MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Erlihiózisok
Az erlihiózisok kullancscsípéssel terjesztett
fertőző betegségek, melyeket hirtelen felszökő láz, hidegrázás, fejfájás, és általános
rossz közérzet jellemez.
Az erlihiák a rikeccsiákhoz nagyon hasonló mikroorganizmusok, melyek csak emberi vagy
állati sejtekben tudnak élni. Azoktól eltérően viszont az erlihiák a fehérvérsejteket
(például granulocitákat és egymagvúakat, monocitákat) támadják meg. A különböző erlihia
fajok számára különböző fehérvérsejtek szolgálnak lakhelyül. Ettől eltekintve, a
különféle erlihiózisok nagyon hasonlítanak egymásra mind tüneteikben, mind a kórisme és
a kezelés tekintetében.
Az erlihiózisok Európában és az Egyesült Államokban is előfordulnak, annak
középső-nyugati, délkeleti és közép-déli államaiban a legsűrűbben. A kullancsidénynek
megfelelően az erlihia fajok által okozott betegségek valószínűsége tavasz és késő ősz
között a legnagyobb.
Panaszok, tünetek, kórisme és kezelés
Az erlihiózisok egy vagy két héttel a kullanccsípést követően kezdődnek. Az első
panaszok láz, erős fejfájás, végtagfájdalom, rossz közérzet. A betegség
előrehaladtával hányás és hasmenés keletkezhet, zavartsággal és akár eszméletlenséggel
(kóma). Olykor köhögés és nehezített légzés alakulhat ki. A bôrjelenségek jóval
ritkábbak, mint rikeccsia-fertőzésekben. Halálos kimenetel ritka, olyan betegekben
fordulhat elő, akiknek védekezőrendszere károsodott, vagy akik nem részesültek időben
kezelésben.
Erlihia-betegségben alacsony lehet a fehérvérsejtek és a vörösvértestek száma
(vérszegénység), valamint kóros a véralvadás, bár e leletek sok más kórképre is
jellemzőek. A vérben erlihiák elleni antitestek kimutatása segítséget jelenthet, de ez
csak a betegség kezdete után több héttel válik pozitívvá. Hasznosabb lehet ennél a
polimeráz láncreakció vizsgálat, mely a beteg vérében a kórokozó DNS-ét mutatja ki.
Néha a beteg fehérvérsejtjei jellegzetes foltokat (morulák) tartalmaznak, és ezek
mikroszkóppal megláthatók. Jelenlétük alátámasztja az erlihiózis kórisméjét, de sajnos
nem mindig láthatóak.
A kezelést rendszerint a beteg tünetei alapján kezdik. A tetraciklin, a doxiciklin
és a klóramfenikol mind hatékonyak erlihia-betegségekben.
