MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Pneumokokkusz-fertőzések
E fertőzéseket a Streptococcus pneumoniae
(pneumokokkusz) okozza, Gram-pozitív kokkusz, mely általában a tüdőt betegíti meg.
A pneumokokkuszok természetes körülmények között az emberi felső légutakban élnek,
különösen télen és kora tavasszal. Jelenlétük ellenére csak ritkán okoznak betegséget. A
súlyos pneumokokkusz-fertőzések közül leggyakoribb a pneumónia, mely a tüdő szöveteiben
kelt gyulladást. 
A pneumokokkuszok a fület (középfület, otitisz média), az orrmelléküregeket
(szinuszitisz), az agy- és gerincvelőt borító hártyákat (meningitisz), ritkábban a
szívbillentyűket, az ízületeket és a hasüreget is megbetegíthetik. A felsorolt szervek
például úgy fertőződhetnek, hogy a pneumokokkuszok a vérárammal jutnak oda más helyről.
Pneumokokkusz-fertőzés szempontjából kimondottan veszélyeztetettek azok, akik tartós
betegségben szenvednek vagy védekezőrendszerük gyengült - például a Hodgkin-kórban,
nyirokmirigy-daganatban (limfóma), mielóma multiplexben, alultápláltságban vagy
sarlósejtes vérszegénységben szenvedő betegek. Idősebb egyének is hajlamosak lehetnek
pneumokokkusz-fertőzésre. A lépben termelődő ellenanyagok hozzájárulnak a
pneumokokkusz-fertőzések megelőzéséhez, ezért azok a személyek, kiknek lépét
eltávolították, vagy az működésképtelen, szintén veszélyeztetettek. Pneumokokkusz-okozta
tüdőgyulladás továbbá kialakulhat idült hörghurut (bronchitisz krónika) talaján, vagy
miután egy közönséges légúti vírus, nevezetesen az influenza-vírus károsítja a légutakat
bélelő nyálkahártyát.
Panaszok, tünetek és kórisme
A tünetek hirtelen kezdődnek éles mellkasi fájdalommal és hidegrázással. Olykor
vírusos felső légúti fertőzést követnek (torokfájdalom, orrdugulás vagy -folyás,
száraz köhögés). Láz és köhögés lép fel, a beteg váladékot köhög fel, aminek rozsdás
színe lehet. A fertőzött személy közérzete rossz, és gyakran levegő után kapkod.
Az orvosok gyakran felismerik a pneumokokkuszt a köpet mikroszkópos vizsgálatával.
Legtöbbször mégis a köpetből, gennyből vagy vérből származó mintát küldenek
tenyésztésre. Mellkasi röntgenfelvételen keresik a tüdőgyulladás (pneumónia) jeleit.
Pneumokokkusz-okozta agyhártyagyulladásban (meningitisz) szenvedő egyéneknek láza és
fejfájása van, levertek. A tarkó merevvé válik, hajlítása fájdalmas, de mindez nem
mindig nyilvánvaló a betegség korai szakában. Ha az orvos agyhártyagyulladásra
gyanakszik, azonnal gerinccsapolást végez (lumbálpunkció ), és az így nyert kis mennyiségű gerincvelői folyadékban (likvor) fertőzés jeleit,
fehérvérsejtek vagy baktériumok jelenlétét keresi.
A pneumokokkusz gyakran okoz fertőzést gyermekek fülében. E fertőzések
fülfájdalommal járnak, a dobhártya vörös és elődomborodik. A kórismézéshez tenyésztést
vagy más vizsgálatot nem szoktak végezni. A gyermekek pneumokokkusz elleni védőoltása
jelentősen csökkenti a súlyos fertőzések előfordulását.
Megelőzés és kezelés
A pneumokokkusz elleni oltásnak két fajtája létezik. A konjugált vakcina már 2
hónapos csecsemőknek adható. A másik, nem konjugált
oltóanyag idősebb gyermekek és felnőttek számára van fenntartva; a legelterjedtebb
pneumokokkusz törzsek ellen véd, és lényegesen csökkenti a pneumokokkusz okozta
tüdőgyulladás kialakulásának, illetve a kórokozó vérbe kerülésének esélyeit. A
pneumokokkusz elleni védőoltás javallott minden, 55 évet betöltött személynek,
csecsemőknek, de egyes nagyobb gyermekeknek is, ill. mindazoknak, akik tartós szív-
vagy tüdőbetegségben, cukorbetegségben, sarlósejtes vérszegénységben, Hodgkin-kórban,
HIV-fertőzésben vagy anyagcserezavarban szenvednek. Oltani kell azokat is, akiknek a
lépe hiányzik vagy működésképtelen.
A penicillin a kedvelt antibiotikum a legtöbb pneumokokkusz-fertőzés gyógyítására.
Középfül- és arcüreggyulladásban szájon át szedhető, súlyosabb fertőzésekben vénásan
adható. Egyre terjednek ugyanakkor a penicillinre érzéketlen (rezisztens)
pneumokokkuszok, ezért gyakran vetik be az újabb kinolonokat.
