.
Az érverés, egy pillanatra erős, aztán hírtelen lecseng, mert a vér az
aortabillentyűn keresztül visszafolyik, így hirtelen vérnyomásesést eredményez - ezt a
tünetet peckelő pulzusnak szokták nevezni.
A diagnózis a fizikális vizsgálat (például a peckelő pulzus és a jellegzetes
szívzörej) és a mellkasröntgen felvételen látható megnagyobbodott szív alapján
állítható fel. Az elektrokardiográfia (EKG) tág bal kamra jeleit mutatja. Az
ekokardiográfia kimutatja, hogy hibás-e a billentyű, és segít megállapítani a
regurgitáció súlyosságát, valamint azt, hogy szükséges-e műbillentyű beültetése. A
műtét előtt koronarográfiát végeznek, mivel ezen betegek körülbelül 20%-ának
koszorúér-betegsége is van.
Kezelés
Az aortaregurgitáció következtében kialakult szívelégtelenség kezdetben
gyógyszerekkel kezelhető. Az enyhe esetek kivételével a műtétet végül szinte mindig el
kell végezni. A beavatkozás előtti hetekben a szívelégtelenséget digoxinnal és
vízhajtókkal, valamint valamilyen értágító, ezáltal a szív munkáját csökkentő
gyógyszerrel, például kálciumcsatorna-blokkolóval vagy angiotenzin konvertáló enzim-
(ACE-) gátlóval, illetve hidralazin-nitrát kombinációjával kezelik. 
Ha ACE-gátló használata nem javasolt, akkor
angiotenzin-II-blokkolót alkalmaznak. Alkalmanként csökkenti a szívelégtelenség
súlyosságát a szívfrekvencia emelése pészmékerrel.
A sérült billentyűt még azelőtt kell műbillentyűvel helyettesíteni, hogy a bal kamra
visszafordíthatatlan károsodásokat szenvedne, és a szívelégtelenség túlságosan
előrehaladottá válna. Annak megállapítására, hogy milyen gyors a bal kamra
megnagyobbodása, rendszeres időközökben ekokardiográfiát szoktak végezni, így
megfelelően tudják időzíteni a műtétet.
A betegek, még enyhe esetben is, minden sebészi, fogászati vagy belgyógyászati
eszközös beavatkozás előtt antibiotikumot kapnak, hogy
csökkentsék a hibás billentyű elfertőződésének kockázatát.
