A tünetek a fertőzés után 24-48 órával kezdődnek, és hirtelen léphetnek fel. Gyakran hidegrázás vagy borzongás az influenza első jele. Az első napokban gyakori a láz, a hőmérséklet felmehet 39-39,5 °C-ra. Sok ember annyira megbetegszik, hogy napokig ágyban marad; testszerte fájdalmat érez, legkifejezettebben a hát táján és a lábakban. A fejfájás sokszor erős, a szem körül és mögött jelentős, éles fénytől rosszabbodhat.

A légúti tünetek eleinte viszonylag enyhék lehetnek, kaparó torokfájdalommal, mellkasi égő érzéssel, száraz köhögéssel és orrfolyással. A köhögés később erősödhet, és köpetürítést eredményezhet. A bőr meleg és kipirult lehet, különösen az arcon. A szájüreg és a garat bevörösödhet, a szem könnyezhet, a szem fehérje pedig erezetté válhat. A betegnek hányingere lehet és hányhat, különösen a gyermekek. Az influenzában szenvedők kis hányada néhány napra vagy hétre elveszti szaglóképességét; ritkán a kiesés állandósul.

A tünetek zömmel 2 vagy 3 nap után alábbhagynak. A láz azonban néha 5 napig is eltart, a köhögés 10 napig vagy tovább fennállhat, a légúti izgalom pedig sokszor csak 6-8 hét alatt múlik el teljesen. A gyengeség, fáradtság napokig, néha hetekig megmaradhat.

Az influenza leggyakoribb szövődménye a tüdőgyulladás. Ez lehet vírusos, amikor maga az influenzavírus terjed a tüdőre, vagy bakteriális tüdőgyulladás, melyben baktériumok (például pneumokokkuszok) támadják meg a meggyengült védekezőrendszert. Mindkét esetben a beteg köhögése rosszabbodhat, légzése nehezítetté válhat, tartósan megmaradó vagy visszatérő láza lehet, és néha véres köpetet ürít. Gyakoribb a tüdőgyulladás idősebb emberekben és szív- vagy tüdőbetegségben szenvedőkben. Idősek otthonában, influenzában megbetegedett lakóknak akár 7%-át is kórházba kell utalni, és 1-4%-uk meghal. Idült betegségben szenvedő fiatalabb egyének szintén veszélyeztetettek a súlyos szövődmények szempontjából.

Minthogy a legtöbb ember ismeri az influenza tüneteit, és mivel a betegség járványszerűen jelentkezik, a beteg maga vagy családtagjai sokszor helyesen állapítják meg a kórképet. A betegség súlyossága, a magas láz és a testszerte jelentkező fájdalmak segítenek az influenzát elkülöníteni a megfázástól. A vérből vagy a légutak váladékából származó mintákon végzett laboratóriumi vizsgálatok az influenzavírust kimutatják, de ez a tény csak különleges körülmények között hasznos.

Védőoltással lehet legjobban elkerülni az influenza megbetegedést. Az oltóanyagok inaktivált (elölt) influenzavírust vagy a vírus alkotórészeit tartalmazzák. A ma használt vakcinák háromféle törzs ellen védenek. Minden évben más oltás adható, mely így a vírus változásait követi. Az orvosok igyekeznek előre megjósolni, melyik vírus támadása várható annak alapján, hogy melyik törzs uralta az előző járványt, és milyen törzseket figyeltek meg a világon máshol.

Különösen fontos a védőoltás azoknak az embereknek, akik ha megfertőződnek, nagyon betegek lehetnek. E csoportba tartoznak a gyermekek, az 50 éven felüliek és az idült betegségben szenvedők, így a cukorbetegek és a tüdő- vagy szívbetegek. A védőoltás mellékhatásai ritkák, elvétve jelentkezhet fájdalom az oltás helyén.

Az Egyesült Államokban ősszel oltanak, hogy az ellenanyagszint az influenza tetőzésének hónapjaiban (novembertől márciusig) legyen a legmagasabb. ((Magyarországon novemberben oltanak influenza ellen.)) A legtöbb emberben az oltás 2 hét után ad védettséget.

Számos vírusellenes készítmény használható az influenzavírus-fertőzés kivédésére. Az orvos akkor írhatja fel őket, amikor egyértelmű, hogy az illető nemrég találkozott influenzás személlyel. Ezen kívül használják e szereket influenzajárvány idején is, a szövődmények kialakulása szempontjából veszélyeztetett, oltatlan személyek védelmére: ilyenek az idős emberek és az idült betegségben szenvedők.

Régebbi vírusellenes szer az amantadin és a rimantadin, melyek az A-vírus ellen nyújtanak védelmet, de a B-típus ellen nem. Gyomorpanaszokat, idegességet, álmatlanságot és más mellékhatásokat okozhatnak, kivált idős egyénekben és agy- ill. vesebetegségben szenvedőkben. A rimantadinnak nincs annyi mellékhatása, mint az amantadinnak. Mindkét szer további hátránya, hogy az influenzavírus gyorsan elveszti irántuk való érzékenységét.

Két új szer, az oszeltamivir és a zanamivir képes mind az A-, mind a B-vírus által okozott influenza kivédésére. E gyógyszerek mellékhatásai elenyészők.

Az influenza legfőbb kezelése a kellő nyugalom, a bő folyadékfogyasztás és a megerőltetés kerülése. A szokásos tevékenységekhez 24-48 órával az után lehet visszatérni, hogy a testhőmérséklet rendeződött, de a legtöbb ember több napig lábadozik. A láz és a fájdalmak kezelésére paracetamolt vagy nem szteroid gyulladáscsökkentőket (például aszpirin vagy ibuprofen) szabad szedni. A Reye-szindróma veszélye miatt gyermeknek nem szabad aszpirint bevenni. Ők szükség esetén paracetamolt és ibuprofent kaphatnak. A megfázás kapcsán már ismertetett egyéb kezelési módok, így az érszűkítő hatású orrcseppek és a párásítás, segíthetnek a tünetek enyhítésében.

A fertőzés megelőzésére szolgáló szerek (amantadin, rimantadin, oszeltamivir és zanamivir) az influenzás betegek kezelésére is alkalmasak. E gyógyszerek azonban csak akkor használnak, ha a betegség 1-2. napján szedik őket; a lázat és a légzési tüneteket csak körülbelül egy nappal rövidítik meg. Vannak azonban, akikben nagyon hatékonyak. A legtöbb orvos zanamivirt és oszeltamivirt javasol, amelyek mind az A-, mind a B-típusú influenzával szemben beváltak. Ha másodlagosan bakteriális fertőzés alakul ki, antibiotikumokat adnak.