A bőr gazdag vérellátása látja el oxigénnel annak valamennyi rétegét. Ha a vérellátás 2-3 óra hosszára szünetel, a bőr, a külső rétegénél (hám) kezdve elhal. Az elhalt bőr szétroncsolódik, és nyílt seb, fekély jön létre. Ha egyszer a bőr megnyílik, baktériumok juthatnak be, és fertőzést okozhatnak.

A külső nyomás csökkenti a bőr vérellátását. Székben ülés, illetve matracon fekvés által kiváltott nagyfokú nyomás megszünteti a csontos területek feletti bőr vérátáramlását. A legtöbb embernél normálisan nem alakul ki felfekvés, mivel állandó jelleggel, gondolkodás nélkül helyzetet változtatnak, még alvás közben is. Egyesek azonban képtelenek normális mozgásra, ezért náluk nagy a felfekvés kialakulásának a kockázata. Ide tartoznak a lebénult, a kómában fekvő, a nagyon legyengült vagy a mozgáskorlátozott emberek. A lebénult vagy kómában fekvők különösen veszélyeztetettek, mert nem érzik a kényelmetlenséget vagy a fájdalmat - azokat a jeleket, melyek az embert mozgásra vagy megmozgattatásra ösztönzik.

A húzás szintén csökkenti a bőr véráramlását, és nyomási fekélyhez vezethet. Húzás akkor alakul ki, amikor a bőr hozzátapad valamihez, gyakran az ágyneműhöz. A bőr húzása hatásában nagyon hasonlít a nyomáshoz.

A dörzsölés szintén felfekvéshez vezethet. Ismétlődő irritáció leválasztja a bőr legfelső rétegeit. Ilyen irritációk fordulhatnak elő, például ha az ember ledörzsöli a sarkait, a könyökeit, vagy a térdeit, vagy nem megfelelően illeszkedő cipőt visel.

A bőr nedvessége is vezethet nyomási fekély kialakulásához. Hosszabb ideig történő nedves környezet - gyakran az izzadás, a vizelet vagy a széklet - gyengíti és károsítja a bőrfelszínt, ezzel a felfekvés kialakulásának valószínűségét növeli.

A nem megfelelő táplálkozás növeli a felfekvés kialakulásának kockázatát, és a már megindult sebgyógyulási folyamatot lassítja. Alultáplált emberekből hiányzik a bőr alatti védő zsírpárna, mely kipárnázza a bőrt, és óvja az ereket az összenyomás miatti elzáródástól. Akiknek a diétájuk fehérjében, C-vitaminban, vagy cinkben hiányos - melyek alapvetők a bőr normál megújulásában - szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve.

A legtöbb embernek a felfekvés valamilyen mértékben fájdalmat és viszketést okoz. Akik érzékelése tompa, azoknál még a súlyos, mély fekélyek is fájdalmatlanok lehetnek.

A felfekvések a sérülés súlyossága szerint 4 stádiumba oszthatók, a bőrpírtól, gyulladástól (1. stádium) egészen az izmok, a zsír és a csontok pusztulásáig (4. stádium).

A fertőzés a felszínes fekélyek gyógyulását lassítja, a mélyeknél pedig életveszélyes lehet. A fertőzés még a csontokba is behatolhat (oszteomielitisz), ezzel több hetes antibiotikumos kezelést téve szükségessé. A legsúlyosabb esetekben a fertőzés még a véráramba is bekerülhet (szepszis).

A megelőzés a legjobb mód a felfekvések ellen. A legtöbb esetben a felfekvések az ápoló személyzet - nővérek, segédnővérek, családtagok - lelkiismeretes gondosságával megelőzhetők. Az ágyhoz vagy székhez kötött betegek bőrének mindennapos, gondos vizsgálatával a kezdődő bőrpírt vagy elszíneződést észlelni lehet. Bármelyen enyhe bőrpír vagy elszíneződés annak a jele, hogy a beteg testhelyzetén változtatni kell, és meg kell akadályozni, hogy az elszíneződött területen feküdjön vagy üljön addig, amíg ott vissza nem áll a bőr eredeti állapota.

