A galandférgesség a belekre korlátozódó fertőző betegség, melyet a szalagférgek számos fajának valamelyike, például a Taenia saginata (szarvasmarha galandféreg), a Taenia solium (sertés galandféreg) és a Diphyllobothrium latum (hal galandféreg) okoz.
A galandférgek nagy, lapos férgek, melyek a belekben élnek, és 5-10 méter hosszúra is megnőhetnek. A féreg petéket hordozó szelvényei (proglottiszok) a széklettel ürülnek. Amennyiben az emberi ürülék ellenőrizetlenül a környezetbe kerül, a petéket köztigazdák, például disznók, szarvasmarhák vagy (például a hal galandféreg esetében) apró rákfélék fogyaszthatják el, melyeket azután halak esznek meg. A peték a közti gazdában felnyílnak, majd a lárvák behatolnak a bélfalba és a vérárammal a vázizmokhoz és más szövetekhez sodródnak, ahol cisztákká alakulnak. Az ember az élősködővel akkor fertőződik, amikor a nyers vagy nem kellően átsült húsban vagy halban lévő cisztákat elfogyasztja. A ciszták felhasadnak és kifejlett férgekké fejlődnek, melyek a beteg bélfalára kapaszkodnak. A férgek ezután hosszban növekednek.
A sertés által közvetített galandféreg, aTaenia
soliumszámára az ember is lehet köztigazda. A
peték úgy kerülnek az ember gyomrába, ha emberi ürülékkel szennyezett, illetve olyan
ételt vagy italt fogyaszt, ami felnőtt féreggel fertőzött egyén mosdatlan kezében járt.
A peték a kifejlett férgek szelvényeinek visszaáramlásával (regurgitáció) is eljuthatnak
a belekből a gyomorba. Miután a lárvák kiszabadulnak, átfúrják magukat a bélfalon, és
elvándorolnak az izmokhoz, a belső szervekhez, az agyhoz 
vagy a bőr alatti szövetekhez, ahol cisztákat (ciszticerkuszokat) képeznek. A betegség e
megjelenését ciszticerkózisnak nevezik.
