Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Orvosválasztási nyilatkozat csak a kórházban dolgozó illetve azzal szerződésben álló orvosokra vonatkozik? (tehát más kórházban dolgozókra nem?)
 
 
 
Érdekli az egészségügy?
Érdeklik egészségügyi ellátással kapcsolatos információk? Közérdekű információk rovatunkban témakörökbe rendezve megtalálja egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok könnyen érthető összefoglalóit.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Amőbiázis

Az amőbiázis a vastagbélben vagy más szervekben bekövetkező fertőzés, melyet egy egysejtű élősködő, az Entamoeba histolytica okoz.

Az amőbiázis viszonylag gyakori olyan vidékeken, ahol a tisztasági feltételek rosszak, ahol az étel és a víz ürülékkel szennyeződhet. Bizonyos szexuális szokások esetén is átadható. Az Entamoeba histolytica először a beleket, de néha más szerveket is, például a májat fertőzi. Az amőbás fertőzés elterjedt Latin-Amerikában, Afrikában, és az indiai félszigeten.

AzEntamoeba histolyticakétféle alakban létezik: aktív (trofozoita) és betokosodott (ciszta) formában. Fertőzésre akkor kerül sor, amikor az ember a cisztákat lenyeli. A tok ezután felhasad, és a kiszabaduló trofozoitok szaporodásnak indulnak, a belek falán fekélyeket idéznek elő, és hasmenést (diarré) okoznak. Némelyik újból betokosodik, és a ciszták és trofozoiták együtt ürülnek a széklettel. A szervezetből kikerülve a sérülékeny trofozoiták elpusztulnak, de a tokos alakok ellenállóak. A ciszták emberről emberre közvetlenül, vagy ételek illetve víz közvetítésével is átadhatók.

Olyan helyeken, ahol a közegészségügyi viszonyok rosszak, az amőbiázis ürülékkel szennyezett étel vagy víz fogyasztásával terjed. Zöldségek és gyümölcsök is szennyeződhetnek, ha olyan helyen termesztették őket, ahol a talajt emberi ürülékkel is trágyázzák, vagy nem tiszta vízben mosták őket, illetve ha fertőzött személy készítette el őket. Az amőbiázis megfelelő közegészségügyi állapotok mellett is előfordulhat akkor, ha a székletvisszatartás nehézségei (inkontinencia) mindennaposak és a tisztasági körülmények rosszak (például bölcsődékben és pszichiátriai intézményekben). Az amőbiázis nemi úton is terjedhet.


Panaszok, tünetek

Az entamőba fajokkal fertőzött személyek közül csak néhánynak lesznek tünetei. Az Egyesült Államokban a legtöbb, tünetekkel járó (szimptomatikus) amőbiázis esetet bevándorlókban észlelik, illetve ritkábban azokban, akik fejlődő országban tettek látogatást.

Ha tehát tünetek jelentkeznek, azok jellemzően változó hasmenés (diarré), felfúvódás (flatulencia), és görcsös hasi fájdalom. Súlyosabb esetekben a has kemény tapintású, a széklet nyálkát és vért tartalmazhat. A beteg lázas lehet. Elhúzódó tünetek lesoványodáshoz és vérszegénységhez (anémiához) vezethetnek. Olykor nagy csomó (amöboma) képződik, ami összenyomja a beleket. Néha a trofozoiták átlyukasztják a bélfalat, és a hasüregbe jutva ott komoly fájdalmat és hashártyagyulladást (peritonitisz) okoznak, ami azonnali orvosi ellátást igényel.

AzEntamoeba histolyticaidőnként májtályogot (abszcesszust) okoz. Ennek tünetei láz, hőemelkedés, hidegrázás, gyengeség, testsúlycsökkenés, és a máj felett érzett fájdalom vagy kellemetlenség lehetnek.

Előfordulhat, hogy azEntamoeba histolyticamás szerveket is megtámad (például a tüdőt és az agyvelőt). A bőr is fertőződhet, különösen az ülepen, a nemi szerveken, vagy hasi műtét hege ill. sérülés körül.


Kórisme

Az amőba-fertőzés diagnózisához az orvos székletmintát vesz elemzésre. Három mintára is szükség lehet a kórisme felállításához. Egy hajlékony cső lehetővé teszi (kolonoszkópia), hogy a vastagbél belsejét vizsgálják és szövetmintát vegyenek, ha ott fekély (ulkusz) található.

Nehéz lehet az amőba-betegség felismerése, ha az a beleken kívüli szerveket érinti (például a májat), mivel az élősködők addigra a székletből esetleg már eltűntek. Ultrahang vagy számítógépes rétegvizsgálat (komputertomográfia, CT) igazolhatja a májban a tályogot, bár az okot nem tisztázza. A vérben az amőbák ellen termelt antitestek kimutatása segítséget nyújthat. Amőba okozta májtályog gyanújakor egyes esetekben az orvos egyszerűen amőba-ellenes készítményt rendel, hogy lássa, hat-e. Ha igen, az megerősíti a kórismét.


Kezelés

Emésztőrendszeri tüneteket okozó, illetve a májban vagy a beleken kívül máshol zajló amőbiázis kezelése a metronidazol nevű amőba-ellenes szerrel történik. Metronidazol-szedés ideje alatt a szeszfogyasztás hányingert, hányást okoz.

A metronidazol nem mindig pusztítja el a székletben a betokosodott alakokat. E ciszták elpusztítására a székletben számos gyógyszer (például jodokvinol, paromomicin, és diloxanid) használható.