Férfiakban az első tünetek 2-7 nappal a fertőzést követően jelentkeznek. Enyhe kelemetlenséggel kezdődnek a húgycsőben (uretra), amit néhány óra múlva vizeletürítés alatt érzett enyhe vagy erős fájdalom és a hímvesszőből gennyfolyás vált fel, továbbá gyakori vizelési inger, ami rosszabbodik, ahogy a betegség a húgycső felső részei felé terjed. A pénisz nyílása vörös és duzzadt lehet.

A fertőzött nőknek sokszor hetekig vagy hónapokig nincsenek tüneteik, és a betegségre esetleg csak akkor derül fény, miután a férfi partnernél azt diagnosztizálták, és a nőt is megvizsgálják, mint kontaktszemélyt. Ha tünetek mégis vannak, a fertőzés után 7-21 nappal jelentkeznek, és általában enyhék. Néhány asszonynak azonban kifejezett tünetei vannak, például gyakori vizelési inger, vizelés alatt érzett fájdalom, hüvelyi folyás és láz. Fertőződhet a méhnyak, a méh, a petevezető, a petefészek, a húgycső és a végbél, érzékenységet vagy súlyos, mély medencei fájdalmat okozva, különösen közösülés alkalmával. Genny ürülhet a méhnyak, a húgycső vagy a hüvelynyílás melletti mirigyek felől, ami úgy tűnik, mintha a vaginából jönne.

Fertőzött személlyel folytatott anális közösülés folytán a végbélben alakulhat ki kankó. Ez kellemetlenséget okozhat a végbélnyílás körül és váladékozást a végbélből. A végbélnyílás környéke vörössé és repedezetté válhat, a széklet pedig nyálkával és gennyel bevont lehet. Amikor az orvos a végbelet erre alkamas csővel (anoszkóp) vizsgálja, nyákot és genynyet láthat a végbél falán.

Fertőzött személlyel folytatott orális közösülés a garatban eredményezhet gonorreát (gonokokkuszos faringitisz). A fertőzés többnyire nem okoz tüneteket, csak néha torokfájdalmat, nyelési kellemetlenséget.

Ha a fertőzött nedvek a szembe kerülnek, gonokokkuszos kötőhártyagyulladás (konjunktivitisz) léphet fel, a szemhéj duzzanatát és szemgennyedést okozva. Kankóban szenvedő terhes anya szülés közben megfertőzheti gyermeke szemét. Felnőttekben sokszor csak az egyik szem érintett, míg újszülötteknek általában mindkét szeme fertőzött. Ha a fertőzést nem kezelik korán, vakságot okozhat.

Csecsemő- vagy fiatalkorú leányok kankója rendszerint felnőttek vagy tizenévesek által elkövetett nemi erőszak következménye. A tünetek felmaródás, vörösség, a szeméremajkak duzzanata és a hüvely felől gennyes váladékozás lehetnek. A kislány hüvelyének környéke sebes lehet, vagy vizelés során fájdalmat érezhet. Gyulladt lehet a végbél is. A váladékozás a fehérneműt is elszínezheti.

Egyes emberekben a kankó a vérárammal akár ízülethez is eljuthat, azokban duzzanatot, nyomásérzékenységet, rendkívüli fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okozva. A véráramba kerülő fertőzés is okozhat lázat, rossz közérzetet, egyik ízületből a másikba vándorló fájdalmat, és a bőrön vörös, gennyel telt foltokat (artritisz-dermatitisz szindróma).

Fertőződhet a szív belseje is (endokarditisz). A máj borításának fertőzése (perihepatitisz) a has jobb felső részében okoz az epehólyag betegségeihez hasonló fájdalmat. E kórképek kezelhetők, és ritkán halálosak, de az ízületi gyulladásból és az endokarditiszből lassú lehet a gyógyulás.

Az orvos csaknem azonnal fel tudja állítani a kórismét, ha a baktériumot (gonokokkuszt) mikroszkóp alatt azonosítja. Fertőzött férfiak több mint 90%-ában felállítható a diagnózis a hímvessző váladékából származó minta vizsgálata alapján. A mintát általában úgy nyerik, hogy egy kis törlővattát dugnak a húgycsőbe néhány centimetér mélyen. A méhnyak váladékából származó minta nagy nagyítású vizsgálata kevésbé megbízható; a gonokokkuszok csak a fertőzött nők 60%-ában láthatók. A váladék-mintát tenyésztésre is elküldik, ami mindkét nemben nagyon megbízható, de hosszabb ideig tart, mint a mikroszkópos vizsgálat. Ha az orvos a torokban vagy a végbélben zajló fertőzésre gyanakszik, e területekről vesz mintát tenyésztésre.

A klamidia és a kankót okozó baktérium DNS-ének kimutatására szolgáló, újonnan kifejlesztett, igen érzékeny eljárások lehetővé teszik, hogy a laboratóriumban e két fertőző betegséget egyazon mintában megállapítsák. Minthogy e vizsgálatok mindkét nemben a vizeletmintán elvégezhetők, alkalmasak a tünetmentes személyek szűrésére vagy azokéra, akik nem hajlandók a húgycsőből, a végbélből vagy a méhnyakról történő mintavételre.

Minthogy egy embernek több nemi betegsége is lehet, az orvos vért szokott venni annak megállapítására, hogy az illető nem fertőzött-e emellett vérbajjal vagy az emberi immunhiányt okozó vírussal (HIV).

Kankóban általában olyan antibiotikumokat adnak, melyek mind a klamidia, mind a gonokokkuszok ellen hatnak, mert a kankóban szenvedők egyidejűleg gyakran klamidiával is fertőzöttek. Ceftriaxon egyszeri alkalommal izomba adva, vagy cefixim, levofloxacin, ciprofloxacin vagy ofloxacin egyetlen adagja szájon át általában elegendő a kankó gyógyítására, de a gyakorlatban egy másik, szájon át szedhető antibiotikumot (doxiciklint vagy levofloxacint) adnak egy hétig a klamidia-fertőzés kezelésére. Másképpen azitromicin egyetlen nagy adagja alkalmazható mindkét betegség gyógyítására. Ha a kankó a vérárammal máshova is elterjedt, a beteget rendszerint kórházban kezelik intravénás antibiotikumokkal.

Ha a tünetek a kezelés végeztével is fennállnak vagy visszatérnek, az orvos mintát vehet tenyésztés céljából, hogy biztos legyen a gyógyulásban. A húgycsőgyulladás tünetei férfiakban újból jelentkezhetnek (posztgonokokkális uretritisz), leggyakrabbanChlamydia, illetve más olyan kórokozók miatt, melyekre nem hat a ceftriaxon.