MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Bakteriémia és szepszis
A bakteriémia baktériumok jelenlétét jelenti a
vérben; a szepszis a vér bakteriális fertőzése.
Átmeneti bakteriémia előfordulhat fogászati beavatkozások vagy fogmosás alkalmával is,
amikor a fogak körül az ínyen élő baktériumok a vérbe kerülnek. Baktériumok juthatnak a
vérbe a belekből is, de a vérben csak nagyon rövid ideig maradnak, amíg az át nem halad
a májon. Ezek az állapotok többnyire nem súlyosak.
A vérmérgezés ritkább. Leginkább akkor fordul elő, amikor valahol a szervezetben van
egy fertőzés, például a tüdőben, a hasban, a húgyutakban, a bőrön. A kórokozók ugyan
jellemzően az eredeti fertőzés helyén maradnak, néha mégis szóródnak a vérkeringéssel.
Szepszis sebészeti beavatkozás kapcsán is kialakulhat, ha azt a test olyan részén
végzik, ahol fertőzés van, vagy ahol mindig élnek baktériumok, például a belekben.
Idegentestek - ilyen lehet egy intravénás eszköz, húgycső-katéter, váladék elvezető cső
(drain), mesterséges ízület, vagy műbillentyű - jelenléte növeli a vérmérgezés
kockázatát, éspedig annál jobban, minél több ideig van a szervezetben az említett
eszköz. Gyakoribb a szepszis injekciós kábítószer-élvezőkben is, akik sokszor nem steril
drogokkal és/vagy nem steril tűkkel szúrják magukat. Valószínűbb az előfordulása olyan
betegekben is, akiknek védekezőrendszere nem működik megfelelően - például akik
kemoterápiában részesülnek. Ritkán nem bakteriális fertőzés is okozhat vérmérgezést.
A keringő kórokozók megtelepedhetnek bárhol a szervezetben, ha a gyógykezelés időben
gátat nem szab nekik. Ily módon megfertőzhetik az agyvelőt borító szöveteket
(agyhártyákat, meningitisz), a szív külső burkát (perikarditisz) vagy az üregeit bélelő
hártyát (endokarditisz), a csontokat (osteomielitisz), az ízületeket (artritisz), és más
szöveteket. Egyes kórokozó fajták, például a sztafilokokkuszok, tályogokat,
gennygyülemeket kelthetnek a megfertőzött szervben.
Panaszok, tünetek és kórisme
Mivel kisszámú kórokozótól a szervezet általában képes gyorsan megszabadulni, az
átmeneti bakteriémia nemigen jár panaszokkal. Remegés, hidegrázás, láz, gyengeség,
zavartság, hányinger, hányás és hasmenés utalhatnak vérmérgezésre. Az elsődleges
fertőzés (ha van) jellegétől és elhelyezkedésétől függően egyéb tünetek
mutatkozhatnak.
Az orvos leginkább akkor gyanakszik vérmérgezésre, ha hirtelen magas láza lesz a
fertőzött betegnek. A vérben lévő kórokozókat általában nem egyszerű közvetlenül
kimutatni. A kórismézéshez az orvos több ízben vért vesz, hogy abból tenyésztéssel
mutassa ki a baktériumokat (hemokultúra) - ehhez 1-3 nap szükséges. A kórokozók azoban
nem mindig nőnek ki a vérmintából, főképp, ha a beteg antibiotikumot szed. Más
testnedvekben és anyagokban - például vizeletben, gerincvelői folyadékban, sebből
származó szövetben és a légutakból felköhögött köpetben - ugyancsak kereshetik a
kórokozók jelenlétére utaló jeleket. A katétereket néha eltávolítják és végüket
levágják, hogy tenyésztésre küldjék.
Kezelés és kórjóslat
A sebészeti vagy fogászati beavatkozás nyomán fellépő bakteriémia általában nem
igényel kezelést. A húgycső katéterezését követő bakteriémiát sem szükséges kezelni,
ha az eszközt hamar eltávolítják. Bakteriémia és vérmérgezés megelőzése céljából azon
egyéneknek kell antibiotikumokat adni az ilyen beavatkozás előtt, akiknél fennáll a
súlyos fertőzés kockázata (például akiknek szívbillentyű hibája van, vagy
immunrendszerük gyengült).
A vérmérgezés igen súlyos betegség, a halálozás magas. Szepszisben azonnali
antibiotikum kezelést kell kezdeni - akkor is, ha a diagnózist megerősítő vizsgálatok
eredményei még nem állnak rendelkezésre. Ennek halogatása jelentősen csökkenti a beteg
életbenmaradási esélyeit. A doktor először annak alapján választ antibiotikumot, hogy
milyen baktériumok jelenléte a legvalószínűbb, ami pedig attól függ, hol kezdődött a
fertőzés. Gyakran adnak két vagy három antibiotikumot is egyszerre, ily módon növelve
a kórokozó elpusztításának esélyeit, különösen, ha nem tudni, melyik szervből
származnak. Később, amikor az eredmények beérkeznek, az orvos antibiotikumot válthat,
és olyat rendel, amelyik hatékonyabb a fertőzést okozó baktériummal szemben. Néha
műtét szükséges a fertőzés forrásának felszámolásához.
Az drotrecogin alfa nevű gyógyszer (aktivált), egy mesterségesen előállított humán
fehérje, mely a gyulladás és a véralvadás kivédésére képes, javítja a túlélést súlyos
vérmérgezésben.
