A garat (farinx) a száj mögött, az orrüreg alatt, a nyelőcső és a légcső (trachea) felett helyezkedik el. Három része van: felső (nazofarinx), középső (orofarinx) és alsó (hipofarinx). A garat egy izmos járat, rajta keresztül jut az étel a nyelőcsőbe, a levegő pedig a tüdőkbe. Az orrhoz és a szájhoz hasonlóan ezt is nyálkahártya borítja, abban nyálkatermelő és szőrszerű kinövésekkel (csillókkal) rendelkező sejtek találhatók. A nyálka-csapdába esett szemcséket a csillók a nyelőcső felé továbbítják, ezeket az ember aztán lenyeli.
A száj hátsó részének két oldalán a garatmandulák, az orrgarat hátsó részén az orrmandulák helyezkednek el. Ezek nyirokszövetből állnak, a fertőzések elleni védekezésben van szerepük. Méretük gyermekkorban a legnagyobb, majd az élet során folyamatosan zsugorodnak. A nyelvcsap (uvula) a torok hátsó részén, a mandulák között látható kis szövetlebeny. Segít megakadályozni azt, hogy a folyékony és a szilárd tápanyagok az orrüregbe jussanak nyelés közben.
A légcső tetején található a gége (larinx), ebben helyezkednek el a hangszalagok, a beszédhez szükséges hang elsősorban itt keletkezik. Elernyedt állapotban a hangszalagok V alakú nyílást formálnak, ahol a levegő zavartalanul átjuthat. Ha a hangszalagok záródnak, a tüdőből érkező levegő hatására rezegni kezdenek, és így hangok keletkeznek, melyek a nyelv, orr és száj segítségével beszéddé alakíthatóak.
A gégefedő (epiglottisz) merev porclemez, a gége felett és előtt található. Nyeléskor elfedi a gége nyílását, ezért a szilárd és a folyékony táplálék nem tud bejutni a légcsőbe, így védelmezi a tüdőt.