Mivel a helyzetváltoztatás szükséges a bőr vérellátása érdekében, így a beteg kifejezett nyugtatózásától óvakodni kell, inkább a mozgását kell segíteni. A mozgásképteleneket minden 2 órában, ha lehet még gyakrabban is, át kell helyezni más testhelyzetbe. A bőrt tisztán és szárazon kell tartani, mivel a nedvesség növeli a felfekvések kialakulásának kockázatát. A száraz bőr kevésbé tapad hozzá az anyagokhoz, így kevésbé hozza létre a bőr húzását.

A csontos kiemelkedéseket (például a sarkakat és a könyököket) puha anyagokkal, például vattával, bolyhos gyapjúval lehet védeni. Speciális ágyakat, matracokat és ülőpárnákat lehet használni, a bőrt ért külső nyomás csökkentésére mindazon embereknél, akik tolószékhez vagy ágyhoz kötöttek. Ezek az eszközök mérséklik a bőrt ért nyomást, és rendkívüli megkönynyebbülést adnak. Az orvos vagy nővér a legalkalmasabb matracot, ülőpárnát tudja ajánlani. Arra azért fontos emlékezni, hogy ezek közül az eszközök közül egy sem szünteti meg a bőrt ért nyomást teljesen, és nem helyettesítik a gyakori testhelyzet változtatást.

A felfekvés kezelése sokkal nehezebb, mint a megelőzése. A megfelelő táplálkozás fontos a felfekvések gyógyulásában, és az újabb fekélyek kialakulásának megelőzésében. Kiegyensúlyozott, magas fehérje tartalmú diéta ajánlott, csakúgy, mint a magas vitamin és ásványi anyag tartalmú kiegészítők mindennapi fogyasztása. A C-vitamin és a cink kiegészítők a sebgyógyulásban is segíthetnek.

A korai stádiumban a felfekvések - a nyomás megszűntetését követően - általában maguktól gyógyulnak. Ha a bőr sebes, az orvos vagy a nővér, mikor sebkezelést ajánl, figyelembe veszi a felfekvés elhelyezkedését és állapotát.A filmszerű (átlátszó) pakolás segít megóvni a korai stádiumban levő fekélyt, és elősegíti a gyorsabb sebgyógyulást. Hidrokolloid (oxigén- és nedvesség-visszatartó) kötés védi, és megfelelően nedvesen tartja a bőrt, egészséges környezetet biztosítva a mélyebb fekélyek számára is. Más és másfajta kötések alkalmazhatók a mélyebb, a nedvedző és elfertőződött fekélyeknél.

Ha a felfekvés fertőzöttnek tűnik vagy nedvezik, élettani sóoldattal kell leöblíteni, és gézzel gyengén áttörölni. Néha erősebb bőrtisztítószer is használatos. Szükségessé válhat, hogy az orvos az elhalt területet szikével vagy kémiai anyaggal eltávolítsa (sebtisztítás).

A legújabb sebkezeléshez tartoznak a vákuumos sebösszezáró eszközök, melyek szívást gyakorolnak a sebre; a növekedési faktorok, melyek sejtnövekedést serkentő anyagok (általában fehérjék); a hiperbárikus (túlnyomásos) oxigénkezelés, amikor a személyt magas oxigénnyomású kamrába helyezik el; valamint a szintetikus bőrpótlás.

A mély felfekvéseket nehéz kezelni. Némelykor szükségessé válik egészséges bőr átültetése a sérült bőrterületre. Ez a sebészi beavatkozás azonban nem mindig jár sikerrel, különösen a legyengült, alultáplált idősebb emberekben. Gyakran, ha a felfekvés mélyén fertőzés keletkezik, antibiotikumot adnak. Amikor a fekély környezetében levő csontok fertőződnek, a csont gyulladását (oszteomielitiszt) pedig rendkívül nehéz gyógyítani, s elképzelhető, hogy a fertőzés a véráram útján szétterjed, több hetes antibiotikumos kezelést téve szükségessé.