Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Meniere-betegség

A Meniere-betegséget ismétlődő rohamokban jelentkező szédülés, halláscsökkenés és fülzúgás jellemzik.

A betegséget valószínűleg a belső fül élettani folyadékegyensúlyának felborulása okozza. A belső fülben levő folyadék folyamatosan kiválasztódik, és újra felszívódik, állandó mennyiségben van jelen. A folyadék termelésének növekedése vagy újra-felszívásának csökkenése egyaránt zavarokat okoz a folyadékegyensúlyban. Hogy miért történnek ezek a folyamatok, nem tudjuk.

A betegség hirtelen, kimutatható ok nélkül jelentkező rohamokból áll. A rohamok során szédülés, hányinger és hányás fordul elő. A tünetek általában 2-3 óráig, ritkábban akár 24 óráig tartanak. Időnként a beteg fülben teltségérzés vagy nyomásérzés alakul ki. A hallás hullámzóan változik, az évek folyamán azonban folyamatosan romlik. Állandó vagy időszakos fülcsengés is felléphet, ez a szédüléses rohamok előtt, alatt vagy után súlyosbodhat. Az esetek nagy részében a halláscsökkenés és a fülcsengés csak az egyik fület érinti.

A betegség egyik formájában a halláscsökkenés és a fülcsengés hónapokkal vagy évekkel megelőzi az első szédüléses rohamot. A rohamok kezdete után a hallás javulhat.


Kórisme és kezelés

A betegség tipikus tünetei (szédülés és az egyik fülben kialakuló fülcsengés és halláscsökkenés) alapján diagnosztizálható. További okokat keresve az orvos hallásvizsgálatot, esetleg mágneses rezonancia vizsgálatot (MRI-t) végez. Sószegény étrenddel és vizelethajtókkal egyes betegekben csökkenthető a rohamok gyakorisága. Roham esetén a szédülést szájon át adott szerekkel, pl. meklizinnel, lorazepammal vagy szkopolaminnal enyhíteni lehet. A szkopolamin bőrtapaszként is rendelkezésre áll. A hányinger és a hányás proklórperazin-tartalmú végbélkúppal csillapítható.

Több módszer áll rendelkezésre azok kezelésére, akik szédüléses rohamain a gyógyszeres terápia nem segít. Az eljárások vagy a belső fül nyomását enyhítik, vagy a belső fül egyensúlyozó funkcióját szüntetik meg. Az eljárások közül az endolimfatikus sönt (shunt) (vékony, hajlékony műanyag csövet helyeznek a belső fülbe) a legkevésbé pusztító hatású. A belső fül egyensúlyérzékének megszüntetéséhez gentamicin-tartalmú oldatot fecskendeznek a dobhártyán át a középfülbe. A legjobb eredmény több, hosszú időn keresztül adott injekcióval érhető el. Ez a kezelés azonban súlyos halláskárosodást vagy krónikus egyensúlyzavart okozhat. A vesztibuláris ideg átvágásával a belső fül egyensúlyozási rendszere véglegesen megszüntethető, miközben a hallás nem károsodik. Ez az eljárás 99%-ban megszünteti a szédülést. Ezt a műtétet általában olyan betegeken hajtják végre, akiknek az állapota nem javul endolimfatikus sönt készítése után, illetve azokon, akik soha többé nem szeretnének szédülési rohamot átélni. Ha a szédülés munkaképtelenséget okoz és a hallás is leromlott, labirintektómia során az összes félkörös ívjárat kifúrható. A betegséget kísérő halláscsökkenés a fent említett, szédülést kezelő eljárásokkal nem gyógyítható.